Öngyilkosság. Újra és újra elénk kerül a téma. Jellemzően akkor, amikor közvetlen közelről az arcunkba réved az elmúlás, a halál, és megdöbbenünk, mikor a szűkebb vagy tágabb környezetünkből valaki saját kezűleg vet véget életének. Ilyenkor óhatatlanul elkezd dübörögni bennünk a kérdés: miért? Miért tett ilyet? Öngyilkos lett. Ő elmegy, nekünk, élőknek pedig marad a miért. A miértet pedig sokszor önvád, kétségbeesés, be nem vallott félelem, frusztráció és – ami a legrosszabb – hibáztatás és egy másik, másfajta miért követi. Miért nem vettem észre én, miért nem vette észre az, akinek észre kellett volna venni? Hogyhogy nem láttuk, hogy mire készül?

De észre lehet-e venni? Ki gondolta volna Robin Williamsről, a nagy nevettetőről, hogy megteszi? Néha a legváratlanabb helyről, a legkevésbé gondolt személyről derül ki utólag, hogy megtette. Válaszokat keresünk a miértre, és védelmet, hogy ne kelljen így elveszítenünk senkit, akit szeretünk. De van-e válasz, létezik-e védelem? Hol, kit talál meg, kit csábít el, kit igéz meg ez a démon? Van-e rá recept, mi az, amitől óvakodnunk kell? Kimondható-e, hogy a mentális egészség hiánya vagy akár egyetlen katartikus negatív élmény, esetleg össztársadalmi nihilizmus, avagy mi vezet oda, hogy valaki öngyilkos legyen?

Elmondható, hogy egy-egy foglalkozás körében dolgozók különösen veszélyeztetettek. Idetartoznak a fegyveres testületek tagjai és az orvosok, az egészségügyi dolgozók, akik gyakran találkoznak, szembesülnek a halál tényével. Nem újdonság számukra a halál, hiszen nap mint nap látják. Életerős, fiatal rezidensek, nővérek. Két hasonlóról is tudok a környezetemben, akiknél látszólag minden rendben volt. Vidámak voltak, harsogott róluk az élet szeretete. És amikor bekövetkezett a tragédia, és visszakövették az eseményeket, kiderült, hogy biztosra mentek. Olyan és annyi gyógyszert használtak fel, hogy még véletlenül se lehessen őket megmenteni. A sorkatonaságot még megtapasztalt generáció tagjai emlékeznek rá, milyen hangulat vált uralkodóvá egy-egy bekövetkezett öngyilkosság után a laktanyában. Volt olyan őrtorony, ahová a tisztek babonából többé nem merték éles lőszerrel felküldeni őrségbe a közkatonákat, mert abban a toronyban az előző három évben négyen lőtték fejbe magukat az éjszaka közepén, őrségben.

A továbbiak itt olvashatóak.