Mit jelentett az egyes történelmi koroknak március 15-e, és hogyan ünnepelték meg? Milyen párhuzamos cselekmények történtek 1848-ban és 1956-ban? Hogyan élt a rendszerváltás előtti ellenzék politikai gondolkodásában ’48 eszméje, és miként jelenik meg a forradalom kérdése a független, demokratikus Magyarország oktatási tananyagaiban? Többek között ilyen és hasonló kérdésekről beszélgettek egymással az Asztali beszélgetések résztvevői az önmagában is szimbolikus épületben, a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében.
A népek tavaszával kapcsolatban Hermann Róbert elmondta: „1848 volt az európai történelemben az egyetlen igazi forradalmi hullám. 1789-ben vagy 1830-ban csak Nyugat-Európának egyes területeit érintették a mozgalmak, míg 1848-ról elmondhatjuk, hogy Párizstól egészen a román fejedelemségekig és Dániától egészen Szicíliáig mindenütt volt valamifajta mozgalom, sőt még Angliában is.” A Magyar Történelmi Társulat elnöke a forradalom előzményeivel kapcsolatban kiemelte, hogy az európai eseményekben a korabeli magyar politikai elit meglátta a lehetőséget, és a nemzetközi eseményekhez csatlakozott, valamint cselekvésével befolyásolta is azt.
Csorba László a március 15-ei és a hozzá szorosan fűződő eseményekkel kapcsolatban a pesti történéseken és értelmezésükön túl rámutatott a Pest–Bécs–Pozsony háromszög kölcsönhatására is. A történész kitért a jobbágyfelszabadítás hatására, a tizenkét pont üzenetére és a szabadságharc eszméjének a folklórban történő megjelenésére is.
A Nemzeti dal vonatkozásában a beszélgetőtársak érintették annak nemzeti és vallási olvasatát is, miszerint az „A magyarok istenére esküszünk, / Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk!” refrénre a hallgatóság – akit politikai értelemben életükben először szólították meg – levett föveggel, esküre emelt kézzel mondta a szavaló után a vers sorait. A beszélgetésen elhangzott, hogy ugyanez a retorika jelent meg Kossuth Lajos alföldi toborzó körútján is. A Petőfi-verssel kapcsolatban Kalla Zsuzsa irodalomtörténész elmondta, hogy az elmúlt tíz évben hat komoly irodalomtörténeti mű született, melyek a vers performatív jellegét elemzik. „Ez egy interaktív vers” – fogalmazott a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményi igazgatója, aki a vers keletkezésének ismertetésén túl kifejtette, hogy a felépítését tekintve egyre erősödő vers célja, hogy elkötelezze a hallgatóságot.
A modern kori demonstrációk vonatkozásában, a március 15-ei pesti eseményekkel kapcsolatban Csorba László felvetette: „Miért képzeljük azt, hogy egy közösség kétszázötvened része amit tesz, az tényleg az, amit az egész közösség akar?” A Magyar Nemzeti Múzeum korábbi főigazgatója elmondta, hogy azért, mert „Százhetven éve a közösség, bár különböző módon, de megszavazza azt. 1848–49 csodája az, és emiatt nyugodtan lehet kultusznak nevezni, hogy mind a mai napig ez a történelmi emlék alkalmas arra, hogy a közösség megünnepelje.” Csorba László kiemelte, hogy a közösség ezt az ünnepet alkalmasnak tartja arra, hogy a negyvennyolcas elvek mentén saját problémájáról is beszéljen.
A Jelen vagy múlt idő? – 1848 kultusza című Asztali beszélgetés felvétele itt nézhető meg: