Múlt év decemberében azzal keresett meg néhány keresztyén ismerősöm, hogy elmennék-e az egyik belvárosi templomba, ahol egy bajba jutott rokonuk miatt szerveztek ökumenikus imaalkalmat. „Mi az imatéma, és kivel esett meg a baj?” – érdeklődtem. Dr. Kovács Gézáné Szegedi Ildikó korábban a Magyarországi Baptista Egyház Nőszövetségének volt évekig az elnöke. Ő számolt be arról, hogy az unokahúga férjéről van szó. Emlékeztem rá, hogy az unokahúggal, Nórival – öt évvel ezelőtt – én magam is készítettem interjút.

Időutazás

2012-ben megemlékezést tartottak a Békehírnök baptista lap alapító főszerkesztője, az 1934-ben elhunyt Csopják Attila halálának hetvennyolcadik évfordulóján. A budapesti ünnepségen találkoztam a hajdan főállásban minisztériumi tisztviselőként dolgozó, gyülekezetét külön javadalmazás nélkül szolgáló lelkész leszármazottaival, közöttük az egyik dédunokával, az említett Nórival. Ő ekkor már Törökországban élt misszionárius férjével, Andrással, vagyis – az Egyesült Államokban született – Andrew Brunsonnal.

Az Izmirben tevékenykedő háromgyermekes asszony hálás szívvel emlegette felmenőit. „Ahogy múlnak az évek – mondta akkor Nóri –, nekem még többet jelent a Csopják családhoz való tartozás, és örülök, hogy itt, Budapesten Jacqueline l nyom és a nagyobbik fiam, Jordan is hallhatta a családi történeteket. Hiszem, hogy az elhangzott gondolatok és imák rájuk is hatással lesznek majd.”

Erre az interjúra visszaemlékezve döbbentem rá, hogy mennyire aktuálissá váltak Nóri öt évvel ezelőtt megfogalmazott mondatai. 

Börtön - zárva

Férjével együtt ugyanis az elmúlt év októberében Nórit is letartóztatták, tizenkilenc napot neki is börtönben kellett töltenie, s csupán legkisebb gyermekének betegsége miatt engedték ki. Azóta egy héten csak egyszer láthatja a férjét. Kizárólag üvegfalon keresztül beszélhet vele – és csak törökül. Andrew egy szűk zárkában nyolc muszlim bűnözővel együtt tengeti napjait. Evangéliumi könyveket nem olvashat.

A Brunson házaspár Törökországba érkezése után néhány évet Isztambulban töltött, immár több mint húsz éve pedig Izmirben szolgál. A házaspár és a három gyermekük amerikai–magyar állampolgárok.

A tavaly decemberi imaalkalmat a Timóteus Társaság akkori magyarországi igazgatója vezette. Grész Gábor megdöbbentő információkat osztott meg a közösséggel. Például azt, hogy az Andrew Brunson elleni vádiratot még senki sem látta. Se a családtagok, se az ügyvéd. A budapesti alkalmon jelen lévő unokatestvérek egyike elmondta: Izmirben egy közel hatvan tagot számláló keresztyén gyülekezet maradt lelkipásztor nélkül. Ők folyamatosan böjtölnek, és böjtjükhöz egyre több országban csatlakoznak.

Természetesen számos európai keresztyén szervezet írt már tiltakozó levelet a török nagykövetségeknek, az Amerikai Egyesült Államok nagykövete pedig személyesen utazott Ankarából Izmirbe, de még csak nem is fogadták őt a hivatalos szervek. A család ügyvédje sem mehetett be Andrew-hoz a börtönbe.

Lappangási idő húsz év

Az Amerikai Egyesült Államokban eddig már hetvennyolc szenátor küldött petíciót Andrew szabadon bocsátásáért. A már említett televíziós csatorna hírül adta: James Lankford republikánus szenátor szerint a török hatóságok azzal vádolják a lelkészt, hogy segített kurd menekülteknek, illetve részt vett egy olyan konferencián, amelyet a törökök egyik ellensége szponzorált. A szenátor, aki továbbra is fáradozik azon, hogy előmozdítsa Brunson szabadon bocsátását, a Fox Newsnak nyilatkozva határozottan kijelentette, hogy a vádak minden alapot nélkülöznek, ugyanakkor nagyon veszélyes precedenst teremtenek.

James Lankford – egyebek mellett – így fogalmazott: „Felettébb különös, hogy egy olyan amerikai keresztény lelkészt találtak meg, aki több mint húsz éve dolgozik Törökországban misszionáriusként. Őt és családját elfogadták a törökök abban a kulturális közegben, ahol tevékenykedett, és a család részt vett az ottani kulturális és társadalmi életben. Nagyon furcsa, hogy pont őt vették elő mint a terroristák elleni nyomozás egyik gyanúsítottját, úgy, hogy hat hónap elteltével sincs konkrét vádirat ellene.”

A televíziós riporter megszólaltatta a Brunson család lányát, Jacqueline-t is, aki Észak-Karolinában jár iskolába. Ő elmondta, hogy a család nagyon szeretné az édesapja ügyét eljuttatni Trump elnökhöz.

Miért imádkozni?

Az érintett budapesti rokonok közül a rangidős Kovács Géza történészt, nyugalmazott teológiai professzort is megkértem, mondja el, miképpen értékeli az ügyet. (Géza bácsi évekig dolgozott Nóri édesapjával, Steiner Józseffel a Trans World Radio magyar adásában is.) Szerinte a tudatos iszlám hódítás következménye az, ami most történik. A fájdalmasabb magyarázat az, hogy a keresztyénség elvesztette az identitását Európában. Nincs ereje, de küldetéstudata és evangéliumi hatalma sem, hogy megvédje híveit és hívei hazáját. Ezzel együtt vad, liberális erkölcstelenség lett úrrá földrészünkön, melynek óhatatlan következménye a nemzetpusztulás. Az idős lelkésznek az a véleménye, hogy miközben Európa liberális vezetői az iszlamisták beengedésével akarják pótolni a munkaerőhiányt, arra nem gondolnak, hogy az ide érkezők megmaradnak a hitük mellett, és meghódítják a földrészünket – ha egyelőre még nem is területileg. Sajnos Andrew esete is bizonyítja, milyen kultúra az, ahol vádirat nélkül fogva tarthatnak egy negyedszázada náluk szolgáló misszionáriust.

– Miért imádkozik, Géza bácsi? – kérdeztem a kilencvenkettedik életévében járó professzort.

– Legyen meg Isten akarata. Ez a legfontosabb. Az lehet, hogy Andrew áldozattá válik, de az is megtörténhet, hogy hitbeli kitartása az iszlamista embereket viszi közel a megváltó Krisztushoz. Persze mi annak örülnénk a legjobban, ha kiszabadulna a fogságból! Milyen jó lenne, ha Andrew, valamint szűkebb és bővebb családja elvihetné minél messzebbre a hírét az Úr szabadító kegyelmének! Meg annak, hogy a gyaurnak mondott keresztyén Isten Szentlelke által kiállta a próbát!

Jelenések

Géza bácsi gondolatai békességet és reményt sugároztak; Andrew és Nóri esetével kapcsolatban több hozzátartozó is egy bibliai szakaszt emlegetett. Befejezésül idézzük most mi is a Jelenések könyvéből a szmirnai gyülekezetnek írt levelet (Jel 2,8–11).

„A szmirnai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az első és az utolsó, aki halott volt, és életre kelt: Tudok nyomorúságodról és szegénységedről, pedig gazdag vagy, és azok káromlásáról, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál.”

A Biblia kijelentése kézzelfogható valósággá vált. Az egykor népes szmirnai gyülekezet Szentírásban is megörökített nevét már csak akkor írjuk – magyarosan – így, ha történelmében az oszmánok bejövetele előtti időszakra utalunk. A város eltörökösödött neve hivatalosan: Izmir. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 19. számában jelent meg, 2017. május 14-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.