„Minden nemzedék a saját korának megfelelően közelíti meg és dolgozza fel újra a bibliai történeteket. Ha filmet készítünk belőlük, szükség van néhány kortárs vonatkozásra, különben senkinek nem lesz kedve megnézni. Úgy éreztük, van létjogosultsága annak, hogy elmeséljük Mária Magdolna történetét – azaz női szemszögből ábrázoljuk Jézus életét és halálát” – nyilatkozta Iain Canning producer, és ezzel rá is tapintott a lényegre. A Mária Magdolna filmet úgy érdemes megnézni, ha képesek vagyunk benne meglátni a jelenünkkel meghúzott párhuzamokat. Nem ez lenne az összes Jézusról szóló történet lényege? Hogy felismerjük benne saját magunkat, és azt, hogy minket hogyan szólít meg általa Isten? Ha nem ezzel a szemmel nézzük a filmet, akkor elég nagy csalódást fog okozni. A bibliai pontatlanságoktól kezdve a vontatott cselekményen át a sokszor kifejezetten irritáló, túlkoros és kiégett Jézusig már mindent megemlítettek a kritikusok, és valóban, ezeket a hibákat nem lehet nem észrevenni. Azonban ha úgy nézzük, mint a szívünket és az érzelmeinket érintő műalkotást, akkor egészen különleges élményben lehet részünk.

A női tulajdonságok dicsérete

A film Mária Magdolna szemszögéből mutatja be Jézus és tanítványai életét. Tulajdonképpen nem más ez, mint Jézus női apostolának rehabilitációja, akit a történelem folyamán olyan sokszor félreértettek, háttérbe szorítottak. Rooney Mararemekül alakítja a visszafogott, ugyanakkor Jézus mellett végsőkig elkötelezett Máriát, akiből családja démonokat akar űzni, mert nem hajlandó férjhez menni és gyerekeket szülni, mint minden rendes nő, hanem úgy érzi, Istennek más terve van vele. Amikor Jézus megjelenik az életében, elhagyja a családját, és követni kezdi a mestert. Innentől kezdve azonban számtalanszor tanúbizonyságát teszi annak, hogy milyen érzékenyen képes reagálni Jézus megnyilvánulásaira. A közöttük kialakuló bensőséges viszony szerencsére nem túl sok, nem lesz belőle giccses-romantikus szál, viszont egy idő után nagyon úgy tűnik, hogy egyedül Mária érti meg, hogy tanítójuk miről beszél. Habár ezt azért túlzás lenne állítani, kétségtelen, hogy olyan tulajdonságokat hoz be a saját gondolataik örvényében bolyongó tanítványok körébe, mint például az empátia, a gyengédség, az elesettek iránti irgalom vagy éppen az elköteleződés és kitartás. A haldoklókkal való bánásmódja például még Pétert is megindítja, aki a tanítványok közül a legjobban aggódott, hogy mit fognak szólni az emberek, amiért egy nő is velük jár. Mária megnyilvánulásai példázzák, hogy egy ember személyisége milyen gazdag és sokrétű lehet, milyen sokféleképp használhat Isten szolgálatra, és mennyire nem definiálható csak annyival, hogy valaki nő vagy férfi. Ez az üzenet pedig soha jobbkor nem jöhetett volna, mint éppen napjainkban.

Tovább a KötőSzó blogra.