„A Biblia Isten szava – írta Parzany. – Ez Isten kijelentésének hivatalos okmánya. A történetkritikai Biblia-értelmezés emiatt a tény miatt nem jogos és túl kell rajta lépni. Teljesen elfogadhatatlan, hogy a történetkritikai Biblia-értelmezésnek a lelkészek képzésében továbbra is uralkodó szerepe van.”

Parzany memoranduma azonban nem az első, az evangéliumi keresztényektől felvetett vitában. Amikor 2015 novemberében a Németországi Protestáns Egyház (EKD) Tanácsába beválasztották Michael Dienert, az Evangéliumi Aliansz elöljáróját, a Die Welt készített vele egy interjút, amelyben a férfi megengedően nyilatkozott azzal kapcsolatban, hogy homoszexuális lelkészek megosszák partnerükkel a parókiát. Az evangéliumi keresztények ugyanis eddig ezt elutasították. Ezután Diener a Promagazinban is megerősítette azt, hogy nem tartja kizártnak homoszexuális munkatársak alkalmazását az evangéliumi gyülekezetekben, abban az esetben, ha az emberek ezt a kérdést tisztázzák. Ezzel azonban bizonyos közösségekben háborgást és vihart váltott ki.

Ezért most Parzanyon volt a sor, aki egyértelműen meghúzta az ezzel kapcsolatos határvonalakat és január 23-ra Kasselbe invitált mintegy hatvan evangéliumi igehirdetőt és vezetőt, hogy megteremtsék az alapját a konzervatív irányú, Ideje van a felállásnak című felhívásnak. Egyes feltételezések szerint az általa kiadott memorandum alapján létrehoznának egy német hitvalló hálózatot.

Említésre méltó még Parzany hat pontból álló memorandumában az is, hogy felszólít benne a zsidómisszióra.

„Jézus Krisztus egyedül az, aki megmentője minden embernek. Az egész kereszténységgel együtt valljuk az emberré lételét, a helyettesítő szenvedését és kereszthalálát, feltámadását és visszajövetelét, hogy feltámassza a halottakat és megítélje az egész emberiséget. Elvetjük azt a hamis tanítást, amely szerint van másféle útja is az üdvösségnek, és azt is, hogy Jézus Krisztus evangéliumát nem kell minden népnek hirdetni. Tartanunk kell magunkat ahhoz, hogy Jézusról, a Messiásról szóló szabadító üzenet továbbra is elsősorban a zsidóságra vonatkozik.”

Ezzel Parzany alapvető különbséget hangsúlyozott a Németországi Protestáns Egyház által korábban tett kijelentéshez. Ismeretes, hogy 2015 novemberében az EKD zsinata a Luther és a zsidók témában nyilatkozatot adott ki, amelyben nyíltan elhatárolódtak Luther Márton antiszemitizmusától és a zsidók ellen írt kései beszédeitől. 2017-ig az EKD szeretné a zsidómisszióra vonatkozó irányelveit végérvényesíteni, amelyek értelmében lemondanának a zsidóság körében folytatott misszióról és azt várják, hogy ehhez majd a tartományi egyházak többsége csatlakozni fog.

A Biblia Isten szavának kérdéséhez a napokban elmondta véleményét Thies Gundlach is, az EKD egyházügyi hivatalának teológiai alelnöke, aki az Edp-nek adott interjújában hangsúlyozta azt, ami már Parzany memorandumában is megjelent: „A Biblia Isten szava, de ez a szó a világban az emberekhez jött el és ezért nincsen szüksége arra, hogy az értelmezés emberi művészetére hagyatkozzon.”

A teológus azonban sajnálta azt, hogy a nyolcvanas évek evangéliumi vitái újra fellángolnak. Véleménye szerint az EKD-n belül meg kell férnie az evangéliumi és a liberálisabb értelmezéseknek is, nincsen szükség az igazság kérdésének kisajátítására, és arra az éles hangra, amely most felharsant. Utalt arra is, hogy reméli, hidak és nem pedig újabb kerítések fognak emelkedni a különböző irányzatok között.

A vitával kapcsolatban az evangelisch.de megkérdezte a marburgi újszövetséges professzorasszonyt, Angela Standhartingert is. Ő a következőket mondta: „A Biblia annyiban nem Isten szava, hogy azt Isten diktálta vagy a mennyből küldte volna, mint ahogyan azt a Koránról állítják. Hanem a Biblia közvetíti hozzánk sokhangú, emberi szavakban azt, amit az emberek bizonyos helyeken Isten szavából és cselekedeteiből megértettek, átéltek, vagy tapasztaltak. A Biblia tehát nem azonos a kijelentéssel, hanem a kijelentés megtapasztalásának bizonyítéka. Mivel ezek a tanúk előttünk 1800–2500 évvel ezelőtt éltek, antik nyelveken írtak, és egy tőlünk idegen kultúrában éltek, ezért mindenkinek, aki a Bibliát egyáltalán olvassa és meg akarja érteni, vissza kell nyúlnia a történetkritikai elemzésekhez. Ezeknek az elemzéseknek kritikusaknak kell lenniük, mert különbséget kell tenni fontos és kevésbé fontos között, történetileg, történelmileg elfogadható és nem elfogadható információk között” – állította a teológusasszony, aki szerint a Bibliával kapcsolatban szükség van fordításra és interpretációra és jó protestáns alap az is, hogy minden hívő képes erre az interpretációra, tehát nem csak a lelkészek, igehirdetők, vagy a professzorok és próféták alkalmasak az ige magyarázására.”

Standhartinger azonban nem érti, miért kellene ezen a történetkritikai módszeren túllépnie a teológiának, amely nem csak a bibliakritikában, hanem azon túlmenően az egyháztörténetben, a rendszeres teológiában is alkalmazza a kritikai módszert, alkalmazkodva a tudományos kutatás egyéb területein is alkalmazott formákhoz.