Missziói terület a Kék Elefánt

Missziói terület a Kék Elefánt

Share this content.

Szöveg és riporter: Horváth-Bolla Zsuzsanna, videó: Győri András Timótheus, fotó: Kiss Tamás
Pécs – Nagyon jó, összetartó kis közösségként jellemezte az intézet új igazgatónője, Horváth Henriett Krisztina a Kék Elefánt Evangélikus Óvoda munkatársi gárdáját. Ő nyár elején került a négycsoportos óvoda vezetői székébe. Elődje, Kiss-Tóth Zsuzsanna jelenlegi óvodavezető-helyettes volt, aki korábban az önkormányzat által felajánlott intézmény evangélikus egyházi átvételében segédkezett. Ottjártunkkor Hajduch-Szmola Patrik lelkész bevonásával arról is beszélgettünk, vajon mitől és hogyan lesz egy óvoda evangélikus.

Korábban a városi önkormányzat működtette az óvodát, 2016 óta működik a Pécsi Evangélikus Egyházközség fenntartásában. Mint Kiss-Tóth Zsuzsannától megtudtuk, a szülők és a dolgozók körében is nagyon vegyes volt ennek a fogadtatása. Többen fel is álltak, máshol folytatták. Akik azonban itt maradtak, mindannyian lelkesek, és azóta „harcban edzett, kipróbált, szép közösség” alakult ki.

„Sok minden meglátszik ma már az óvoda külsején és a belső szakmai munkán is, ami jó irányba mutat, így most már a szülők is látják a pozitívumokat, és hál’ Istennek, mellénk álltak minden törekvésünkben” – mondja a korábbi óvodavezető. Az átvétel azonban véleménye szerint kissé hirtelen és átmenet nélküli volt. Sajnos a vezető szerepe tisztázódott legutoljára, és ez sok nehéz helyzetet eredményezett. „Amikor az átvétel megtörtént, próbáltuk a keresztény elképzeléseinket megvalósítani, de a tartalmi változásokkal óvatosan kellett bánni, mert nem akartunk mindenkit lerohanni és áttéríteni” – magyarázza Kiss-Tóth Zsuzsanna.

Hitéleti nevelés az óvónőkkel

„Akkor kerültem Pécsre, amikor egyházunk átvette az óvodát – mondja Hajduch-Szmola Patrik, a Pécsi Evangélikus Egyházközség parókus lelkésze. – Meglévő gyereksereget kaptunk meg, pont ezért a hittant nem a csoportokban képzeltük el, hanem délutáni foglalkozások keretében. Két éven keresztül húsz-harminc gyereket oktattunk, de mostanra megérett a dolog arra, hogy továbblépjünk.” 

A továbblépést az jelenti, hogy ez évtől a hitéleti nevelést az óvónők beépítik a mindennapokba, ők ismertetik meg a gyerekeket a bibliai történetekkel. Havonta konzultálnak a lelkésszel: ha valakinek kérdése van, ő segít a pedagógusoknak. „Így minden egyes gyereket el tudunk érni, hiszen az óvónők révén naponta megszólal közöttük Isten igéje – világít rá a lelkész. – Az óvodán keresztül elérhetjük a családokat is, amelyek igyekeznek részt venni a gyülekezet alkalmain is. Idén olyan istentiszteleteket tartunk, amelyeken a bibliai történeteket legóval jelenítik meg a gyerekek” – teszi hozzá Hajduch-Szmola Patrik. Vagyis, amint mondja, erősen missziói területnek nevezhetjük az óvodai közeget.

A vezetőktől megtudjuk az erről szóló pontos számadatokat is: a gyerekeknek több mint a fele nincsen megkeresztelve, a másik felének a nagyobb része katolikus, kisebb része protestáns: evangélikus vagy református. A dolgozók között is két evangélikus, két református van, a többiek mind katolikusok.

Sokszínű elfoglaltságok

Igen változatos programokat kínál az óvoda. Amikor önkormányzati fenntartásban a Kertvárosi Óvoda tagintézménye volt, akkor a Lépésről lépésre elnevezésű, minősített óvodai program alapján zajlott a nevelőmunka. Ennek egyes elemei ma is megvannak, az egyházi átvétel óta azonban saját kidolgozott program szerint működnek. A mindennapos mese és a drámajátékok mellett az új óvodavezetőnek, Horváth Henriette Krisztinának szívügye a népi játékok, a néptánc oktatása. Gyülekezeti adományból jól felszerelt tornatermet is kialakítottak.

Specialitásuk a német nemzetiségi csoport, amelyben német dalokat, játékokat tanítanak a kicsiknek. A Pécs-Normandia Lions Club szervezésében három fiatal önkéntes – két német és egy olasz lány – érkezett idén az intézménybe; ők amellett, hogy segítenek a gyerekekkel való munkában, részt vesznek az ovisok idegen nyelvi fejlesztésében is. Az óvodai időn túl is kínál foglalkozásokat az intézmény – ezek fizetősek –, ilyen az Ayresterápia (szenzoros integrációs terápia), a TSMT-torna (tervezett szenzomotoros terápia), a zeneovi, az angol nyelvi foglalkozás. A környezettudatosság, a teremtésvédelem jegyében a Kék Elefánt szeretné megszerezni a Zöld óvoda minősítést. 

„Az idősebb kollégák szakmai tapasztalatát, a fiatalabb kollégák lendületét mind-mind egyesével tesszük bele a nagy kalapba, és szépen egy egésszé formálódik minden – mondja Kiss-Tóth Zsuzsanna. – Ha valaki hitelesen tevékenykedik egy csoportban, akkor a gyerekek teljesen átveszik ezt a hangulatot. Ha az Úristennek megköszönünk valamit, megköszönik ők is. A gyerek mindenben elfogadja azt, aki számára hiteles, akit szeret, akihez kötődik. Fontos kritérium az óvodánál a szakmaiság, de ha megtapasztalják a szülők a vallásos jellegnek azon részét, ami jobbá teszi a világot, jobbá teszi a gyerekeket és a családokat, akkor híre megy ennek, és kedvelt óvoda leszünk. Már most nemcsak Pécsről, hanem a környékről is hozzák hozzánk a gyerekeket” – informál az óvodavezető-helyettes.

Egyházi támasz, terjedő jó hír 

Horváth Henriette Krisztina szerint támogató fenntartó a Magyarországi Evangélikus Egyház. Szükséges is a fejlesztés, erősen felújításra szorult az épület, amikor átvették. Eszközfejlesztésre az óvoda az egyháztól is kapott támogatást, és pályázaton is nyert több millió forintot. Nemrégiben indult meg a nyílászárók felújítása; az energiatakarékosságot növelő beruházás eredményeként csökkenhet a fűtésszámla összege, és komfortosabb lehet az épület.

Egyelőre kevesen vannak olyanok, akik kifejezetten az evangélikus jelleg miatt hozzák az óvodába a gyerekeiket – vélekedik az óvodavezető. „Szerintem inkább a keresztény értékrend, amely a pedagógusok közötti viszonyban és a gyermekek egymással való kapcsolatában is megmutatkozik, viheti az óvoda jó hírét, ha elterjed a köztudatban – mondja. – A mi munkánk olyan, hogy nem azonnal látjuk az eredményét, de a szülők már az első pillanattól érezhetnek a gyereküknél pozitív jeleket. A velünk, óvónőkkel való kapcsolattartásban is tudunk olyan többletet nyújtani, ami vonzó lehet a számukra. Ezenkívül természetesen mindent, amit más óvodában is megkaphatnak, magas színvonalon szeretnénk számukra biztosítani.”

Az óvodában vegyes csoportok vannak, mert a kisebb gyerekek így, a nagyobb testvéreikkel együtt – szabadon választott óvodapedagógus irányításával – könnyebben illeszkedhetnek be. „Az egész életszervezés rugalmas, megtanulnak segíteni egymásnak, alkalmazkodni, a nagyobbakat be lehet vonni egyes feladatokba, jó példát tudnak mutatni. A pedagógusoknak sokszor nagyobb munka, hogy a különböző fejlettségű gyerekekkel egy időben foglalkozzanak, de ezt ügyesen megoldják” – tájékoztat derűsen Horváth Henriette Krisztina.

Erre az évre célul tűzték ki a módszertani megújulást a valamilyen problémával küzdő, úgynevezett sajátos nevelési igényű gyerekekkel való bánásmód területén, mert azt látják, hogy egyre több az ilyen kisgyerek. Gyógypedagógus és pszichológus is dolgozik az intézményben, ők támogathatják ezt a munkát. Tervezi az óvoda, hogy szülőklubot is indít a gyerekneveléssel kapcsolatos témákban. 

Óvodai ökumené

A katolikus Kiss-Tóth Zsuzsanna számára érdekes tapasztalat volt az evangélikus óvoda vezetése. Egyfajta ökumenikus szemléletet követelt meg tőle. „Korábban sosem tekintettem ki a magam katolikusságából. Amikor elkezdtem itt dolgozni, az volt fontos, hogy a keresztény létet mint értéket adjuk át a gyerekeknek, és ezt próbáltam a szülők felé is közvetíteni. Nagyon tetszettek az országos evangélikus intézményvezetői értekezletek, illetve bármilyen olyan program, amelyhez hozzátartozott az evangélikus egyházi jelleg, az istentisztelet vagy az áhítat. Nagyon jó volt megélni az evangélikusok nyitottságát, rugalmasságát, hozzám fordulását, igazán jól éreztem magam ebben a közegben. Időnként nagy a szakadék a felekezetek között, de vannak rugalmasan átjárható dolgok is” – véli a vezetőhelyettes.

Horváth Henriette Krisztina nagyszülei Felvidékről kitelepített evangélikusok voltak, férje református. Fiatalkorában a komlói gyülekezetbe járt, egyetemistaként pedig a pécsibe. Jelenleg Siklóson él, korábban az ottani református óvodában dolgozott. „Nehéz megfogalmazni, mit jelent számomra a hit. Tulajdonképpen a »mindent« jelenti. Megtapasztaltam, hogy egészen más minőségű életet lehet élni hittel, akár a munka, akár a család területén, mint anélkül. Lehet sikeresen élni, jó párkapcsolatunk is lehet hit nélkül, de ha nincsen benne a hit, az Istennel való kapcsolat, akkor az más, kevesebb” – fejti ki.

Mindennap áldás

Az óvoda vezetője őszintén mesélt különleges családi hátteréről is: három egészséges gyermeke mellett egy Downszindrómás kislányt is nevel. „Ha olyan gyerek kerül a családba, aki valamilyen szempontból sérült, azt borzasztóan nehéz megélniük a szülőknek – mondja saját tapasztalatából kiindulva. – Amikor közölték a diagnózist, hogy a kislányom nagy valószínűséggel Down-szindrómás lesz, azt vettem észre, hogy a hasamban mocorgó babát attól kezdve alig simogattam. Megráztam magam: ezt nem lehet, őt még jobban kell támogatnom és szeretnem! Olyan természetesen mondták a kórházban, hogy erre a szindrómára hivatkozva meg lehetne szakítanom a terhességet, de nekem is, és férjemnek is egyértelmű volt, hogy ilyet nem fogunk csinálni. A gyermekünkről, amíg csak lehet, gondoskodni fogunk. Amíg a szívem alatt hordtam, mindvégig igyekeztem egészségesen élni, vigyázni rá, szeretettel várni őt, beszélni hozzá. A testvéreinek is elmondtuk, hogy ő ilyen, attól kezdve nekik is természetes volt, és megtanulták, hogyan kell vele bánniuk. Azóta is örülünk neki, hogy ő van nekünk.”

Korábban főleg a hitben járó barátaiktól, gyülekezetüktől, családjuktól kaptak e téren támogatást. Szakmai dolgokban és hitbélileg is nagyon sok mindent megváltoztatott Henriette életében ez a gyermek. „Jobban megértem ezt a dolgot szülőként, és most már tudom a többi kolléga felé is közvetíteni, hogy a többi hasonló helyzetben lévő szülő mit él át, hogyan kell velük kommunikálni. Az egészségügyben sokszor nem tudnak ezzel a kérdéssel mit kezdeni. A lelki tényező azonban nagyon sokat számít” – mondja.

Ma már bearanyozza az életüket a kislánya. „Olyan lelki többletet nyújt, amit nem is gondoltam volna. Hálás vagyok érte. Tudom, hogy kaptuk, ajándék, és szeretnénk, ha neki is meglenne az önálló élete majd felnőttként, hogy amennyire lehet, kiteljesedjen.”

És hogy mit kíván az óvodavezető a jövőre nézve? „Az Úristen áldásáért imádkozunk mindennap. Ha ez megvan, akkor működnek a dolgok, ha számunkra néha lassúnak tűnnek is. Abban a hitben dolgozunk, hogy neki szolgálunk, és minden, ami történik, az ő tudtával és jelenlétével megy végbe. Hiszem, hogy áldás van a munkánkon. Mindennap érzem ezt.”

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 45–46. számában jelent meg 2018. november 18-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!