Eszembe jut egy ifjúkori barátom cinikus bölcsessége, mely szerint „a házasság jó dolog, csak kicsit soká tart”. Mára persze már ez az ironikus megállapítás is elavult, hiszen napjainkban a házasságok jelentős része, sajnos, igencsak rövid ideig tart és szomorú véget ér…

Vajon létezik minderre valamiféle preventív terápia, ami ennek az Istentől kapott drága, de igencsak törékeny és éppen a megajándékozott ember által veszélyeztetett szeretetszövetségnek, de ezen túl egyéb emberi kapcsolatainknak is a hosszútávon fenntartható életképességét garantálhatná?

Hála Istennek, ma is akadnak olyan bölcsek, akiknek a szavára a legnehezebb életkérdések megválaszolásakor is érdemes odafigyelnünk. Többek között ilyen Lackfi János költő, aki egy közel múltban vele készült interjúban egyfajta különleges H-vitamin-kúra fontosságát hangsúlyozta. Mielőtt megpróbálnánk utánanézni, hogy mi is ez a H-vitamin, hol és mennyiért szerezhető be, gyorsan tisztázzuk: ez a gyógyszer egyetlen patikában sem kapható. A H-vitamin Lackfi János szótárában a szívből jövő, őszinte hálaadás szellemes fedőneve. Érdemes szó szerint is idézni, ahogy életvezetésének fontos pilléreiről vall: „Igyekszem többet imádkozni, távolságból nézni az életem. Növeltem az éltető H-vitamin-bevitelt, vagyis minél több mindenért indítom fel magamban a hálát. Működik.”

Hát, hogyne működne! Hiszen éppen erre figyelmeztetett Jézus, és erre tanítottak apostolai is. A hálaadásra nem Istennek van szüksége, hanem nekünk. A hálaadás nem valamiféle kegyes udvariasság, vallásos jólneveltség, amely szerint illik megköszönni azt, amit kapunk. A hálaadás annak boldog felfedezése, hogy életünk ajándékai mögött meglátható, sőt mi több, meg is szólítható, meg is ragadható az ajándékozó Úr, a szerető Isten.

Gyakran kísért minket, hogy csak hiányainkat panaszoljuk, és már észre sem vesszük, hogy Urunk nap mint nap mennyi jóval halmoz el minket. S itt első helyen kellene hálás szívvel megköszönnünk mindazokat, akiket Isten mellénk ad, hogy szerethessük őket, és akiktől mi is szeretetet kaphatunk. Luther zseniálisan világította meg a Miatyánk középső kérését, amikor a Kis kátéban a mindennapi kenyér jelentését kitágítja és beleérti – többek között – a „derék házastársat és a gyermekeket” is. 

Hadd idézzek még egy másik bölcs kortársat és hittestvért is, akinek egyszerű, világos megnyilatkozásaira ugyancsak hasznos odafigyelnünk. A Lackfi János által javasolt és nála jól működő H-vitamin-kúra összefüggésében is érdemes Böjte Csaba útmutatását végiggondolnunk és megszívlelnünk:   

„Folyamatosan félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene, hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében!" 

Mindez nem valamiféle politikai propagandaszöveg, hanem egy hűséges Krisztus-tanítvány, egy derék ferences testvér józan figyelmeztetése, akinek szavait egész odaszánt élete, szolgálata hitelesíti. Végső soron ő is az állandó pánikolás, nyafogás, siránkozás helyett felszabadult, jókedvű hálaadásra hív minket.

Most, hogy lassan vége a zord időnek intenzív H-vitamin-kúrával, őszinte hálaadással győzzük le rosszkedvünk telét, az úgynevezett tavaszinak mondott, de sokszor máskor is kísértő fáradságot, fásult életuntságot, azt a bizonyos sokat emlegetett hungaro-pesszimizmust. 

A reménység szerint formálódó hálaadásunkat segítse, intonálja énekeskönyvünk egyik szép finn dicsérő énekének himnikus szövege és Sibelius lendületes dallama (69. ének):

Szólj, boldog hálaének, És áldd a Teremtőt,
Hű Urát földnek, égnek, Az örök jótevőt!
Ő mindeneknek gondját Mint Atya veszi föl,
S vezérli útját, sorsát Szeretettel a mennyekből.

Ő altat el hullámot, Ád jó vagy zord időt,
Űz fagyot, téli álmot, Kizsendül rá a föld.
Ha szívünk néki enged, Boldogságra vezet.
Ki méri meg mélységed, Te örök, égi szeretet?

Sok ajándékodért szánk Most hálát zeng neked.
Te áldottad meg munkánk, Adsz napi kenyeret.
Segíts törődni mással, Add, hogy neked éljünk,
És téged szívvel-szájjal Szüntelen áldjunk, dicsérjünk! 

A jegyzet elhangzott a Kossuth Rádió Evangélikus félórájában, 2019. február 23-án.