A skandináv államokban ennek megfelelően beszélhetünk államegyházakról, melyek az egyházadót az állami adórendszeren keresztül szedik be automatikusan megkeresztelt tagjaiktól. A tízmilliós Svédországban az államegyházhoz tartozók száma 6,2 millió fő, tehát hatvan százalék feletti a svéd népesség egyháztagsága. A többi északi államban is hasonló a tagság aránya, viszont az elmúlt években drasztikus változásokat jeleznek a mutatók.

A skandináv életstílus fontos alappillére a protestáns kegyesség, aminek a hatására kialakult a letisztult, egyszerű életvitel, a munka tisztelete és a szorgalom. A zord természeti környezet a másik kultúra alakító tényező, mely megköveteli a kemény és pontos munkavégzést, az alapos tervezést és a természet szeszélyeinek kiszolgáltatott létbe való beletörődést. A skandináv emberek ennek megfelelően szeretik az egyszerű, csendes, kevéssé kirívó dolgokat, a letisztult színeket, a visszafogottabb véleménynyilvánítást. Gondolkodásukban hosszú távra előre terveznek, és a biztonságot mindennél nagyobbra tartják. A korrupció aránya a legalacsonyabb ezekben az államokban, mivel az állam, az egyházak és a civil társadalom is törekszik a minél átláthatóbb pénzkezelésre.

Az utóbbi évek statisztikái azonban vészjósló adatokat hoznak az ötszázéves lutheránus blokk egyházaiban. A svéd egyházat a tavalyi évben rekordszámú, 80 377 fő hagyta el. Ez utóbbi adat a duplája a korábbi években kilépők számának. Az egyházat elhagyók nagy száma minden északi országra jellemző, a háttérben médiabotrányok és a hagyományos társadalmi értékek változásai állnak. A tavalyi távozások oka főként a médiában megjelent  egyházi visszaélések voltak, melyek során beszámoltak a magasrangú egyházi vezetők külföldi luxusutazásainak részleteiről és hihetetlen magas kiadásairól. Hasonló botrányok a finn  közéletet is megrázták, amikor  finn egyházi vezetők elhagyott számláit találták meg nagy tételekben vásárolt, alkoholt tartalmazó termékekről. Ez utóbbi esetek pikantériáját az adja, hogy a finn egyházak zéró toleranciát tanúsítanak az alkoholfogyasztásra, mely különösen a lekészek számára irányadó elvárás.

A skandináv egyházak az utóbbi években az újonnan elfogadott állami törvények keltette új helyzetek harmonizációjánál is nehéz kérdésekbe ütköztek. A norvég állam által elfogadott melegházasságról szóló törvény a norvég állami egyházra is nyomást helyezett az egyház státuszánál fogva. Több évig tartó tárgyalásokat követően idén a norvég egyház elfogadta a melegpárok hivatalos templomi házasságáról szóló határozatot. A melegházasság egyházi bevezetéséről szóló vita a finneknél is terítékre került az utóbbi években, és a téma felvetését követően, azonnal ezrek fejezték ki véleményüket az egyházból való azonnali kilépésükkel. A finn evangélikusok megosztottak a kérdésben, és a püspöki kar vezetőjének nyilatkozata szerint egyetlen papot sem fog a finn egyház melegpárok megáldására kötelezni. A helyi vezetők döntésén múlhat az áldás a jövőben, amennyiben az elhúzódó vitákat követően döntés születhet.

Hasonló viták bontakoztak ki az utóbbi években a menekültek érkezésével párhuzamosan az ökumenikus kérdésekről is. Egyre több lelkész nyilatkozott a médiában a svédeknél és a norvégoknál egyaránt pozitívan a muszlim vallásról, és fejezte ki hitét afelől, hogy a keresztények, zsidók és muszlimok istene egy és ugyanaz. Több gyülekezet szerepelt a hírekben, ahol eltűntették a kereszteket és egyéb keresztény vallási szimbólumokat a muszlim érdeklődők és betérők nagy száma miatt. Az egyik finn templom a kereszt helyére a szentháromság szimbólumát helyezte el közepén a mindentlátó szemmel. Az egyház nyilatkozata alapján azonban csupán belső felújítás volt a templomban, és a kereszt egy másik falra került át. A kérdés csupán az, vajon hányan hisznek majd efféle magyarázatoknak a jövőben?