– Miért érezte fontosnak e tények kommentálását?

– Azért, mert jó lenne, ha a kommunikációnak ezt a forradalmi vívmányát, az internetet valóban a tudás, a művészetek, s a felemelő gondolatok terjesztésére használnánk. Sajnos azt tapasztalom, hogy egészen más célokat szolgál. A neten található információk nagyobb részét a negatívumok jellemzik, a semmitmondó közlések, a felszínes csillogás, a vizuális szemét.

– Ez az internet hibája? 

– Nem. Természetesen az internetezőké. Ráadásul nem csak napjainkra jellemző, hiszen a Gutenbergnek köszönhető könyvnyomtatás után, már Luther Márton korában is igen jó üzlet volt a gúnyolódó röpiratok készítése. Olyan frusztrált emberek tették ezt régen és ma is, akik a jelentéktelenség homályából, egyéni életük nyomorúságos sikertelenség-gödréből igyekeznek így kimászni, pontosabban kitűnni. Jobb esetben csak egy-egy „ész-osztó“ beszólással, a rosszabbikban mocskolódásokkal, rágalmazásokkal.

– Mi lehet az oka?

– Sok minden. A totális elfelejtettségtől kezdve a társadalmi mellőzöttség keserű érzésén át, az egyéni vélt és valós sérelmekig. Az ilyen emberek szándékosan sértenek másokat, s épp ezért különösen elszomorító, hogy a „jó és rossz tudásának ismeretében” vannak akik –  generációról-generációra – elkövetik a hibákat, s többnyire a rosszat választják. Ezért lenne különösen fontos, hogy a hívő emberek a modern technika adta lehetőségeket az értékteremtés szolgálatába állítsák. 

– Hogyan?

– Mielőtt válaszolnék erre, hadd tegyek fel egy provokatív kérdést: tényleg mindenre az internet ad megoldást immár a 21. században? Annak ellenére is célszerű elgondolkodni ezen, hogy Ferenc pápa nemrég az Isten ajándékának nevezte az internetet sokak örömére, de jócskán akadnak olyanok is, akik inkább az ördög művének tartják. Tény, hogy megkönnyíti az információk gyors begyűjtését, de azok értékelése már jóval bonyolultabb, s igen időigényes. Nehéz ugyanis eldönteni, hogy mi hiteles és mi nem? Szerintem mindenképpen érdemes törekedni erre.

– Nem könnyű.

– Valóban nem az. Különösen a stresszben élő szociális kontaktusaiban leépülő, vagy azokat inkább csak virtuálisan tartó, önismeret-szegény emberek számára, akik könnyen sodródnak ide-oda az úgynevezett megmondóemberek véleményszelével. Még szerencse, hogy az ilyen „bértollnokok“ hazugságai is gyorsan leleplezhetők, ráadásul ugyancsak az internet segítségével. Félnek is ettől a politikusok itthon és külföldön egyaránt.

– Másoknak nem kell félniük?

– A szólás szerint a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Tény, hogy a csaknem mindenkit lelkesítő internet sok ember számára a kárhozat szakadékába vezető szélessávú sztráda. Az is bizonyos, hogy hiába az ámulatba ejtő csúcstechnológia, a bizalom a technika fejlődésével érdemlegesen nem növekedett. Egyértelmű ugyanis, hogy a technikai lehetőségeken csak akkor van áldás, ha az azt használó ember nem veszítette el érzékenyégét a szépre, a jóra, a felemelő közösségekre. Mert hiába van tele az internet keresztény blogokkal és online-bibliákkal, ezek segítségével sem tölthetők meg  templomaink.

– Hanem mivel?

– Egyedül Isten Szentlelke az, Aki elhív, s Aki meg is tart, s megszentel. Bár naponta használom én is az internetet, de jelen pillanatban még nem merem Isten ajándékának tartani, főleg az emberi önzés miatt. Mégis, mivel az Isten Isten, ezért  szentül hiszem, hogy Ő még a rosszból is jót tud kihozni. Általa e modern eszközzel is hatékonyabban építhetnénk a Mindenható országát itt a Földön.