Missziói „leltár”

Missziói „leltár”

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Gáncs Péter
Nem tűnik hálás feladatnak a 2020. esztendő missziói mérlegét megvonni, hiszen ez az év nem a misszióról szólt egyházunkban. Legalábbis nem úgy, ahogyan azt mi előre elgondoltuk. Sok mindent terveztünk a hagyományos missziói napokon és konferenciákon túl: Szélrózsa találkozó Gyulán, Ez az a nap! fesztivál a Puskás Arénában, eucharisztikus kongresszus, úrvacsora éve, egyebek. Újra meg kellett tanulnunk a jakabi feltétel megkerülhetetlen igazságát: „Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” (Jak 4,15) Latinul is gyakran idézzük: „Deo volente…”

Bár missziói jellegű tömegrendezvényeinket törölni, szebben fogalmazva, elhalasztani kényszerültünk, a mérlegkészítésnél azt is észre kell vennünk, hogy Urunk a bezáruló kapuk helyett újakat nyitott. Templomi és egyéb hagyományos gyülekezeti alkalmaink látogatottsága radikálisan lecsökkent a járványveszély miatt. Ugyanakkor a kényszerhelyzetben végre, ha csak virtuálisan is, de kiléptünk „erős várunk” falai közül a szélesebb nyilvánosság felé a digitális térben. Lelkészeink állítják, hogy ilyen módon az evangélium több emberhez jutott el az interneten, mint ahányat korábban a szószékről elértünk. Persze hogy mi rejlik egy netes regisztráció vagy kattintás mögött, azt tényleg csak az Úristen tudja…

Mindenképpen örvendetes, hogy lelkészeink, munkatársaink nem adták föl, hanem kreatív leleményességgel keresik az új utakat, formákat. Isten éltető, vigasztaló igéje nem némulhat el éppen ezekben a vészterhes napokban-hónapokban, amikor jobban van rá szükségünk, mint valaha…

A missziói felelősséget az Evangélikus Élet is igyekezett ébren tartani és erősíteni, többek között a Küldetés rovaton keresztül. Ennek keretében az egyházkerületi missziói lelkészek után 2020-ban a missziói bizottság tagjai is megosztották gondolataikat az olvasókkal egy-egy cikk erejéig. Újraolvasva ezeket, sokszínű kép bontakozott ki előttem. Meggyőződésem, hogy az írások egy-egy fontos részletének felidézése gazdagíthatja missziói látásunkat, valamint segítheti leltárkészítésünket. Ugyanakkor előrebocsátom, hogy az idézetek kiválasztása a leltárkészítő „önkényes ízlését” tükrözi…

Hova szól manapság missziói küldetésünk? Mennyiben lehetünk mi a „pályaválasztók”? Válaszkeresésünkben segíthet a Koháry Ferenc által közkinccsé tett szellemes „tanmese”: „Egy ember elment a Külügyminisztériumba, és bejelentette, hogy szeretne kivándorolni. A hivatalban […] a kezébe nyomtak egy földgömböt: válaszszon egy országot. Emberünk jó sokáig forgatta, nézegette, majd megszólalt: »Tessék mondani, másik földgömb nincs?«” (Csak egy Földünk van; 2020. október 11–18.)

A mostani világjárvány idején különösen is megtapasztaljuk: jóban-rosszban össze vagyunk kötve, és egymásra vagyunk utalva ezen a bolygón. Krisztustól kapott küldetésünk valóban minden teremtményhez, a Föld végső határáig szól.

De mi van, ha valaki nem hallja meg az erre hívó és küldő hangot? Horváth-Hegyi Áron szembesít minket elhívásunk megkerülhetetlen kérdésével: „Akit nem ő küldött […], az csak úgy ott van. És nem építi az Isten országát, hanem rombolja. […] Isten először nem küld, hanem hív. Elhív és kiküld.” (Hovatovább-nosztalgia; 2020. szeptember 27. – október 4.)

Arató J. Lóránd kollégánk a cikkében így summázza küldetésnyilatkozatát: „Abizonytalanság kérdéseket vet fel. A bizonyosság állít. […] Milyen jó lenne, ha úgy tudnánk mi is bizonyságot tenni az emberek előtt az élő Krisztusról, hogy a sok kérdőjel határozottan kiegyenesedjen!” (Hiszek! Hiszek?; 2020. november 8–15.)

Hogy hol mindenütt tehetünk bizonyságot, arról Bartha Istvántól kaptunk ébresztő választ, aki már írása címével provokál: Jézus kocsmában? „Nem azt akarom mondani, hogy Jézus a templomból teljesen ki-, a kocsmába teljesen beköltözött. De tény, hogy ott is megtalálható.” (2020. június 21–28.)

László Lajos Bócsán gyülekezetet és templomot építő kollégánk így tesz bizonyságot: „…Isten adja a növekedést, áldása nélkül sehol nem lennénk. […] Bizalommal tölt el Isten igéje a holnap felől, a misszió, a küldetésünk felől, hogy áldássá lehetünk, s áldást kaphatunk.” (Nélkülem semmi; 2020. április 26. – május 3.)

Lázárné Skorka Katalin, aki a Wycliffe Bibliafordítók Egyesülete elnökségének is tagja, a missziót tápláló Forrás fontosságára hívja fel a figyelmet: „Sajnos sokaknak nincs Bibliájuk, nem is olvasták sohasem. Pedig alapmű. […] Hiszen aki rendszeresen olvassa, az tudja, mit jelent ez: »…igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt…« (Jer 15,16)” (Mindenkinek saját Bibliát!; 2020. július 19–26.)

Imádkozó reménységgel várjuk, hogy 2021-ben missziói szolgálatunk kiteljesedhessen. Ebben segíthet a Küldetés rovat, ahova olvasóink építő írásait is várjuk!

A cikk az Evangélikus Élet magazin 86. évfolyam, 1–2. számában jelent meg 2021. január 10-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!