Mindenkinek mást jelent ez a tó. Vagyunk sokan, akik a fiatalság régen letűnt, örök nyarainak nyomait keressük az ódon tihanyi házak között vagy éppen a siófoki mólón, azokat az időket, amikor még – az utazási korlátozások miatt – csak ez volt, ez lehetett nekünk a tenger. Aztán vannak, mind többen, akik egy a turisztika, a kultúra és a gasztronómia hármas szövetségének legszebb eredményét tisztelik ebben a tájban, és akadnak olyanok is, akik a természet, a teremtett világ páratlanul gazdag, harmonikus csodáját látják az élő tóban.

A Vad Balaton című természetfilm rendezője, Mosonyi Szabolcs főként az utóbbiaknak tesz kedvére. De az is bizonyos, hogy a többi balatoni ínyenc sem fog csalódni, ha megnézi a két esztendőn át forgatott, eredetileg csak a televízióba szánt, ám a pazar eredmény láttán utóbb a mozivászonra is felkerülő filmet.

A Balaton különös kincs. Közép-Európa legnagyobb sekély vizű tava, amelynek partjait nyaranta turisták, strandolók százezrei lepik el, ám ennek ellenére a víz és annak környéke évezredek óta képes megmaradni természeti tájnak, sőt igazi vadonnak. A film sajtóvetítése után maga az alkotó vallotta be, hogy soha nem gondolta volna, mennyire megragadó élmény látni – és persze szuperlassításban filmre venni – például a Kis-Balaton sekély hínárosaiban egymás körül forgolódó, csillogó pikkelyes hátukat a napban fürösztő nyurgapontyok ívását. Mondhatnánk, semmi különös, ívnak a pontyok.

Tovább a KötőSzó blogra.