Mint tudjuk, a háború végén az előrenyomuló szövetséges csapatok légierői végigbombázták a német városokat. Nem kímélték a történelmi értékeket, a középkori városrészeket és az ott található templomokat. Az ipari részek megsemmisítése mellett a belvárosokat is a földdel tették egyenlővé, esélyt sem adva az ott élő lakosoknak a menekülésre. Gyakorlatilag eltörölték Hamburgot, Kölnt, Berlint, Drezdát, Münchent, Nürnberget és többek között Stuttgartot is. A szőnyegbombázások által rommá tett városokat a megmaradt lakosságnak emberfeletti munkával kellett újjáépíteni, hiszen hiányoztak az eszközök, az alapanyagok, és hiányoztak a férfiak is.

A háború végére Stuttgart nagy része romokban állt. Először ezeket kellett elhordani. A romeltakarítás csak a háború utáni nyolcadik évben kezdődhetett el, de így is több mint négy éven át tartott. A törmeléket a város déli részén található Birkenkopf nevű helyre hordták. Volt ezek között faragott márványalkotás és kőoroszlán, kapudíszek és kváderkövek, angyalok és kőkeresztek is. Az évszázados mesterművek töredékeiből egy gigantikus méretű hegyet hordtak össze. Innen a negyven méteres szintkülönbség.

A romokból a Birkenkopfon egy tizenötmillió köbméteres hegyet halmoztak fel. Felfoghatatlan szám és mennyiség. Csak Stuttgart környékén ötvenhárom szőnyegbombázás volt, melynek célja nem csupán az ipari létesítmények lerombolása volt, hanem hogy teljesen lakhatatlanná tegyék a várost, vele együtt elpusztítva a civil lakosságot is. Ott, a Birkenkopf tetején ezt nehéz volt nem érezni.

Az egyszerű és puritán kereszt egyben síremlék is azon embertársaink számára, akik akkoriban tűntek el. Szomorú szívvel gondoltunk ezen a napon nemzeti ünnepünk kapcsán 1956. november 4-re is és az utána hazánkra törő gyűlöletre és bosszúvágyra, amely sok ártatlan ember életét vette célba. 

Ártatlan emberek milliói haltak meg, kiknek nem állítanak emlékműveket, sőt hátrahagyott szeretteiket sem segítik és kárpótolják még ma sem. Budapest utcáin máig láthatók olyan házak, melyek 1956. november 4-e utáni megtorlások és vérengzések nyomait mutatják.

„Mert ezek a bosszúállás napjai, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva.” (Lk 21,22)

Az '56-os forradalom utáni bosszúállás évei bizony biblikus és apokaliptikus képet festettek az emberek elé, de voltak, akik kitartottak, és hűek maradtak az Úr előtt is. November 4-én rájuk gondoltunk, hiszen nem feltétlen csak a klasszikus hősök azok, akik egy igazabb világ eszméit hordozzák, hanem azok is, akiknek emlékét csak a családok vagy egyedül a Jóisten ismeri és írja fel egy csodás nagy könyvbe.

Ugyanakkor jó volt a gyermekekkel kirándulni, és a romokon való mászkálást követően elrejtőzni a szomszédos erdő egyik békés tisztásán. Rájuk nézve a reményteli jövőt láthatjuk. Talán csak a felnőttek szívébe csalt könnyeket a kirándulás keserű történelmi emléke, mert a gyermekek közelebb állnak egy tisztább és szebb, Istenhez közelebbi világhoz. Ennek bizonyságát mutatják a tisztáson készült vidám képek ezen a szép, őszi hétvégén.