Mivel ma elég sokat hallani a gender, szexizmus és patriarchátus szavakat röpködni a közbeszédben, nem árt tisztázni, hogy mit is értünk szexizmus alatt. Tulajdonképpen a rasszizmushoz hasonló jelentésű fogalomról van szó, amely azonban nem etnikai, hanem nemi alapon általánosít, néz le és vall sztereotípiákat. Nincs olyan ember, aki ne találkozna ilyesmivel a hétköznapokban: mind ismerjük az általánosításokat, miszerint a férfi akkor maszkulin, ha többet keres, mint egy nő, ha magasabb, mint a párja, ha jól tud vezetni és még sorolhatnánk. A nőkkel szemben a sztereotípiák leginkább a testükre vonatkozó megjegyzésekben nyilvánulnak meg, illetve abban, hogy a férfiakkal szemben kevésbé okosnak, humorosnak tartják őket.

A szexizmus tehát nem egyenlő a szexuális zaklatással, bár kétségtelen, hogy a sokszor viccnek szánt, ártalmatlannak tűnő megjegyzések később akár komolyabb formában is folytatódhatnak. Sokszor fel sem figyelünk ezekre, eleresztjük a fülünk mellett, ha halljuk, mivel annyira megszokottá, a mindennapi életünk részévé váltak ezek a megkülönböztetések.

„Amikor kikerültem a gyülekezetbe, tudtam, hogy az életem, a viselkedésem, öltözékem előtérbe fog kerülni. Hiszen mindenhol vannak olyan hívek, akiknek fontos, hogy egy lelkésznek milyen a megjelenése” – mondja egy lelkésznő, akinek már a pályája elején természetes volt, hogy a lelkészi hivatásban nagyobb szerepet kap a külső. De miért baj ez? – kérdezhetnénk, hiszen a lelkész közszereplő, természetes, hogy nem jelenhet meg ápolatlanul, nem megfelelő öltözékben a közösség előtt. Teljesen jogos, ez egyaránt vonatkozik férfi és női lelkészekre is.

Tovább a KötőSzó blogra.