A kezdeményezés motorja Fabiny Katalin osztályfőnök volt, aki azzal a kéréssel kereste fel a Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség lelkésznőjét, Bolba Mártát, hogy segítsen nekik olyan családot keresni, amelynek tagjai igazán rászorulnak a karácsonyi támogatásra. Márta a hatgyerekes Dankó Andreát ajánlotta, aki bár családjával a kerületben lakott idén augusztusig, de attól félve, nehogy a gyámügy elvegye a vele élő gyermekeit, a kisebbekkel inkább egy budafoki anyaotthonban költözött.

Az osztályba járó gyerekek és szüleik egy emberként álltak a kezdeményezés mögé. Mindenki fontosnak tartotta azt, hogy a hatodikos gyerekek megtapasztalják, milyen dolog szívből adni és megtudják, nem mindenki él olyan jó körülmények között, mint ők, így szükség van arra, hogy az ember másokat felkaroljon, támogasson, különösen a szeretet ünnepe előtt.

Minden nap két gyerek vitt be valamilyen hasznos dolgot, gyűltek a meleg takarók, hasznos használati tárgyak, játékok, tartós élelmiszerek, édességek. A szülők beosztották egymás között, ki mit fog vinni a családnak.

A 32 gyerek igen lelkesen gyűjtötte a holmikat, hatalmas bevásárlószatyrok lettek tele az adományokkal. A rászoruló család gyerekei ezen felül még egy-egy új játékot is kaptak az osztálypénzből.

Hogy megismerje az osztályközösség a családot, Mikulás-napkor meghívták a gyerekeket egy túrára a budai hegyekbe. Itt a fiatalok megnyíltak és sokan igazi barátokra leltek.

Aztán december 20-án a józsefvárosi gyülekezeti teremben megtörtént az adományok átadása. Varga Tamásné igazgatóhelyettes és Bátovszkyné János Judit kíséretében a gyerekek osztályfőnökükkel érkeztek a gyülekezetbe.

Fabiny tanárnő köszöntése és Bolba lelkésznő áhítata után a fiúk behozták a teli szatyrokat. Az édesanya könnyekkel telt szemmel köszönte meg a gyerekeknek a jótékonysági gyűjtést.

„Nehéz körülmények között éltünk egy józsefvárosi önkormányzati lakásban - magyarázta az evangelikus.hu érdeklődésére Andrea. - Sok közüzemi tartozást halmoztunk fel, de elutasították a részletfizetési lehetőséget, sőt bizonyos szolgáltatásokat ki is kapcsoltak. Így már nem megfelelőek a lakhatási körülményeink. A lakásunkban nincsen fürdőszoba sem, így félő volt, hogy elveszik tőlünk a négy, még velünk élő gyerekünket. Nagyon nem szeretném, ha véletlenül állami gondozásba kerülnének.”

Andrea tehát Budafokra költözött, oda a párja nem mehetett velük, mert itt csak anyákat fogadnak. Amíg a párját erőszakkal ki nem lakoltatják, még a lakásban lakik. Andrea az anyaotthonból jár vissza a gyerekekkel a VIII. kerületi iskolákba, mert oktatási intézményt nem akartak váltani.

„A gyerekek szeretik az osztályaikat, ahová járnak, így nem akartam őket kivenni abból a társaságból, amelyet már megszoktak. Így is elég nagy váltás volt az életünkben az, hogy el kellett a lakásunkból költözni. Most az a tervem, hogy megpróbálunk összegyűjteni annyi pénzt, hogy albérletet vehessünk ki. De tartok attól, hogy ennyi gyerekkel nem fognak nekünk kiadni egyetlen lakást sem. A legjobb lenne egy saját kis lakás, de ez egy igen távolinak tűnő álom” - sóhajtott fel. Most egyelőre másfél évig ebben az otthonban maradhatnak, de nem tudja, hogyan lesz tovább.

Andrea jelenleg még hivatásos anya, a legkisebb lánya 11. életévéig. Két felnőtt nagyfia már kirepült otthonról, a kisebb gyerekeket neveli, a 14 éves Eriket, a 12 éves Vanesszát, a 9 éves Kiarát és a 7 éves Titanillát.

Párja az építőiparban dolgozik, alkalmi segédmunkákat vállal, de a körbetartozások miatt sok helyen nem fizették ki neki a munkabérét, így aztán most csak olyan alkalmi munkákat tud elvállalni, ahol napi bért adnak a vállalkozók.

A szomorú anyagi helyzetet tetézi az is, hogy Andrea egészségi állapota nem jó. Januárban epekővel operálják meg, de a kezeit és a gerincét is meg kell majd műteni.

Az evangélikus gyülekezettel egy óvodás anyuka ajánlására került kapcsolatba. Fontos számára az, hogy lelkiekben segítséget kapjon. Gyerekként a hűtlenséget tapasztalta maga körül, mert édesapja folyamatosan megcsalta az édesanyját, majd ott is hagyta őt. Amint lehetett, maga is családot alapított.

„Nagyon szeretem a gyerekeket. Ha rajtam múlna, nem hat, hanem tizenhat gyereket vállalnék, de tudom, hogy ez a jelen anyagi helyzetünkben lehetetlenség és felelőtlenség is lenne. Jó lenne, ha sikerülne elhelyezkedni és olyan munkát vállalhatnék, hogy mellette a gyerekeimmel is tudnék foglalkozni. Az anyaotthonban keressük a lehetőséget arra, hogy hogyan tudunk talpra állni” - magyarázta Andrea, aki nagyon meglepődött, amikor értesült a fasori gimnazisták kezdeményezéséről.

„Furcsa érzés volt, hogy egy hatodikos osztály gyerekei gyűjtenek nekünk. Napokig nem tudtam megbarátkozni a gondolattal, úgy belefacsarodott a szívem - mesélte Andrea. - De nagyon vártam a találkozást a gyerekekkel. A kiránduláson nagyon jól összebarátkoztak az osztály tagjai a gyerekeimmel és most, az adományosztás előtt igen izgatottak voltak ők is, este alig akartak elaludni. Remélem, hogy ez a kapcsolat megmarad és fogunk még hallani egymásról. Hálásak vagyunk azért, hogy idén szebb lehet a karácsonyunk!”

KÉPGALÉRIA: