Ezért mondhatjuk, hogy a reformáció emlékünnepére készülve lényegében Krisztus ünnepre készülünk, hiszen ahogyan a Luther-rózsa szíve közepén is Jézus keresztjét látjuk, úgy a reformáció centrumában is „solus Christus”, azaz egyedül Krisztus áll.

Az idei esztendőben a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által meghirdetett reformáció hónapjának központi igéje Jézus főpapi imádságának jól ismert mondata, amelyben Urunk, a kereszthalála előtti utolsó estén, többek között azért könyörgött az Atyához tanítványaiért: „…hogy mindnyájan egyek legyenek.” (Jn 17,21) 

Talán meglepő ez az igeválasztás éppen a reformációval kapcsolatban, hiszen sokan úgy tekintenek erre az eseményre, mint ami a történelem egyik legsúlyosabb egyházszakadásához vezetett. De, aki csak kicsit is jártas az egyháztörténelemben, az tudja, hogy a szakadások sora nem 1517. október 31-én kezdődött. Valójában már Jézus apostolai között megfigyelhető egyfajta sokszínűség. Ezért beszélhetünk péteri tradícióról, ami leginkább a katolikus egyházra jellemző, jánosi lelkiségről, aminek főleg az ortodox egyházak a hordozói, és páli teológiáról, ami a protestantizmus egyik meghatározó eleme. 

Különben is, az első drámai egyházszakadás már közel félévezreddel a reformáció előtt bekövetkezett, amikor 1054. július 16-án a római, illetve a bizánci egyház vezetői kölcsönösen kiközösítették egymást, és ezzel a keleti és a nyugati kereszténység útjai szétváltak. 

Sajnos, az ismert biblikus képpel élve, az elmúlt kétezer év alatt Jézus varratlan köntösét sokfelé szaggattuk, így fájdalmasan aktuális Mesterünk könyörgése tanítványai egységéért. Ennek az egységnek a célja sohasem valamiféle militáns szövetség egy közös ellenséggel, a hitetlen világgal szemben, hanem sokkal inkább arra irányul, hogy hitelesen tudjunk tanúskodni közös Urunkról. Ahogyan ezt Ő maga megfogalmazta már idézett utolsó imádságának következő mondatában: „egyek legyenek… hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engemet.” Hiszen amíg egymással vetélkedünk, addig alkalmatlanok vagyunk arra, hogy betöltsük feltámadott Urunktól kapott küldetésünket: „aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.” (1Tim 2,4)

Egyre több biztató jel utal arra, hogy Jézus imádsága napjainkban, közöttünk és általunk megvalósulóban van. Így például október 31-én, szombaton délután éppen itt, a Kossuth rádióban Süveges Gergő moderálásával egyházunk elnök-püspöke, Fabiny Tamás ökumenikus dialógust folytat majd Székely János szombathelyi katolikus megyéspüspökkel. 

Említhetek egészen személyes, bátorító példát is. Talán kissé meglepő, de egy katolikus szolgatársam évek óta sms üzenetben köszönt a reformáció ünnepén. Ezeket a tartalmas üzeneteket mindig gondosan elmentem a telefonomon, hiszen ezek is bizonyítják, hogy a reformáció nem csupán emlékünnep. A Szentlélek napjainkban is megőrzi és megújítja az egyházat, munkálva annak egységét. Mivel az idei üzenet érkezése csak szombaton esedékes, hadd idézzem az egy évvel ezelőtt kapott mélyen biblikus ihletésű köszöntést, amely a 36. zsoltár 10. verséből merítve remekül ragadja meg a reformáció lényegét: 

„»Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által láttuk a világosságot.« Emberi igazságkeresésünket és meggyőződéseinket mindig engedjük átjárni az Ő világosságától, hogy a szeretet egységében lehessünk tanúi, és forrásához vezethessük, akiket ránk bíz! Áldott ünnepeket kívánok szeretettel…”

Minderre röviden csak ennyit válaszoltam: „Köszönöm, már vártam, így teljes a mai ünnep. Hála Istennek az egység Lelke működik! Dicsértessék a mi erős várunk…”

Milyen jó lenne, ha a következő napokban minél többen próbálnánk meg néhány mondatban megfogalmazni és akár másokkal is megosztani: mit is jelent, mit is jelenthet számunkra a közelgő Krisztus-ünnep?

A rádiós jegyzet elhangzott 2020. október 26-án a Kossuth rádió erős vár a mi Istenünk! – Evangélikus félóra adásában.