A modern gazdaságetika egyik előfutárának írása magyarul februárban jelent meg. A könyv gondozói a szerző munkásságát a korunkat is meghatározó, Adam Smith által megfogalmazott angolszász közgazdaságtan alternatívájának tartják.

A sajtómeghívó kézhezvétele tornamutatványra késztetett: felmásztam a létra legfelső fokára, hogy könyvespolcunkon megtaláljam Smith műveit. Egykor a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szereztem diplomát, s jóllehet Genovesiről semmit sem hallottam, Smith elmélete a marxista gazdaságtanban gyakran szóba került, tananyag is volt. Természetesen Smith munkásságát a nagy (hamis) „próféták” keményen bírálták, így érdeklődéssel mentem el a könyv bemutatójára.

A könyvismertetést élénk figyelem kí­ sérte. A két szervező – a Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban (Keteg) és az ÉrMe Üzleti Hálózat – a nagy érdeklődésre való tekintettel az Akadémia nagytermébe helyezte át a rendezvényt, de az új helyszín is kicsinek bizonyult, a sokat lá­ tott falak között egy gombostűt sem lehetett leejteni.

Az Adam Smith-i paradigma alternatívája elnevezésű szimpózium is komoly tudományos találkozót sejtetett, a meghívón a két komor tudós nézett egymással farkasszemet. Kortársak voltak, jóllehet az angol közgazdász jóval túlélte itá­ liai kollégáját.

Az erényetika szellemében

A kor ismeretében azt mondhatjuk, nem voltak igazán egy súlycsoportban. Genovesi Nápolyban, az első európai gazdasá­ gi tanszék élén tanította a diákokat. Nem lehetett konfliktuskerülő: egyik filozó­ fiai műve kivívta a klérus haragját, s ezután fordult igazán az objektívebbnek vélt közgazdaság-tudományok felé. E kötete is az oktatást szolgálta, kvázi tananyag volt. Ekkor a délolasz város már túl volt gazdasági zenitjén, az itáliai textilipar hanyatló­ ban volt, s a levantei kereskedelem jelentősége is csökkent az új felfedezések nyomán.

Smith viszont a vadkapitalista, világhatalmú Angliában edződött. Aki közgazdaságtannal foglalkozott, az biztosan találkozott a nevével. A „celeb” tudós A nemzetek gazdagsága című könyvével vonult be a halhatatlanságba. Ez a könyv az úgynevezett „haszonközpontú”, ma is uralkodó főáramú gazdasági világkép kiinduló­ pontjának tekinthető. „Genovesi könyve ezzel szemben az erényetika szellemé­ ben íródott, a 15–18. századi latin nyelvű Európa »civil gazdasági« gondolkodásá­nak képviseletében. A könyv bizonyítja, hogy a kapitalizmus haszonelvű kibontakozásának idején még létezett a civil, az ókori görög és keresztény gazdasági elveken alapuló gazdasági gondolkodás és tevékenység, volt alternatívája az utilitarista közgazdaságtannak” – szerepel a sajtó­ anyagban.

A könyvet elolvasva csak részben gazdasági tartalmú művet ismerhettem meg, inkább egy moralistának a koráról ké­ szült, enciklopédikus igényű írását élvezhettem.

A szerző patriarchális közösségekben gondolkodik. A kötetet átszövi a közjólét szelleme, a gazdaságot nem választja el a nép boldogságától. Az államot egy nagy családként írja le, amelyben a bölcs uralkodó gondoskodik népéről; a családok adják az államfő hatalmát, s az államfő hatalma tartja meg a családokat. Genovesi továbbviszi a gondolatot: az élet három alappillére a házasság, a vallás és a polgá­ri államforma.

Közbizalom

A család szó sokszor felbukkan: a „polgárság családokból áll, a családok pedig egyénekből” – írja az első fejezetben. Ebből következően a házasság szerepének csökkenését az egész társadalom megérzi. A jog különös szerepet kap: a stabilitás zá­loga. Világos mindenkinek a kötelessége: amennyire képes, olyan mértékben köteles hozzájárulni a köz boldogságához. Ez vonatkozik a – Genovesi által hét osztályba sorolt – társadalom minden tagjára. Az oktatásban is ezek az elvek érvényesülnek: „A nemesség alapelve az erény és a mértékletesség, míg a népé, hogy jóléte az előbbitől függ.”

További gondolatokat is találunk a műben – a gazdasági eszmefuttatást megelőzve – az erkölcsi rendről: „A jó erkölcs az igaz hit alapja, az igaz hit a mestersé­ gek és a kereskedelem lelke.” A közbizalomnak kell átszőnie a gazdaságot. „Ha tehát meg akarjuk őrizni a közbizalmat, nagyon fontos, hogy szilárdnak és élőnek tartsuk meg az emberek erényességét és istenfélelmét.”

Nemesfém és hiúság

A gazdaság taglalásában a földnek és a kereskedelemnek jut fontos szerep, az iparra vagy a kézművességre csak ritkán tér ki a szerző, legfeljebb a hadiipar kapcsán olvashatunk néhány sort.

A kereskedelem gazdaságtanát a társadalom tagjainak motiváltságával kezdi, nagy jelentőséget tulajdonít a kereskedelem szabadságának. A szabadság viszont nem azonos a szabadossággal. Sóvárogva nézi az angol és a holland gyakorlatot, amely – fejlettsége nyomán – már az államot is képes támogatni.

A kereskedelmet korlátozó rendelkezések igazi vesztesének magát a rendelkezőt látja. A kereskedelem a szabad gondolkodásnak is forrása, „táplálja az elmét”, mint írja. A legbölcsebb nemzeteknél virágzott a kereskedelem.

Kommunisztikus elvek tűnnek fel az írásban a földek túlzottan egyenlőtlen felosztá­ sának taglalásakor. A szerző Platónt idézi, aki a földek egyenlő felosztását tartotta volna igazságosnak, Genovesi – a realitások talaján – inkább az arányosságra törekszik.

Minket, magyarokat egy helyen, a né­ met és levantei protekcionista gazdaságpolitikával kapcsolatban említ egy lábjegyzetben.

A pénz című fejezetet a mai ember is érdeklődéssel olvashatja. A pénz története, funkciói, a váltók és a bankrendszer kialakulása egy mai egyetemistának is hasznos olvasmány lehet. Itt is felbukkan az író szubjektív énje: a nemesfémek használatát részben a női hiúsággal magyarázza. Az adóbehajtások kapcsán a humánus szempontokra is rávilágít. Az egyház pénzbüntetési jogát az egyházi tekintély csorbításá­ nak tartja.

Cölibátus vagy háború

Pap lévén Genovesinek minden bizonynyal markáns véleménye volt a társadalmi devianciákról. Különálló, terjedelmes fejezetet szentel a fényűzésnek, az élvezetek túlzott habzsolásának. E hedonizmust nem ítéli el eredendően, inkább indirekt módon taglalja a társadalomra és a gazdaságra mért hatását. Morálisan is ítéletet mond: a túlzott fényűzés az ember jellemére is negatívan hat. Lesújtó véleményt formál a képmutató filozófusokról és költőkről, akik tanaikban megvetik a pénzt, de annál inkább sóvárognak rá.

A könyv jól felépített olvasmány, a szerző azonban gyakran elkalandozik, gondolatait helyenként ismétli. Tudása viszont vitathatatlan.

Számomra a leírt főszöveggel egyenérté­ kű volt a lábjegyzetek tartalma, amelyekből kiviláglik Genovesi egyetemes tudása, személyes gondolkodásmódja. Előfordul, hogy nyomdafestéket nem tűrő szavak is tarkítják a leírtakat – ezeket minden bizonnyal a hallgatóság felrázására vetette be.

Furcsa gondolatok is születnek az író­ ban. A túlnépesedést hosszan elemzi, s nem átallja leírni, hogy a gyarmatok nélküli és a nem tenger mellett élő népeknél a cölibá­ tus vagy a gyakori háborúk lehetnek hasznosak. Később finomítja ezt a malthusi gondolatot, azonban nem eléggé meggyőzően.

Devianciák helyett tisztesség

A könyvbemutatón nem tűnt ki igazán a be­ ígért különbség Genovesi és Smith elmélete között. Az elején ugyan még az olasz tudós állt az érdeklődés középpontjában, később a felszólalók egyre inkább az angol közgazdászról beszéltek. A kötet olvasásakor azonban megfogott az író szelleme. Napjainkban, amikor a médiában migránsokról, társadalmi devianciákról, eurobürokratákról vagy -szkeptikusokról, korrupcióról hallunk, Genovesi művében jó találkozni az emberrel, a hittel és a tisztességgel. A rendszerváltáskor mi is megtapasztalhattuk az erkölcsös gazdaság teljes hiányát – ennek hatása mind a mai napig tart.

Minden bizonnyal sok a naivitás a 18. szá­ zadi olasz szerző művében, ám leírtak minden politikusnak, gazdasági szereplőnek adhatnak néhány megszívlelendő gondolatot. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 11. számában jelent meg, 2017. március 19-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.