A Will Smith színész által megformált karakter lánya, Olívia hatéves korában meghal, és apja ezt a tényt – érthető módon – egyszerűen képtelen elfogadni. Nem tudja feldolgozni a hatalmas veszteséget más módon, csupán úgy – még ha abszurdnak tűnhet is mások szemében –, hogy levelet ír az Időnek, a Szeretetnek és a Halálnak.

Élete tragikus eseményének következményeként a saját bőrén tapasztalja meg, milyen nagy igazságot is mondott ki korábban, amikor azt hangsúlyozta, hogy a szeretet, az idő és a halál az élet alapfogalmai. A halál szembesít bennünket azzal, milyen értékes is ez a véges élet. A halál szembesít minket azzal, hogy ebből az értékes életből mindenkinek csak egy van, és ennek az egyetlen, egyszeri és megismételhetetlen életnek a keretein belül van lehetőségünk mindent jól vagy rosszul csinálni; hibázni és a hibákat felismerni, majd kijavítani. A halál szembesít minket azzal is, hogy egyszer mindent és mindenkit el kell engednünk.

Az elvesztés fájdalmát pedig nem enyhíti az a tudat, hogy az élet megy tovább. Bár ezt mondjuk, szerencsés esetben csupán néha, kevésbé szerencsés esetben azonban nagyon is sokszor tapasztalhatjuk meg, hogy az idő nem gyógyítja be a sebeket. Szerintem például egy gyermek elhunyta nyomán keletkezett seb soha nem gyógyulhat be maradéktalanul.

És mégis, mégis meg kell próbálni elengedni, feloldódni hagyni minden fájdalmat az idővel, hiszen minden sérelem, harag és düh, amelyet túl sokáig őrizgetünk, minket magunkat tesz beteggé, tesz képtelenné az életben való gyönyörködésre.

Aki a halálba kapaszkodik, az életet szalasztja el, az egyszeri, egyedüli lehetőséget. Aki a halálba kapaszkodik, nem látja meg a mindennapok csodáit egy gyermek mosolyában, egy szál virágban, egy bárányfelhőben. Az nem érzi meg a rejtelmet a vattacukor ízében, a nap melegében, a szellő cirógatásában. Aki a halálba kapaszkodik, az a múltban ragad, és nem akar hinni azokban az eshetőségekben, amelyeket a jelen pillanatai hordoznak. És aki így tesz, az hátat fordít a változás és a megújulás lehetőségének. Aki a halálra mond igent, az nemet mond az életre – és egyúttal a reményre is. És az ilyen ember ezzel a tettével egy másik végzetes hibát is elkövet: nemmel szavaz az örömre is.

Holott van választásunk. Mindenkinek van választása, ki-ki dönthet arról, hogyan akar élni. Legalábbis addig, amíg földi élete tart, addig, amíg erre ideje van… Mert az idő ajándék – hangsúlyozza a harmadik alapfogalmat megszemélyesítő fiatal színész, Jacob Latimore.

A Bibliában, Mózes ötödik könyvében ez a ma is aktuális útmutatás, isteni intés áll Az élet és a halál útja című részben (5Móz 30,9–19): „Nem éltek hosszú ideig azon a földön, ahova most átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek oda, és birtokba vegyétek. Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” Mi lehet hát a megoldás…? A Szentírást szem előtt tartva – és nagyon leegyszerűsítve – ez: „Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!”

A filmben a Halál szerint – Helen Mirren alakítja – pedig „az a fontos, hogy észrevedd a váratlan szépséget”, vagyis miként azt a magam számára lefordítottam: légy valami mély, igaz és őszinte kapcsolatban a mindenséggel. Egyetértek azzal, amit a Halál mond: a váratlan szépség az életben ugyan nehezen észrevehető, de létezik. Úgy hiszem, ez az egyedüli reménységem nekem magamnak is. Azt gondolom, ez mindnyájunk egyetlen reménysége amellett, hogy soha nem szabad elfeledkeznünk arról a felismerésről sem, hogy mindenek mélyén pedig ott a szeretet. És mi, akik hiszünk, tudjuk, hogy a mindenek mélyén jelen lévő szeretet nem pusztán egy emberi érzelem önmagában. Krisztus követői tapasztalatból tudják, hogy mindenek mélyén Isten irántunk való szeretetét találhatjuk meg.

Visszatérve a filmbéli pozitív érzelemre: a Szeretet (Keira Knightley formálja meg) így tanítja a sokat szenvedett, mélyen meggyötört főszereplőt ebben a – valamelyik kritika szerint manipulatív és giccses, számomra azonban igenis csodás, emberarcú – moziban: „Mindenben ott vagyok. Én vagyok a sötétség és a fény, a napsütés és a vihar. Jól mondod, tényleg ott voltam a nevetésében [ti. az elhunyt kislány nevetésében], de most éppen úgy itt vagyok a fájdalmadban is. Én vagyok a lényeg mindenben. Én vagyok a végső miért… Ne akarj nélkülem élni!”

Váratlan szépség. Magyarul beszélő amerikai filmdráma, 2016. Rendezte David Frankel. Főszereplők: Will Smith, Keira Knightley, Kate Winslet, Edward Norton, Helen Mirren. 94 perc.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 7. számában jelent meg, 2017. február 19-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.