Korompayné Sebestyén Nóra a Deák Téri Evangélikus Gimnázium magyar–francia szakos tanára, emellett hosszú ideig az irodalomtanítás módszertanát oktatta, és modern magyar irodalmat is tanított a Károli Gáspár Református Egyetemen.

A katarzis szempontjából mindig maga a szöveg a fontos, a vers, amely „beszél”, önmagáért szól; a befogadás folyamatában ez az elsődleges. Ha azután még háttérismeretek is erősítik a szöveg „dekódolását”, többet tudunk a műről, de az első találkozást ez a tudás nem változtatja meg: amit érzünk (öröm, megrendülés, tanácstalanság, csodálkozás), az már eldőlt az olvasáskor-hallgatáskor. Minden nagy vers egy nagy titok is egyben, amelyet fel kell tárni – ehhez segítenek a pluszinformációk, de nem ezek fejtik meg a titkot.

Nagyon fontos, hogy olyan feladatokat tudjunk adni nekik, amelyek segítik a verssel épülő, valóban mély, személyes viszonyt. Én nagyon kedvelem a tárgyakhoz kapcsolódó feladatokat, például egyszer azt kértem a gyerekektől, hogy az Anyeginhez hozzanak olyan tárgyakat, amelyekről úgy érzik, hogy valamiért érintik a művet. Az egyik diák egy aprócska, sötétkék bársony ékszerdobozt hozott, és elmondta, hogy ez Tatjána: finom, meleg színű, rejt valamit, nehéz kinyitni, és nem is tudjuk, hogy mi van belül… Ez a tanárboldogság!

A „versfogyasztás” sok mindentől függ: családi indíttatástól, kinek-kinek a személyes alkatától, befolyásolják a tanárpéldák, de az épp aktuális lelkiállapot is; az, hogy flow-élményre vágyik-e épp valaki, vagy a lelkében háborgó indulatokat akarja-e lecsillapítani, esetleg vigaszt vár egy műtől… Több diákom maga is ír, ez persze még fogékonyabbá teszi őket a versolvasásra. Az „újrakezdőknek” biztosan Weöres Sándort ajánlanám: villódzó, ezerszínű, gazdag lelkű költő, aki mindenki tud lenni. Ahogyan ő írja: „Ki minek gondol, az vagyok annak…” Humora van, okos, mindent érez és mindent tud a költészetről és az életről; néha keleti bölcs, máskor szerelmes férfi, néha meg bohóckodó, halandzsázó kiskölyök. Mélyen, szívből kötődik Istenhez, de ebbe a szoros kötődésbe a kérdések és kétségek is beletartoznak – azt hiszem, ettől is hiteles Weöres költészete.

Ha istenes verset kellene ajánlanom? Weöres. Nemes Nagy Ágnes vívódásai. József Attila „úgy segített, hogy nem segíthetett” Istene. Balassi és Ady. De azért őket nem az újrakezdőknek, inkább a haladóknak. És mivel József Attilára gondolva ünnepelünk, hadd idézzem őt: „…szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye.” 

Miklósné Jancsó Hanna a győri Péterfy Sándor Evangélikus Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium Gyurátz Ferencdíjas pedagógusa, éveken át az evangélikus iskolák országos osztályfőnöki tantárgygondozója volt.

A tapasztalat azt mutatja, hogy amint az élet megannyi területén, úgy az olvasó, érdeklődő emberré nevelés során is döntő fontosságú a szülői háttér. Ha a mesék, népmesék csodavilágában megmártózva nő fel egy gyermek, akkor nagy eséllyel nem sorvad el az eredendő alkotó fantáziája, és nem ijed meg, amikor órai feladatként saját verset, mesét kell fabrikálnia. Úgy látom, kevésbé hangsúlyos ma az irodalomtanításban az írói életművek alapos bemutatása, főleg ha a tankönyv felépítése tematikus. Ennek ellenére bizonyos művek esetében kihagyhatatlan, hogy alaposabban megismertessük diákjainkat a vers születésének körülményeivel. Például Radnóti Miklós eklogáira, József Attila késői verseire gondolok, de a sor hosszan folytatható lenne. Mérlegelni kell, mikor milyen összefüggésben időzünk el egy-egy életpálya és a háttér, a történelmi-társadalmi környezet bemutatása mellett. Számomra több visszajelzés tanúskodik arról, hogy egy-egy ilyen alkalom megérint(het)i a lelket, és megnő a figyelem az érintett művész irányában, az érdeklődés felerősödik.

Az irodalomtanár lehetőségei között feltétlen ott van a rendhagyó irodalomóra szervezése. Tavaly egy költővé érett volt diákunk látogatott el hozzánk. Maradandó emlék számomra, ahogyan költővé válásának útjáról beszélt, bemutatta kötetét, szemelgetett a számára fontos versekből. És jó volt látni diákjaim reakcióit is.

A másik nagy lehetőség a színházlátogatás. Nagy élmény volt például az Örkény Színház Aranyozás című előadása, amelyben 20. századi, illetve ma is élő költők írásai idézik meg Aranyt. A megzenésített versek hallgatása is motiválhat a kereső versolvasásra.

Az irodalom világával való viszonylag önálló ismerkedés támogatása is jó módszer lehet. Erre tettünk kísérletet az elmúlt évben, amikor a nyolcadikos kisgimnáziumi osztály diákjainak a tanév során egy-egy választott regényt, novellát és költői életművet kellett megvizsgálniuk folyamatos döntési helyzetekben, szövegalkotási, szövegértési, kreatív alkotói feladatok megoldásával.

Amikor most költőket és alkotásokat javaslok, saját örömforrásaimra támaszkodom. József Attila és Radnóti Miklós ígéretes segítők lehetnek a nagy „visszatérésben”. Első találkozáshoz jó szívvel tudom ajánlani a Szívlapát című kortárs versgyűjteményt, amelyben tematikusan sorakozik nyolcvanöt ma élő magyar költő százötven alkotása. Nem hagyhatom ki Szabó Lőrinc Örök barátaink című fordításgyűjteményét, mely fiatalkorom egyik meghatározó olvasmányélménye volt. Istenes költő általam nagyra becsült verse Reményik Sándortól a József, az ács, az Istennel beszél; és gyönyörűen szól egy másfajta istenélményről József Attila Az Isten itt állt a hátam mögött… kezdetű csodája.

Üveges Tamás a miskolci Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakgimnázium magyartanára, többkötetes költő, a Spanyolnátha művészeti folyóirat egyik szerkesztője.

Egy vers katarzis nélkül szimpla fogalmazás, nem több. Ez nem azt jelenti, hogy rossz, csak annyit, hogy nem éri el célját. A vers célja ugyanis szerintem az, hogy megmozdítsa az embert – méghozzá nem csupán az esztétika szintjén; a lélekhez kell, hogy szóljon, a szívet kell elérnie.

A költő életének, illetve a társadalmi háttérnek a bemutatása azért fontos, mert így könnyebben megértheti az olvasó egy-egy vers keletkezésének okát. Bár szerintem legalább ennyire fontos, hogy beszéljünk a költő motivációjáról is. Például ha valaki a húszas évei első felében „forradalmi hevületben” ír, az nem feltétlenül a társadalmi háttér függvénye: lehet, hogy a költő pusztán életkori sajátosságainak megfelelően viselkedett. Ha erre rámutatunk, abból láthatja a diák, hogy a művészt, akiről tanul, hasonló kérdések foglalkoztatták, mint őt; hogy hús-vér emberek voltak, és nem rögtön tankönyvek lapjaira születtek.

Kaffka Margit, amikor tanított, a legfontosabb „kritikusainak” a diákjait tartotta, akiknek szívesen olvasta fel új verseit, és kíváncsian várta véleményüket az alkotással kapcsolatban. Szerintem ez nagyban befolyásolja egy költő-tanár módszereit mind az alkotásban, mind a pedagógiában. Én negatív tapasztalattal még nem „gazdagodtam”. Szívesen jöttek, jönnek velem egy-egy közönségtalálkozóra – a legtöbbször úgy, hogy én nem is tudok róla előre.

A világhálóval átszőtt mai világban akaratlanul is olvas az ember – persze igaz, hogy gyakran csak szemelvényeket. Mindenkinek van olyan vers vagy csak versrészlet az életében, amit magáénak érez, ami fontos számára, mert, mondjuk, egy sorsfordító trauma vagy öröm idején keresztezte az útját. Régebben a bérlettokban hordtuk magunkkal, ma esetleg a közösségi oldalakon osztjuk meg másokkal a bennünket megérintő sorokat.

Az, hogy kinek milyen könyvet adnék a kezébe, nagyon személyfüggő. Ismernem kell hozzá a lelkiállapotát, anélkül nem is vállalkoznék rá. Különösen igaz ez az istenes irodalom tekintetében, amely nagyon személyes, intim szféra; talán a szerelmes verseknél is szemérmesebb. Nehéz írni, nehéz olvasni.

Ha valakit útba akarnék igazítani, akkor Ady Endrét idézném neki: „Te voltál az elinditóm, / S kell, hogy te légy utamnak vége.” (A kimérák Istenéhez) Ha valaki bizonytalan, annak József Attila nyomán azt mondanám: „Dolgaim elől rejtegetlek, / Istenem, én nagyon szeretlek.” (Istenem) Ha pedig valaki újra megtér, akkor Pilinszky János szavait tolmácsolnám számára: „Haza akartam, hazajutni végül, / ahogy megjött ő is a Bibliában.” (Apokrif) Aszerint választanék, kinek melyik szóra lehet szüksége.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 13–14. számában jelent meg 2019. április 7-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.