költő

„S láthatám, hogy benned / Egy a költő s ember, / Hogy dalod s dalodnak / Kútforrása, szíved, / Tiszta egyaránt, mint / A nap és sugára.” Petőfi Sándor írta e sorokat igaz barátjáról, a szintén evangélikus Vachott Sándor költőről. Százhatvan évvel ezelőtt, 1861. április 9-én hunyt el a Magyar Tudós Társaság tagja, a magyar irodalomban a családi líra egyik megteremtője.

Sopron – Második helyen végzett a Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium kilencedik évfolyamos diákja, Márkus Boróka a 26. Kárpát-medencei József Attila Mese-, Vers- és Novellaíró Pályázaton. Boróka verseit szavalták már színészek és felnőtt költők is.

Gyenesdiás – Különös bátorságra vall, ha az őszi óraátállítást követő, amúgy is korán sötétedő napok délutánjára irodalmi estet szerveznek egy Balaton parti nagyközség könyvtárába. S ha a fürdőszezon végére vendégektől kiüresedő települést a meghirdetett rendezvény napján egész napos szakadó eső látogatja meg, akkor a 100 éve született, élete utolsó éveit Gyenesdiáson töltő Jánosy Istvánra emlékező esemény megrendezése eleve kudarcra ítélt vállalkozásnak tűnhetett.

Jánosy István evangélikus költő, műfordító száz éve, 1919. május 18-án született a felvidéki Besztercebányán, kemenesmagasi gyökerű családja a trianoni nemzeti tragédiát követően költözött vissza az anyaországba. Édesapja a Fasori Evangélikus Gimnázium latin tanára volt, s fia is itt érettségizett, majd az Eötvös Lóránt Tudományegyetem görög-latin-pszichológia szakán tanult. 1942 és 1944 között teológiai végzettséget szerzett Sopronban. 1944-ben segédlelkészi szolgálatot végzett, majd a Fasori Gimnázium görög-latin szakos tanára volt. Ezt követően irodalmi munkásságot folytatott, de kapcsolatát az evangélikus egyházzal fenntartotta, a Diakónia folyóirat szerkesztőbizottsági tagjaként tevékenykedett.

Hogy értsük, élvezzük a verset, hogy katarzist váltson ki belőlünk, szükséges-e ismernünk a költő életpályájának valamennyi állomását, a mű keletkezésének hátterét? Milyen eszközök vannak az irodalomtanárok kezében ahhoz, hogy felébresszék az érdeklődést diákjaikban a költészet remekművei iránt, hogyan lehet „versfogyasztóvá” nevelni őket? Mit vegyen a kezébe, aki hosszabb kihagyás után fordul ismét a versek felé? Kérdéseinkre evangélikus iskolák magyartanárai válaszoltak.

„Simai Mihály megszenvedett életútján eljutott a létértelmezés és az istenkeresés olyan fázisába, ahol már világosan kitetszik, valójában mire is készülődött idáig. Versei meggyőző erővel hirdetik, nincs más vigasz, nincs más remény, mint a spiritualitásban megszerzett igazság – azért kell meghalnunk, hogy végre örökké éljünk. A megszentségtelenített világ újraszentelése: ez a költészet mai feladata. Simai Mihály kötetében erre vállalkozik” – írta Jókai Anna a költő Végtelen vonzásban című, eddig legutolsó verseskötetének borítóján.

Budapest – A Reformáció hétről hétre című, a Duna Televízióban, illetve a Duna World műsorán futó sorozat tizennegyedik ötperces epizódjában megszólalt Lackfi János, aki a Richly Zsolt nevével fémjelzett Luther-rajzfilm forgatókönyvének írója. A katolikus hátterű író, költő, műfordító a reformáció és Luther Márton koráról is vallott a filmben. Az adást a készítők engedélyével mi is közzétesszük.

Weöres Sándor a pápai, majd a csöngei evangélikus iskola tanulója volt, 1924-től pedig az 1912-ben alapított Faludi Ferenc Reálgimnáziumba járt. Felekezetének hitét verseiben őrizte meg és hol tudatosan, hol a tudatalattiból áradó témákban, jelképekben mutatta fel. A vallás az ő számára sokkal tágabb horizontú terület volt, mint amekkorának általánosságban tartjuk. Például az 1964-ben megjelent, botrányt kavart Antik eclogát Weöres nem erotikus költeménynek tartotta, hanem vallásos versnek. „Egy szüzesség elvesztésének a története és a szüzesség elvesztésének története: beavatás a létezésbe. […] Jelenetekből történet, történetből élet, erotikából a létezés titkait érzékelő mitológia” – fogalmaz Kabdebó Lóránt.

A tavaly áprilisi emléktábla-állítás után, amelyről az Evangélikus Élet is beszámolt, újabb lépés történt a méltatlanul elfeledett Kozma Andor költő, író, újságíró, akadémikus, parlamenti képviselő (1861—1933) rehabilitációja felé: a Napkút Kiadó gondozásában idén májusban megjelent a szerző válogatott verseinek és prózai írásainak kötete. A bemutatót május 21-én tartották az Andrássy úti Írók Boltjában.

Berzsenyi Dánielre (szül. 1776. május 7.) úgy emlékezünk, mint „őszi emberre”, noha alig-alig lehetett fehér szál a hajában-bajuszában, amikor Niklán végsőt sóhajtott. Abban az ágyban, amelyet úgy tétetett le a helyére, hogy onnan az el nem mozdul többet, ott várja gazdáját estéről estére. Harmincas életévei közepén írja a távoli – ekkor még szinte kamaszos rajongásától besugárzott – mesternek, Kazinczy Ferencnek az ország túlsó végébe: „Ma rakodtam új szobámba, letettem nyoszolyámat azon szegletbe, melyben én haldokolni fogok, elgyújtottam kandallómat, melynél életemnek örömeit, bolondságait gyakran vissza fogom kérődzeni s vénségemet melengetni.” Házavatás…