(Az első rész Luther Márton egészség-ügyeiről itt olvasható.)
A teremtett és a termesztett
Mára már a magyar nagyvárosokban is virágzik a (kis)kertkultúra és a balkonbotanika. Egyre többen kapnak rá az „én termelem – én eszem”, mondhatjuk, a „tőlem nekem” manapság legmegbízhatóbb beszerzési formáira. Ez nem csupán az egészségmegőrzés szempontjából pozitív, de egy vonzó, cselekvő magatartásforma az alternatív megoldásokat kereső fogyasztók számára.
A növénytermesztés és növénygondozás az urbanista tempóval ellentétben nem egy pörgős műfaj. Figyelem, aprólékos munka és időráfordítás kell hozzá. Úgy tűnik tehát – így az „özönvíz” előtt pár másodperccel – néhány embernek azért mégiscsak sikerül ráébrednie saját tett- és termelőerejére, (érték)teremtő képességére. Nem kell a késztermék, megcsinálom magam. Ez áldozatvállalás valami nagyobb jóért, amely a percemberség és instant megoldásokon túlra mutat.
Talán a kertkultúra virágzásának mintáját követhetnék a keresztény közösségek is, ha nem is ásó-kapával. Bár evangélikus körökben már él és virul a „Templomkertem” nevet viselő kezdeményezés, amely az evangélikus gyülekezetekben és intézményekben a zöld szemlélet terjesztését tűzte ki céljául, és ezt illusztrálva, helyi termelőkkel összefogva keresztény programok mellett őstermelőktől való vásárlási lehetőséget is biztosít.
A tudatos vásárló attitűd (amelyről már itt írtunk) rokon vonásokat mutat az egykor forradalminak számító keresztény gondolatokkal. És jó példa arra, hogy ma is lehet és érdemes árral szemben úszni.