2Móz 16,16–32: Rendelkezések a mannáról 

„Ezt parancsolja az Úr: Szedjen belőle mindenki annyit, amennyit meg tud enni: fejenként egy ómert, a lélekszámnak megfelelően. Annyi adagot szedjetek, amennyien egy sátorban vagytok! Izráel fiai így is cselekedtek, és szedett ki többet, ki kevesebbet. Amikor azután megmérték ómerrel, nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni. Mózes azt mondta nekik: Senki se hagyjon belőle másnapra! […] Így mindenki annyit szedett reggelenként, amennyit meg tudott enni. […]

A hatodik napon történt, hogy kétszer annyi kenyeret szedtek, fejenként két ómerrel. Akkor elment a közösség összes főembere, és jelentették Mózesnek. Ő így szólt hozzájuk: Ez az, amiről az Úr beszélt, hogy a nyugalom ideje lesz holnap, az Úr szent szombatja. Süssétek meg, amit sütni akartok, és főzzétek meg, amit főzni akartok, és tegyétek félre magatoknak mindazt, ami fölösleg, hogy megmaradjon másnapra. Félre is tették másnapra, ahogy Mózes megparancsolta, és nem büdösödött meg, féreg sem volt benne. Akkor ezt mondta Mózes: Ma ezt egyétek, mert ma az Úr szombatja van: ma nem találtok mannát a mezőn. Hat napon át szedhetitek, de a hetedik napon szombat van: akkor nem lesz. […]

Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Meddig akartok még ellenszegülni parancsolataimnak és törvényeimnek? Láthatjátok, hogy az Úr adta nektek a szombat napját. Ezért ad ő a hatodik napon két napra való kenyeret. Maradjon mindenki otthon, a hetedik napon senki se mozduljon ki a helyéről! Ezért pihent a nép a hetedik napon.”

***

Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Böjt van. Negyven nap, mint Jézus pusztában töltött negyven napja, Illés negyvennapos útja a Hóreb hegyéhez, Izrael népének negyvenéves pusztai vándorlása. A böjti idő arra szolgál, hogy változtassunk gondolkodásunkon és életformánkon. Idei böjtünket a járvány határozza meg. Rendelkezéseket kell betartanunk magunk, de főleg az egész közösség védelmében. Ezek a rendelkezések nem akadályok, amelyeket kerülgetni kell, hanem iránymutatások, amelyek segítséget, kereteket adnak az együttes cselekvéshez, a közösség megőrzéséhez. 

A pusztai vándorlás során az Úr rendelkezéseiből négy mondatot emelek ki, amelyek számunkra is iránymutatók lehetnek nemcsak a járvány túléléséhez, hanem gondolkodásunk, életformánk megváltoztatásához is.

A továbbiak itt ovlashatóak.