Finnországban a díszes öltözék nem pusztán külsőség, hanem hagyományos és üzenetet hordozó jelkép. E hagyomány gyökerei a középkorig és a reformációig nyúlnak vissza. A svéd–finn birodalomban a reformáció nem jelentett végleges szakítást a korábbi tradíciókkal, így a püspöki hivatal intézményével sem. Megmaradt az apostoli folytonosság is, tehát az egymást követő püspökök Péter apostolig visszavezethető töretlen láncolata. Az első svéd evangélikus érseket, Laurentius Petrit ugyanis a még Rómában, katolikus szertartás szerint szentelt püspök, Petrus Magni iktatta hivatalába; a finnek első lutheránus püspökei, Mikael Agricola és Paavali Juusten pedig egy Petri által szentelt püspöktől kapták az áldást. A folytonosságnak ez a tudata mind a mai napig erősen befolyásolja a finn egyház önértelmezését.

Süveg, pásztorbot, kereszt

A folytonosságot és az egyház üzenetének változatlanságát hangsúlyozza a finn püspökök középkori hagyományt követő liturgikus öltözete is. A liturgikus öltözék részei a püspöki palást, a püspöki süveg, a püspöki pásztorbot és a püspöki kereszt. A püspökök beiktatása során ezeket a jegyeket külön-külön viszik be a templomba, majd egyesével adják rá az új püspökre – ezzel is kiemelve jelentőségüket és az általuk hordozott üzenetet.

A palást a 10. században a szent életre, annak hossza a hit harcában való kitartásra emlékeztetett. Az elöl nyitott palást pedig a nyitott eget szimbolizálta, amelyet azok láthatnak meg, akik a végsőkig megállnak a hitben.

A süveg (mitra) szintén a középkor óta hozzátartozott a püspökök öltözetéhez, ám a finn egyházban hosszú szünet után csak az 1930-as évek elejétől kezdték el ismét használni. Népszerűsége nem is egyöntetű; a püspöki kar néhány tagja nem szereti viselni, mivel véleményük szerint a süveg nem tesz hozzá semmit az ünnepi öltözékhez, középkorias jelleget ad a kinézetüknek, ráadásul túlhangsúlyozza a lelkészek és a püspökök közti különbséget, ami teológiailag nem helytálló. A süveg szimbolikájának többféle magyarázata is van. Egyrészt utal az üdvösség sisakjára, de alakja emlékeztethet a Szentlélek lángjára is.

A bot egyértelműen a püspök főpásztori teendőit hangsúlyozza: Jézushoz, a jó pásztorhoz hasonlóan terelgetnie kell az egyházmegye népét, irányt kell mutatnia és a nyáj előtt járnia. Ahogy a süveg, úgy a pásztorbot is csak 1931 óta tartozik a finn püspökök liturgikus öltözékéhez.

A többi hivatali jegytől eltérően a püspöki kereszt egységes kinézetű, a Magyarországon is ismert püspöki keresztnek megfelelő. Kivétel ezalól csak a többinél díszesebb, sugaras motívummal ellátott érseki kereszt. A püspöki keresztek eredetileg a svéd király, IV. Gusztáv Adolf adományai voltak 1805-ben. Akkoriban természetesen még jóval kevesebb püspökségbe szerveződött a finn egyház, de az újonnan alakult egyházkerületek püspökeinek keresztjét is mindig az eredeti keresztekről mintázták. Az oului püspök keresztje viszont nehezebb, mint a többi. A fennmaradt legenda szerint ennek az az oka, hogy I. Miklós orosz cár – akitől a keresztet az első oului püspök kapta – így akarta túllicitálni a svéd uralkodót.

Újratervezés

A hagyománytisztelet mellett a püspöki öltözék példát ad a hagyomány újraértelmezésének folyamatára is. A finn püspökök ruházatát ugyanis időről időre újratervezik. Gyakori, hogy az új püspök számára kifejezetten rá szabott palástot és süveget készítenek, de már hivatalban lévő püspök is kaphat új liturgikus öltözéket. Ilyenkor a felkért vagy pályázat útján kiválasztott textilművészek az adott egyházkerület jellegzetességeit, történelmét végiggondolva alkotják meg az új ruházatot.

A Mikkeli Egyházkerület püspökének palástjára hímzett szentelőkereszt például a kereszténység Finnországba érkezésére emlékeztet. A keresztet üveglap alá égetett, Viipuriból származó homokból formázták, mivel az egyházkerület központja a második világháború előtt a ma már Oroszországhoz tartozó Viipuriban (Viborg) volt. Az egyházkerület esperesi körzeteit pedig a nyolc, színekben játszó labradorit ásvány jelképezi.

Az Oului Egyházkerület tavaly ősszel használatba vett püspöki öltözékének fő témája a víz, mivel az egyházkerület területének fő természeti jellemzői a folyók, tavak és a tengerpart. A víz hullámzását a köntösön és a süvegen végigfutó ezüsthímzés jelképezi, az elülső szegélyeken megjelenő halmotívum pedig természetesen nemcsak a víz tematikájának egyik központi eleme, de őskeresztény Krisztus-szimbólum is.

A templom mint ihlető

A szín- és mintavilág kiválasztásakor nemegyszer szerepet játszik a püspöki székhelyül szolgáló templom hangulata is. Jó példa erre Matti Repo tamperei püspök ruházata. A tamperei dóm a finnországi nemzeti-romantikus építészet egyik legjellemzőbb képviselője. Stílusjegyei közé tartozik az erdőzöld és a piros színek használata, és ezek az árnyalatok köszönnek vissza a püspök liturgikus öltözékén is.

A február elején beiktatott espoói püspök, Kaisamari Hintikka liturgikus öltözékét szintén a templombelső ihlette. A bordó színű palást mintái a 15. századból származó katedrális falfestményeit idézik. Maga a szín pedig a Szentlelket és a Krisztusról szóló bizonyságtételt jelképezi.

Szintén érdekes a napkorong motívuma, amely az Espoói Egyházmegye püspöki botjának legszembetűnőbb eleme, és amely visszaköszön nemcsak Hintikka püspök palástjának mellrészén, hanem a székesegyház szószékének díszeként is. Amikor Tapio Luoma érsek – akit Hintikka tulajdonképpen az espoói egyházkerület püspöki székében vált – a beiktatási beszédét erre a napkorongra és a napkorong által jelképezett fényre építette fel, tökéletes példáját adta annak, hogyan lehet tudatosan kiaknázni a szimbólumokban rejlő erőt.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 9–10. számában jelent meg 2019. március 10-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.