Az irat nem az EKD iránymutató segédanyaga, amelyet az EDK Tanácsa adott közre, amelyet egy ezzel megbízott bizottság fogalmazott meg. Az előszóban az EKD elnöke, Nikolaus Schneider többek között arról is ír, hogy a keresztyén hit nagy segítséget jelent a házasságban, megbízhatóságban és hűségben, és ezzel az irattal bátorítást akarnak adni a családban való élethez. Az iratnak az a szándéka, hogy a családot és a családok iránti felelősséget erősítsék az egész társadalomban, a gyülekezeteken túl a vállalatokban, önkormányzati intézményekben, sportegyesületekben és iskolákban. De nem egyedül lehetséges együttélési forma a család, és elismerik azt is, hogy vannak másféle párkapcsolati formák is.

„A Németországi Protestáns Egyházak 2013. júniusi kiadáványának címét némi értelmezést vállalva így fordíthatjuk: Önállóság és egymásrautaltság közt:  a család mint megbízható közösség erősítése. A szöveg távol áll mindenféle vitázó szándéktól, sarkos megfogalmazástól és tradicionalizmustól – írta érdeklődésünkre dr. Béres Tamás. – Normatív etikai szempontok megfogalmazásának szándékával elemzi a családra vonatkozó kulturális és teológiai hagyományt, miközben a legnagyobb hangsúlyt a visszaéléseknek, az igazságtalanságoknak és a kölcsönösség hiányának a leküzdésére helyezi.

Az irat többször kiemeli, hogy a szereteten, megbízhatóságon, az egymás iránti gondoskodás és felelősségvállalás szándékán alapuló családi életet minden intézménynek, köztük az egyháznak és az államnak is egyaránt támogatnia kell. Ki kell emelnünk, hogy címének megfelelően a dokumentum nem a házasságról, hanem a családról szól, amelyben a születendő gyerekeket is éppúgy megilleti az egyenjogúság, mint a partnereket. Többször esik szó a nők mint feleségek hátrányos helyzetéről a múltban és a jelenben egyaránt. Mindenféle formalizmussal szemben az írás azt a leglényegesebb közös alapot keresi, amely minden emberi együttélésforma számára döntően és elengedhetetlenül szükséges. Ezt találja és fogalmazza meg az egymás iránti szeretetre, egymás elfogadására és élethossznyi támogatására alapuló család képletében. A házasságnál mint pár évszázados polgári intézménynél jóval támogatandóbbnak ítéli a családban megvalósuló kapcsolat minőségét és tartalmát.

Mivel az irat nem előíró, hanem sokkal inkább figyelemfelhívó és segítő szándékkal készült, érdemes így olvasni. Nincsnek benne missziós szándékok, sem doktriner előírások, még kevésbé morális szabályrendeletek. Emiatt jóval humanistábbnak is tűnik, mint a megszokottan ezzel szembeállított keresztény lózung. A dokumentum nyilvánvalóan nem az EKD legutolsó megszólalása a témában. Ha ezt most a szándékának megfelelően gondosan és elemezve végiggondoljuk, támogatóbb, elismerőbb és lényeglátóbb társadalom alapját kezdhetjük kialakítani. A szöveg egyébként nem ültethető át egy az egyben magyar hazai viszonyokra, ennél tudatosabban és következetesebben néz szembe a társadalmi trendek üzenetével” – zárta sorait dr. Béres Tamás.