Kereszténydemokrata családpolitika 25 éve címmel dr. Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes értékelte a Kereszténydemokrata Néppárt rendszerváltás óta  megtett lépéseit; a családbarát adópolitika 25 év alatt történt elfogadását, valamint a jog és a törvényalkotás gyakorlati hatásait.

Családpolitika és gyermekvállalás címmel dr. Farkas Péter, a Család- Ifjúság- és Népesedéspolitikai Intézet munkatársa arról beszélt, hogy nem elég az államnak a  gyermekek megszületését támogatnia, hanem a felneveléshez is támogatást kellene adnia. Majd a legfrissebb családpolitikai adatokkal szolgált, beleértve azt is, hogy például a kormány 2018-ig a jelenlegi 43 ezerről 60 ezerre növelné a bölcsődei férőhelyek számát. Farkas azt is megemlítette, hogy bár a CSOK kicsit döcögve indult, ő lándzsát törne a bérlakás program mellett.

Létezik ma önállóságra, felelősségre, döntésképességre nevelés?

A család- és gyermekbarát felsőoktatásról tartott izgalmas előadást dr. Gloviczki Zoltán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem intézetvezető egyetemi docense, a Magyar Rektori Konferencia (MRK) pedagógusképzési bizottságának elnöke. „A felsőoktatás a családalapítás előszobája”– fogalmazott Gloviczki, mivel a fiatalok vagy ott ismerik meg jövendőbelijüket, vagy már ott várandósak, vagy ott kapnak alapokat. Azonban a felsőoktatás legnagyobb feladata: az önállóságra, a felelősségre, a döntésképességre nevelés lenne, mely kifejezések akár ijesztően liberálisan is hathatnak, de nem azok, mert 100 évvel ezelőtt már konzervatív értékek voltak – fejtette ki a docens. Mint fogalmazott: a mai fiatalok egyik legnagyobb gondja az, hogy nincsenek is döntési helyzetben. A családbarát politika elemeiként Gloviczi felsorolta a különféle ösztöndíjak rendszerét, azonban a flexibilis tanulmányi rend, az infrastruktúra kiépítése, azaz a lakhatási támogatás egy fiatal család esetében még nem kidolgozott. Gloviczki Zoltán előadását a fentiekben említett önállóságra, felelősségre, döntésképességre nevelés mellett, Jacques Maritain „szabadságra nevelés” gondolatának fontosságával zárta, mely szerinte szintén liberálisnak és ijesztőnek hathat, valójában nem más, mint „egy valóban autonóm módon gondolkodó, politikai szélsőségeknek, trendeknek nem behódoló, hanem az életét az igazság mentén alakító ember nevelése”.  

A legizgalmasabb előadást azonban kétségtelenül dr. Benda József, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatói tanácsadója, valamint dr. Bagdy Emőke, a Károli Gáspár Egyetem professzor emeritusa tartották.

Értékválság

Benda József nem túl bíztató szavakkal kezdte beszámolóját, melyben a hazánkban jelenleg uralkodó értékválságra, az általános bizalmi szint teljes lecsökkenésére hívta fel a figyelmet. A népességfogyás okait az 1940-es évekre vezette vissza, mert már az értékrendszer trauma első hatásai ott jelentkeztek. Benda szerint az utódgondozási képesség a csecsemőkorban alakul ki. A születés utáni gyerek–anya bizalmi kapcsolatot később az egyén kivetíti a társadalomra. A csecsemőkori ősbizalmi élmény egész életre meghatározó.

Ma Magyarországon háromezer településből kétezerben fogy a népesség. A lakosság elfogyásának pedig infrastrukturális következményei vannak: megszűnnek posták, iskolák, vasutak, utak. Ha most nem teszünk valamit, akkor ijesztő következmények lesznek! – hangsúlyozta a szakember. „Nyolc éven belül a szülőképes korosztály 35 százalékkal csökken!” 150 ezer gyermek kellene évenként ahhoz, hogy ne csökkenjen a magyar lakosság! Benda szerint meg kell nyerni a felső vezetőket annak a B-tervnek, hogy „a szakrális szeretetre építsünk!” és állítsuk vissza a szeretetkapcsolatot a családokon belül, az oktatásban pedig ne a versengésé, hanem a szereteté legyen a hangsúly, mert ahogy Benda fogalmazott: „Nem a nők kérdése a gyerekszületés, hanem a családé!”

„Felhasználunk, kihasználunk, elhasználunk”

Bagdy Emőke előadását a felnőtt lét definiálásával kezdte, majd kifejtette, hogy az „adni, felelősséget vállalni, elköteleződni tudó embert” nevezi a pszichológia felnőttnek. „Ma, mentálisan fertőzött kultúrában élünk, tárgyközpontú, konzum a világunk! Felhasználunk, kihasználunk, elhasználunk” – nehéz helyzetben vannak ma a fiatalok, mert nem adni akarnak, csak kapni.

Bagdy szerint a párkapcsolathoz három dologra van szükség: szenvedélyre, intimitásra és elköteleződésre, de ma bizalmi válság van, és az elköteleződés nem megy.

A három „i”

Improjekció, identifikáció, pszichoszexuális identitás – e három kifejezés döntő hatással van az elköteleződésre. A gyerekkorban többfajta anya–gyerek kötődés alakulhat ki (improjekció): egészséges, bizonytalan, szorongó, vagy van olyan, hogy sehogyan sem kötődnek. Az egészséges én entitásúak tudnak egy idő után az én+te-ből „mi” entitás lenni.  Mert nem azt keresik, hogy „valaki örüljön már nekem is!” Akár akarjuk, akár nem, letöltjük a látott szülői mintát (identifikáció), attól függetlenül, hogy az rossz vagy jó. Apátlan társadalmak vannak, nehéz apaképet találni, mert az apák dolgoznak, távol vannak, pedig fontos szerepük van a gyerek személyiségének fejlődésében. 20–25 éves korig szilárd identitásunknak kellene kialakulni, és úgy kellene gondolkodni: kaptam egy életet, óvjam, védjem, nem hagyjam, hogy bántsák! Ez lenne az ideális.

Bagdy Emőke szerint sokszor gond, hogy az emberek nem akarnak ahhoz igazodni, amijük van, pedig azt kell életképessé tenni, amilyen családban élünk, legyen az csonka család, kis vagy nagy család. A szakember szerint fontos tehát a jövendőbeli anyukák mentális felkészítése, a felsőoktatásban való családbarát nevelés, a jövendő tanárok, szeretettel teli oktatásra nevelése, és nagy szerepe van a médiának is, hogy milyen értéket sugároz a családról! – zárta gondolatait a professzor asszony.