Ha a film rendezőjének életművét nem ismerjük is behatóan – a szóban forgó az ötödik nagyjátékfilmje, tíz év alkotói csend után került a mozikba –, annyi ebből az alkotásából is kiderül: a direktség és a didaktikusság nem sajátja. Szabad teret ad az értelmezésnek, a sokszor légiesen suhanó filmkockák összeillesztésének, a lassan hömpölygő, gyakran abszurdba hajló jelenetek egybefűzésének. Voltaképpen nem mondja, csak mutatja. A lehetséges irányokat, a felsejlő lehetőségeket, a folyton jelen lévő lehetetlenségeket, a kísértő semmit, a hiábavalóságot és a mindig táncba hívó, dübörgő (nagyvárosi) életet Názárettől Párizsig és onnan New Yorkig.

Bárhol legyen is a főszereplő, emberi gyarlósággal, hatalmi játszmákkal, tékozlással, részvétlenséggel és hiúsággal mindenütt találkozik. De meg kell látnunk – már csak a tarka, lassú nagytotálokból is –, hogy az élet szédítő, bódító örömei is mindig jelen vannak: színek, ízek, illatok, karakterek, gesztusok. A rendező ugyanakkor örömmel adózik például a női szépség megannyi árnyalatának is: a vonalait szűk ruhákkal kiemelő vagy azokat sejtelmesen bő kelmékbe rejtő esztétikai minőségek mind-mind lenyűgözik nemcsak a nézőt, de a filmben voltaképp „filmet néző” főszereplőt is, aki szemüvege mögül egyre csak bámul, de arca semmit nem árul el az érzelmeiről, az értékítéleteiről, a kedélyállapotáról.

Ki néz, és kiket néz? Minek néz? Mi a célja? Ezek a kérdések folyamatosan feszíthetik a nézőt, és megválaszolatlanságuk, valamint a főszereplő pókerarca, a jelenetek összefüggéstelen sorozata olykor némi türelmetlenséget, sőt irritációt is kiválthat belőle. Ez a fajta nyitva hagyó, „hárompontozó” elbeszélői technika alighanem szándékos a rendező részéről.

Annyiban mégiscsak tanít ez a különös filmnyelv, felülírva előzetes elvárásainkat (a műfaji besorolása komédia), hogy csendre, szemlélődésre, a folyamatos értelmezési, minősítési és ítélkezési kényszer elhagyására hív. Új perspektívát mutat tehát – ahogy a hétköznapi mennyország keresési-munkálási igyekezete is itt, a földön. Aki ugyanis a fókuszpontját áthelyezi szívének terébe – ahogy azt a názáreti Jézus is hangsúlyozza –, az már nem akarja folyton megváltoztatni a körülötte élőket, hanem azok mindegyikében meglátja azt az isteni képmást, amelyet a lelke mélyén ő maga is hordoz, Názáretben ugyanúgy, ahogy New Yorkban, téridőkoordinátáktól függetlenül.

Jézus is idegen és hazátlan volt – a tanítványok között, csodákat téve, ámulatot és ellenszenvet kiváltva, virágvasárnap dicsőségesen vonulva és nagypénteken töviskoronával a fején, keresztet hordozva… Az ő hazája az az ország, melynek nyomait ez a másik, filmbéli názáreti is keresi. De csak áttételesen találja: kifordított szituációkban, kimerevített képekben, lassított felvételeken, pergő elevenségben, a szédítő sokaságban ugyanúgy, ahogyan a szobájába repülő pihegő kis madártestben.

Mit mondhat ez az alkotás a muszlim palesztinokról a közép-európai keresztényeknek? Üzenete áttételes, a keresés, a vándorlás, az elhagyatottság, a kvázi-hazatalálás motívumaira épít. Akármilyen nációhoz tartozzunk is, úgy kell mennünk, sokszor bolyonganunk a nagyvilágban (lelki értelemben), ahogy egykor az ószövetségi zsidóknak a Közel-Kelet pusztaságain. Kapaszkodhatunk viszont abba, amit Jézus tanított az Újszövetségben, hogy a mennyország itt van köztünk: résekben, részletekben.

Erre a részletekben megbúvó lényegre világít rá a film magával ragadó mozgófilmes esztétikai eszközökkel. Benső útra sem a tömegjelenségek utánzása, sem a mainstream média fogyasztása, sem az egymásnak feszülés nem visz senkit sehol. A film absztrakt módon való élethez közelítése viszont közelebb viszi a nézőt ahhoz a mennyei életérzéshez, melyből hiányzik mindenféle görcsös akarás, alapkaraktere viszont a reményteljes várakozás, vágyakozás – az Örökkévalóval való egységre, az Örökkévalóban való megnyugvásra.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 9–10. számában jelent meg 2020. március 15-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.