– A heti két óra elegendő a képzéshez?

– Természetesen nem. Arról nem beszélve, hogy elméleti és gyakorlati órákat is kell tartani. Szabó Lajos rektor határozottan kérte a gyakorlatok sulykolását. Az egyes évfolyamokon átlagban tíz-tizenöt hallgató tanul, de előfordult, hogy huszonöten is voltak. Ilyen létszámnál lehetetlen, hogy minden órán mindenki gyakoroljon. A tantárgy felvétele két féléven keresztül kötelező, és ajánlják, hogy a hallgatók az első évben vegyék fel óraszámaik közé. Megtehetik persze, hogy csak a második vagy a harmadik évben hallgatják, illetve gyakorolják a retorikát.

– A retorika alapja a jó beszédkészség.

– Így igaz, de én nem vagyok beszédtanár, és a beszédhibákkal nem tudok foglalkozni. Viszont felhívom a figyelmet a raccsolásra, a selypítésre, a pöszeségre, és így tovább, azzal a megjegyzéssel, hogy ebben a huszonéves életkorban a logopédiai beavatkozás még sikeres lehet. Negyven-ötven éves korban már késő.

– Mindannyiunknak akadt olyan professzora az egyetemen, aki például raccsolt, mégis csüngtünk a szaván, mert amit mondott, feledtette a beszédhibáját.

– Én is úgy tartom, hogy a legfontosabb a vonzó és nyitott személyiség és a tartalom. A nagyon jó mondanivaló kicsit rosszabb formában is „átmegy”. Ezzel együtt rontja a teljesítményt. Ha olyan pályára készülnek, ahol beszélni kell, ráadásul meg is kell győzni az embereket, nem mindegy, hogy valaki hogyan adja elő a gondolatait. Halmozott beszédhibával azért nem ajánlatos retorikai pályára menni. 

– A meggyőződésnek ereje van. Ha hiszünk abban, hogy az igazság a mi oldalunkon áll, az erőnk megtízszereződik. Ha a gondolatainkban kételkedünk, a legmélyebb bölcsesség is erőtlen.

– Igen, a meggyőződés, a hit hegyeket mozgathat meg. De a retorika arra is tanít, hogy vegyünk figyelembe minden körülményt, például az ellenvéleményeket is. Sok emberhez kell folyamatosan beszélni, ezért minden vonatkozásban felkészültnek kell lenni. Ha van mondanivalónk, néhány szó is megteszi. Viszont a szótár összes szava sem elég, ha nincs közölnivalónk, de azt mindenáron el akarjuk mondani.

– A görög eredetű retorika szó tulajdonképpen egy jelző főnévként való önállósulása; hé rhétoriké tekhné ugyanis annyit jelent, mint szónoki mesterség vagy művészet. A mesterségben hol helyezkedik el a prédikáció?

– A retorika kialakulása a klasszikus korban a társadalmi és politikai viták következménye volt. A bírósági ügyek kapcsán jött létre. A középkorban kissé visszaszorult, újjáéledése a reneszánszhoz kötődik, s azóta az egyetemeken mindenhol oktatják. A beszéd tudománya az iskolákban és az akadémiákon nagyon fontos szempont volt. A prédikációk szabályai, felépítése, érvelési rendszere a kezdetektől kapcsolódott a retorikához. Külön is beszélünk igazságügyi és egyházi retorikáról, ez utóbbi középpontjában a prédikáció áll.

– A prédikációk hangsúlyos szerepet kaptak a nyelv megőrzésének idején is.

– Akkor vesszük észre, hogy a prédikáció milyen életbe vágó retorikai teljesítmény, amikor a nyelv visszaszorul a templomokba. Például Erdélyben, ahol bizonyos településeken csak a templomban lehetett már csak magyar szót hallani. Másrészt voltak óriási retorikai teljesítményt fölmutató, ékesszólóan beszélő papok és lelkészek: ők tömegeket vonzottak, s így a nyelvi kultúra terjesztésében is élenjártak. Az egyházi retorika nagyon sokáig egyfajta nyelvi minta is volt.

– Egy 19. századi szerény szerző, bizonyos Boros István evangélikus lelkész ekképpen öntötte szavakba jámbor szándékát Hazafi-gondolatok a’ Magyar nyelv ügyében című írásában: „A’ főbb oskolákban, egyik leg szebb foglalatosságok, mind a’ Tanitóknak mind a’ tanulóknak, hogy a’ Stylus nemeibe gyakoroltassanak. […] De hogy tsinossan, kellemetessen, fényessen essen magyar beszédek, és hogyan, ezekben még igen kevés gyakorlások.” Mi a tapasztalata: hogyan állunk ma a hallgatók adottságaival?

– Ugyanaz a helyzet a hittudományi egyetemen a nyilvános beszéddel, mint más egyetemeken a korosztály tagjaival, persze mindig vannak kivételek. A legelső órán kiderül, hogy a hallgatók többségének nincs előadói gyakorlata: sok esetben még olvasási hibákat is elkövetnek, de a leggyakoribb a rossz artikuláció, a gyors, hadaró beszéd és a logikátlan kifejtés. Azután ott van a hangerő: ritka az a hallgató, aki a hangjával be tudja tölteni a teret, pedig erre a tudásra, ha a lelkészi hivatást választják, szükségük lesz. A legtöbb hallgató megdöbben, amikor kiderül, hogy bemutatkozáskor úgy hadarja el a nevét, hogy azt nem lehet megérteni. Mindez visszavezethető arra, hogy sem az iskolában, sem a diákközéletben nem tanulták meg a nyilvános fellépést és előadást.

– Kezdetben a „királyi” televízió egyik-másik meteorológusának is alig lehetett megérteni a nevét…

– Eddig főleg technikai, tehát odafigyeléssel tanítható és javítható jelensé- geket soroltam. A legfontosabb azonban mindig a gondolat és annak érdekes, a figyelmet fölkeltő tálalása. – Említette, hogy vannak kivételek. – A kivételek között azok találhatók, akik a középiskolában versmondók vagy színjátszók voltak, Kazinczy szépkiejtési, retorikai versenyeken szerepeltek, esetleg az iskolarádióban interjúkat, riportokat készítettek, és megtanulták, hogyan kell mikrofonba beszélni. Általában szép hangjuk van azoknak, akik énekelni tanultak, szerencsére sok ilyen hallgatónk is van. Őket rögtön észre lehet venni. Megjegyzem, az elmúlt húsz év alatt az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatói közül az egyetemi Kazinczy- és Kossuth-szónokversenyeken három teológushallgatóm ért el dobogós helyezést, s éppen most készülődik egy újabb hallgatóm.

– A retorika-kommunikáció gyakorlati órái miből állnak?

– Felolvasással kezdünk. Viszek szép szövegeket, esszéket, olyanokat, amelyeket a Kazinczy-versenyeken vagy a Kossuth-szónokversenyeken szoktak használni. Többek között Arany, Németh László, Lőrincze Lajos, Hamvas Béla, Ravasz László szerepel a listákon. Egyszerű technikai feladatnak tűnik, de nem az: a felolvasást állandóan gyakorolni kell. Meglátásom szerint az általános és középiskolában nem gyakoroltatják a felolvasást, a tanulók nem tanulják meg az értelmes hangsúlyozást és ehhez kapcsolódva a hanglejtést, a tónusváltásokat. Wacha Imre nyelvész, aki vagy félszáz retorikakönyv szerzője és sokunk tanára, mindig így mondja: „Értő és értető szövegmondásra van szükség.” Nekem is érteni kell, de nem elég, hogy én értem, meg is kell értetni a szöveget, hogy miről szól, mit akar közölni. A felolvasás nem pusztán technika, hanem értelmező művelet is.

– Az sem lehet mindegy, hogy valaki otthon a tükör előtt olvas fel, vagy egy közösség előtt.

– Az már félsiker, ha valaki otthon hangosan gyakorol. Ugyanis a leggyakoribb hiba, hogy valaki megír egy szöveget, és majd valahogy felolvassa, mi úgy mondjuk: „blattolja”. Tükör előtt is lehet gyakorolni, de a valódi vizsga valóban a közönség. Ezért szerencsés a csoportos retorikaoktatás: mindenkinek a többiek előtt kell szerepelnie. Az is a feladatuk a hallgatóknak, hogy bírálják el egymás előadását, mert a kritikákból sokat lehet tanulni. Például: „Túl gyors voltál!” „Nem értettem ezt és ezt a szót!” „Itt elharaptad a szóvéget!” Tehát a felolvasással kezdünk. Majd a hallgatók saját szövegei következnek. Az első az úgynevezett örömbeszéd. Először még mindenki arról ad elő, amiről a legjobban szeretne. Könnyebb arról beszélni, ami közel áll hozzánk. Ezek után már megadott témában kell előadást készíteniük: egy tájról, kulturális vagy közéleti jelenségről. Ahogy halad előre a képzés, úgy bonyolódnak a feladatok. Például megkérem őket, hogy ugyanarról a témáról pozitív és negatív értelemben érveljenek. Álljanak ki mellette, azután érveljenek ellene. Szoktam kérni tőlük rövid, érdekes ismeretterjesztő előadásokat. A képzés végén már papír nélkül, vázlatból kell előadniuk, s a legvégén egy kihúzott témáról kell jegyzet nélkül, spontánul beszélniük. Néha játék színesíti az órákat: „sajtótájékoztatót” is szoktunk tartani, és az adott témakörben egyvalaki az „illetékes”, akitől bármit lehet kérdezni, őneki pedig okosan kell válaszolnia. Arisztotelész írja, hogy „a retorika minden tárgyban benne van”. Így például a homiletikában, az egyházi szónoklattanban is. Eredetileg családias dialógus volt a püspök és a hívők között a templomban. A püspök és a nép egyaránt kérdéseket tehetett föl a másiknak. A hallgatók prédikációgyakorlata is retorika. Vagy az Ószövetségről írott dolgozatokat néha el kell mondani. Leginkább elméleti és módszertani alapot tudok ehhez adni. Elmondom, hogy a szavakkal hogyan lehet cselekedni, hatást elérni. Melyek azok a kommunikációs stratégiák, amelyek a célhoz vezetnek. Ebből megérthetik, hogy a retorika nemcsak ókori vagy középkori mesterség volt, hanem napjainkban is tudomány és gyakorlat, amely hozzásegítheti őket hivatásuk magas szintű teljesítéséhez. Nem véletlen, hogy ma nagyon sok helyen van retorikaoktatás. Engem minden évben a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatói is meghívnak egy-egy retorikakurzusra, mert a közgazdászhallgatók is érzik, hogy igen nagy szükségük van erre a tudásra. Ők olykor vitakurzust, sőt angol nyelvű vitakurzust is igényelnek.

– A két félév után érdemjegy is megerősíti a hallgatók felkészültségét?

– Igen, mindkét félévben osztályozni kell a teljesítményt.

– Mi a véleménye a szószék szerepéről?

– Nagy vita van az egyházban a szószékről. Egyszer egy evangélikus püspök megkérdezte tőlem, hogy mi a véleményem a szószékről. Azt válaszoltam, hogy szerintem nem véletlenül került arra a helyre, ahol van. Luther is mondja valahol, hogy ha azt akarod, hogy lássanak, menj fel a szószékre. Megértem, ha valaki a hívőkhöz való közeledés miatt elhagyja a szószéket. Nekem azonban az az érzésem, hogy a szószéken elmondott prédikációnak már önmagában emelkedettsége van. Nemcsak azért, mert látjuk, és kitüntető helyen van, hanem mert egy kicsit eszményi is az onnan elhangzó mondat. Eleve azt gondolom az egyházi nyelvről, hogy szabad archaikusabbnak és kötelező választékosabbnak lennie. És nagyon nem szeretem a templomokban a rosszul működő mikrofonokat és hangszórókat. Milyen érdekes, hogy ezekre korábban nem is volt szükség. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 47-48. számában jelent meg, 2017. december 3-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.