A reformáció színei – Tanulmányúton jártak az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatói

A reformáció színei – Tanulmányúton jártak az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatói

Share this content.

Szöveg: Gömbös Tamás, fotó: Rosta Izabella
A reformáció színei tematikájú egyháztörténeti és ökumenikus tanulmányúton fontos történelmi helyszíneket jártak végig az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatói kis csapatunkkal, Korányi András professzor vezetésével 2016. október 8–16. között. Erről szól Gömbös Tamás teológus hallgató személyes beszámolója, amelyet az alábbiakban olvashatnak.

Az utazás alatt Európának különböző arculatai tárultak elénk, így tehát nem csak a reformáció történetébe, hanem Európa színeibe is betekintést nyertünk. Az utazáson az Evangélikus Hittudományi Egyetem három női és három férfi hallgatója vehetett részt. Az általunk érintendő városokat előre beosztottuk egymás között, ugyanis az út profiljából adódóan referátumot készítettünk a helyszínekből, az azokhoz köthető fontos személyekről és történelmi eseményekről, összefüggésekről.

Az első állomásunk a bajorországi Augsburg városa volt, amelynek történetét Gömbös Tamás mutatta be. Augsburg Németország egyik legrégebbi városa, neve a római eredetiből (Augusta Vindelicorum – Augustus városa a vendek földjén) származik. 955-ben I. Ottó német király Ulrich püspök segítségével sikerrel védte meg a várost a kalandozó magyarok ellen, a várostól délre fekvő Lech-mezőn vereséget mért rájuk. A város késő középkori, kora újkori történetében kiemelkedő fontosságú az augsburgi székhellyel bíró Fugger család. Az általuk épített palotában hallgatta ki Cajetan bíboros Luthert 1518-ban, s próbálta rávenni tanai visszavonására, sikertelenül. Az itt összehívott birodalmi gyűlésen nyújtották be a wittenbergi teológusok a Melanchthon által megfogalmazott Confessio Augustanát 1530-ban, és a városhoz kötődik az evangélikus felekezetet legitimáló augsburgi vallásbéke (1555) is. Az ökumené szempontjából fontos fejezet még az 1999. október 31-én aláírt katolikus-lutheránus közös nyilatkozat a megigazulásról.

A városba 2016. október 8-án szombaton érkeztünk, vasárnap találkoztunk Ulrich Zenkerrel, a bajorországi tartományi egyház bajor-magyar kapcsolatokért felelős referensével. Közösen vettünk részt az istentiszteleten a Szent Anna-templomban, melynek priorja annak idején vendégül látta Luthert 1518-ban. Az istentiszteleti alkalmat követően közös ebéd és a helyi lelkésznő által vezetett városnézés következett. A nap végén még elsétáltunk közösen a Fugger városnegyedbe.

Hétfőn reggel Svájc felé vettük az irányt, s kora délután érkeztünk meg a schaffhauseni Rajna-vízeséshez, amit több teraszról lehet megtekinteni. Az ember hallja a víz morajlását már távolról, de a legalsó teraszról érzékeli igazán az ott alázúduló Rajna erejét. A fehér tajtékos habok fölött belepte arcunkat a felverődő vízpermet, mindez csodálatos élményt nyújtott.

Zürichben Zwingli és Bullinger nyomába eredtünk. A város a helvét reformációnak fontos színtere volt, hozzá köthető Ulrich Zwingli működése, aki 1531-es haláláig a város vezető reformátora volt. Halála után Heinrich Bullinger folytatta munkáját. A város történetéről, egyháztörténeti jelentőségéről és legfőbb építészeti nevezetességeiről Horváth-Hegyi Ádám referált. Megtekintettük a város több templomát, köztük azt is, ahol Zwingli prédikált egykor, illetve amelyben Marc Chagall ószövetségi témájú, híres templomi ablakait őrzik.

Zürich után indultunk Bázel felé, ahová október 10-én este érkeztünk meg. A várost a következő nap tekintettük meg közösen – történetéről, s a hozzá köthető fontos személyekről Szemerei Gábor Benjámin számolt be nekünk. A város reformátora volt Oecolampadius, aki Zwinglivel és Bucerrel együtt jelen volt 1529-ben a marburgi kollokviumon, és ugyancsak több ponton kötődik a városhoz Rotterdami Erasmus, aki az északi, vagy talán összeurópai értelemben is a humanizmus talán legmeghatározóbb alakja. Sírját a gyönyörű gótikus bázeli dómban tekintettük meg.

A következő szállásunk Bosseyban, az Ökumenikus Intézetben volt, itt már érződik a francia hatás. Innen könnyen megközelíthető a Genfi-tó és maga Genf városa is, ahová a következő nap reggelén indultunk. Ott először a Lutheránus Világszövetség Ökumenikus Központjába mentünk, ahol Ireneus Lukas, az LVSZ Európa titkára fogadott minket. Egy közös áhítat és az épület bemutatása után három prezentációs előadáson vettünk részt, amelyen az evangélikus világszervezet munkaterületeit ismerhettük meg.

Délután tekintettük meg Genf történelmi belvárosát, láttuk Kálvin templomát, a genfi reformátorok falát és a Genfi-tó festői partját az emlékhellyel, ahol 1898-ban Erzsébet magyar királynét meggyilkolták. A város történetét, érdekességeit és egyháztörténeti vonatkozásait Korányi András mutatta be nekünk.

Estére visszamentünk Bosseyba, s a következő reggel a franciaországi Carcassonne felé vettük az irányt. Ahogy elértük a mediterrán régiót, teljesen megváltozott a táj és az építészeti stílus. A belváros hangulata középkori mediterrán, a város és maga a régió egyaránt fontos volt a középkori katar mozgalom szempontjából, amíg III. Ince pápa a 13. század elején egy keresztes hadjárattal fel nem számolta ezt az eretnekséget. A vidék a kora újkorban is fontos volt egyháztörténetileg, hiszen a hugenottáknak is fontos bázisa volt. A dél-francia reformáció történetéről Garai Szilvia tartott referátumot. Este Monpellier-ben szálltunk meg a protestáns teológiai fakultáson, melynek professzora, Gilles Vidal megerősítette a jövőbeli kapcsolattartás szándékát egyházunkkal, egyetemünkkel.

Másnap reggel meghatározó élményt nyújtott a viharos Földközi-tenger látványa és erőteljes morajlása. Innen érkeztünk Avignonba, Rosta Izabella kalauzolása mellett. A városkép itt is a középkori Mediterráneumot tükrözi, az avignoni pápák palotája és a hozzá kapcsolódó templom lenyűgöző látványt nyújt. A palota termeit végigjárva szinte bőrünkön érezhettük a középkort.

Még október 14-én este érkeztünk meg a Valdens völgyben fekvő Torre Pellice-be, ami utolsó szálláshelyünk volt. Itt a környező hófödte hegyek szépségével másnap szembesültünk, reggeli után pedig elindultunk Torinóba, az utolsó nagy állomáshelyünkre. A valdensek és észak-itáliai letelepedésük történetét, valamint Torino várostörténetét Paulik Enikő mutatta be a városba vezető úton. A belvárosi árkádos utcák mentén jutottunk el Torino főterére, majd a Piazza Vittorio Veneto nevű téren találkoztunk Heiner Blaudauval, az olasz evangélikus egyház vezetőjével – és egyben torinói lelkésszel –, akitől részletes beszámolót kaphattunk az olaszországi protestantizmus helyzetéről. Meglátogattuk a Szent Lőrinc-templomot, ahol a torinói leplet is őrzik, és a Kossuth Lajos egykori lakhelye előtt álló szobor körül együtt énekeltük: „éljen a magyar szabadság, éljen a haza…” Torre Pellicé-be kora este értünk vissza, ahol közös étkezéssel és úrvacsorai közösséggel zártuk a programot.

Másnap tizenhárom órás utazás után érkeztünk Budapestre, Észak-Olaszországon és Szlovénián keresztül. A kilencnapos tanulmányút során eredeti helyszínein ismerhettük meg a reformáció történetének színeit – Luther, Melanchthon, Zwingli, Erasmus, Kálvin, hugenották, valdensek –, de egyházunk és egyetemünk követeiként számos testvéri közösség és intézmény vezetőivel, munkatársaival is elmélyíthettük a kapcsolatokat. Köszönet ezért az egyetemnek, az egyházi és állami támogatásnak, a minket nagylelkű szeretettel fogadó bajor, svájci és olasz testvéreknek!

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!