„Evangélikusként nem áll távol tőlünk a jó beszélgetést kiegészítő, kulturált sörfogyasztás, ezt felfoghatjuk akár Luther asztali beszélgetéseinek örökségeként is – mondja Kovács Áron, rákoskeresztúri lelkész, az első hazai evangélikus sörfesztivál, a Lutherfeszt egyik szervezője. Áron az első felhívást komolyan véve legkedvesebb katolikus kollégáját lepte meg azzal, hogy becsengetett hozzá egy üveg Leffe sörrel. „Ez a felhívás valóban remek lehetőség a találkozásra, a lelkészekkel, papokkal történő informális beszélgetésre, amelynek egy pohár sör jó apropót szolgáltat.”

Molnár Lilla debreceni lelkésznő szerint a lényeg nem a sör, hiszen „úgy is szólhatna a felhívás, hogy vidd el a papodat gesztenyét szedni. Inkább az a cél, hogy beszélgess a papoddal. Ha ismered és tudod, hogy jó fej, akkor azért, ha pedig nem ismered, akkor azért, hogy kiderülhessen: jó fej! A lelki beszélgetéseknek és egyéb alkalmaknak, ahol találkozni lehet a lelkészekkel, általában komoly keretei vannak. Ez a kezdeményezés arról szól, hogy lehet és kell is, hogy az ember megismerje a lelkészének az informális helyzetekben megnyilvánuló oldalát is, véleményét, személyiségét, amire remek alkalmat teremt egy korsó sör vagy egy pohár fröccs” – mondja Molnár Lilla, aki kezdő lelkészként két évvel ezelőtt ezen a napon elvitte mentorát sörözni, ami remek lehetőség volt arra, hogy a szeptemberben induló közös szolgálatot egy baráti beszélgetéssel is megalapozzák. Ez a beszélgetés aztán a gyakorlati év alatt sok további emlékezetes beszélgetést hozott magával.

Egy budapesti lelkész szerint az emberek humorosnak találják ezt a felhívást és kifejezetten igénylik, hogy ne csak „tömjénszagú templomokban kelljen a bűnösségükről hallani”, hanem élet-közeli, hús-vér papokkal is beszélgessenek. „Azt tapasztalom, hogy még a 21. század elvallástalanodott fiatalságában is mélyen ott ül az a nézet, hogy a papság egy ősi, megközelíthetetlen és szigorú rend –mondta az általunk megkérdezett lelkész. – Felszabadulás-élmény számukra, amikor azt tapasztalják, hogy ezekkel az emberekkel lehet beszélgetni, adott esetben sörözni, és merhetnek kérdezni olyanokról, amiket egyébként mástól sose kérdeznének meg vagy más helyzetben nem kérdeznének meg egy lelkésztől. Kíváncsiak a felekezetek közötti különbségekre, sajátosságokra például. Fontos tehát, hogy még ennek a rétegnek is vannak elképzelései, nagyon mélyen húzódó mintái arról, hogy milyen egy lelkész és ha ennek az ellenkezőjét tapasztalják, az visszavezetheti őket az egyházhoz, de legalább elgondolkodhatnak arról, hogy a papok és lelkészek és rajtuk keresztül az egyház is teljesen érvényes módon részei a jelennek. Az pedig, hogy nem fordul át a dolog mértéktelen ivásba, hanem a sörre meghívott lelkész hazamegy a családjához, vagy a másnapi prédikációjára készülni, példát is mutathat a kulturált szórakozás ügyében.”

Természetesen nem csak szeptember kilencedikén adott a lehetőség, hogy az egyházi emberek felé ilyen kedves gesztusokat tegyünk, Kovács Áron szerint az idén másodjára megrendezésre kerülő Lutherfeszt is ezt a célt szolgálja: „kerüljünk közel egymáshoz, üljünk le beszélgetni, töltsünk együtt minőségi időt, ráadásképpen kóstoljunk finom söröket. Ahogyan a Luthertől származó fesztivál-mottó is üzeni: egyél finomat, igyál tiszta sört és olvasd az igazságot” – mondja a fesztivál szervezője.