Mostanában divatja van annak, hogy híres emberek levelezéseit adják ki, teszik közkinccsé. Ezekből megtudhatjuk, hogyan gondolkozott, érzett az a költő, író, aki feleségének, családjának bizonyos élethelyzetekben megfogalmazta írásait. Közelebb kerülhetünk ahhoz is, hogy műveiket megértsük, de személyes gondolataik, érzelmeik kifejezése emberközelbe hozza nagyságukat. 

Érdekes lehet őseink leveleit is felfedezni, melyekkel közelebb kerülhetünk hozzájuk. És talán saját megőrzött leveleink is előkerülhetnek újra és újra, hogy mi is felelevenítsük emlékeinket. Én is őrzök olyan képeslapokat, melyeket apámtól kaptam hosszabb kiküldetései alkalmából. Ezekben mindig szerepelt valami olyan szentencia, amellyel távolléte ellenére közelinek mondta magát életemben. És ez elég volt ahhoz, hogy ugyanúgy odafigyeljek a tanulásra és minden másra, mintha itthon lenne.

És itt vannak azok a képeslapok, melyeket német ösztöndíjas évem alatt váltottunk teológustársammal. Az egymást erősítő, bátorító, vigasztaló szavak ma is átéltetik velem azt az időt, és sokat köszönhetek ezeknek.

A zsidók a negyvenévi vándorlás után Mózestől hallgatják végig a törvénykönyvet. Ezen az úton sokszor megtapasztalhatták Isten valóságos jelenlétét, mégis távolinak érezték maguktól. Isten azonban egészen közel jött népéhez. Olyannyira, hogy meg is rettentek a Sínai-hegynél, és azért könyörögtek, hogy velük közvetlenül ne beszéljen, inkább csak Mózesen keresztül, különben belepusztulnak! Isten azonban, aki belelát a szívembe, még írni is tud oda! Oda helyezte parancsolatait, oda helyezte szavát, igéjét! Meg is ígérte, hogy a kőszív helyébe ad majd új, hússzívet, amikor eljön az új szövetség ideje.

A keresztyének még jobban tudják mindezt, hiszen Jézusban Isten egészen kézzel tapintható közelségbe jött az emberhez. Számára is az élet-halál kérdés volt a legfontosabb. Annak érdekében, hogy bűneink ne sodorjanak halálba, ő maga halt meg a kereszten. De neki az élet-halál kérdés nem azt jelenti, hogy vagy élünk, vagy meghalunk, és vége mindennek. Számára az élet-halál kérdés azt jelenti, hogy az igazi élet az ő halálával kezdődik. Ez az örök élet, amely folytatódik is azokban, akiknek még földi életükben szívükbe íratik Isten szava. „Sőt inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben; teljesítsd hát azt!” És így folytatódik: „Lásd, én ma eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is.” Itt van, a Golgotán elénk tárva az élet. Krisztus keresztje által írja szívedbe az Úr a maga igéjét, hogy a feltámadást és az életet nyerhessük el hit által. Az apostolok igehirdetése révén is a szádba adta, hogy hirdesd másoknak is, hogy minél többen elnyerjék általa a halál helyett az életet!

Ámen

(Elhangzott 2018. február 19-én a Kossuth Rádió Erős vár a mi Istenünk! című műsorában.)