– Kínában nemcsak résztvevői voltak az ICOM nemzetközi múzeumi szervezet audiovizuális szekciója, az AVICOM, évente megszervezésre kerülő FAIMP 2.0 fesztiváljának, hanem a maglódi evangélikus templomdíszítésről készült közös filmjükkel harmadik díjat is nyertek azon. Miért érezték fontosnak, hogy bemutassák ezt a szokásunkat?

Koltay Erika: – A reformáció emlékévére a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett kiállításra kértek a szervezők filmeket, melyek az evangélikus értékeket mutatják be. Hafenscher Károly lelkészen, akkori miniszteri biztoson keresztül kerültünk a szervezőkkel kapcsolatba, és elkészítettük a maglódi templomdíszítésről, valamint a konfirmációról a filmjeinket. A fesztiválra a dokumentumfilm kategóriában mérettettük meg magunkat, nagyon örülünk, hogy a zsűri a templomdísztítésről szóló filmünket bronz fokozattal ismerte el.

– Milyen különlegességekkel találkozott a filmkészítés alatt?

Csorba Judit: – Érdekes volt, hogy olyan ma élő népszokást rögzíthetek, ami már nagyon kevés helyen található meg. A maglódi közösség nagyon elevenen ragaszkodik ehhez az immár nemzeti kulturális örökségként is nyilvántartott szokásához. Különleges, hogy Maglód Budapest agglomerációjában található település, mely annak ellenére, hogy lakói folyamatos kapcsolatban vannak a fővárossal egy olyan élő és eleven közösséget működtetnek, amely nagyon összetartó, egyben hagyományaikat őrző. Filmesként izgalmas volt, hogy hallatlanul színes környezetet láthattam, a díszítés népszokása – a színes szalagok, az ágak, a nagy gonddal kezelt régi zsebkendők – nagyon látványos volt. Gyanítom, hogy a zsűri tetszését az is kiváltotta, hogy ez a népszokás esztétikailag is nagy élményt nyújt.

– A Maglódi Evangélikus Egyházközség pünkösdi templomdíszítése Ön és Németh Mihály lelkész felterjesztésére 2018-ban került fel az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Magyar Nemzeti Jegyzékére. A gyülekezetről tudjuk, hogy 1702-től saját lelkésze van. Mikortól indulhatott és mennyire állandó ez a népszokás?

Koltay Erika: – A pontos dátumot nem lehet megmondani, valószínű, hogy az odatelepített szlovák evangélikusok hozták magukkal. A 18. század végén (1778) csak Maglódon volt templom, a környékről oda jártak a hívek. A kutatások jelenlegi állása szerint a 18. századra vezethető vissza az első maglódi templomdíszítés. 1952-ben egy néprajzi gyűjtés még élő gyakorlatként írja le ezt a szokásunkat. A későbbi évektől nincsenek adatok a szokás gyakorlására. A ’80-es évek végén láttam ezt a szokást. Arra emlékszem, hogy a nők akkor is népviseletbe öltözve vettek részt a pünkösdi istentiszteleten. Arra, hogy a templom is fel volt-e díszítve, sajnos nem emlékszem. 1999-től – a helyi nőklub kezdeményezésére – ismét folyamatos ez a szokásunk. Ez azonban a folytonosság hiányát nem jelenti, hiszen igaz, hogy nem volt évről-évre gyakorlott ez a szokás, de a kendők megvoltak, a közösség emlékezetében élt ez a hagyományunk.

– Feljegyzések szerint az egyház többször is felszólalt a szokás ellen, hiszen volt, hogy az ágakat a férfiak puskadurrogtatás közben vitték a templom felé. Pünkösd vasárnapján a templomból kimenet tánc kezdődik, amivel mintegy megnyílik a pünkösdi bál. Hogyan épül fel a népszokás?

Koltay Erika: – A férfiak reggel kimennek a határba és fiatal nyárfaágakat gyűjtenek. Ezeket beviszik és felkötözik a templom padjaihoz és az oltárhoz. Délután jönnek az asszonyok, akik hozzák magukkal a nem egyszer több, mint száz éves – közülük nem egy a Tranoscius énekeskönyvünk betűtípusával hímzett – és az újabb készítésű keszkenőiket és szalagokat, amiket felkötöznek az ágakra. A legszebb és legrégibb zsebkendők a piros szalagok mellett az oltár köré kerülnek. Pünkösd vasárnapján magyar és szlovák, azaz kétnyelvű istentiszteletet tartunk. Erre nemcsak a gyülekezet, hanem a város lakosai, sőt testvértelepüléseink lakói közül is szép számmal érkeznek a hívek. Fontos látni, hogy mint a népszokások, ez is idővel változott. Mára már nemcsak szlovák evangélikusaink érzik magukénak a templomdíszítést, hanem az egész gyülekezet és a település is. Civil szervezeteink is közreműködnek a pünkösdi templomdíszítés előkészítésében, lebonyolításában. Ez is mutatja, hogy népszokásainknak milyen erős közösséget összetartó ereje van.

– A település lakói népviseletben érkeznek a pünkösdi istentiszteletre. Filmes szemmel mit jelentenek ezek az öltözékek? Mennyire lehet a népviselet és a keszkenők díszítése között hasonlóságokat felfedezni?

Csorba Judit: – Az, hogy a lakosság népviseletben jön az istentiszteletre az alapvetően a közösségnek fontos, hiszen az identitást fejezi ki. Nemcsak azt jelzik, hogy a helyi szlovák közösséghez tartoznak, hanem a népviseletek számos státuszt is elárulnak. Mivel a népviselet egy közösség ízlésvilágát tükrözi, ezért természetes, hogy kapcsolat van a templomban elhelyezett hímzett keszkenők és a viseletek között. Már a népviselet felöltése is egy rítus, amely összetartja a közösséget. A nők esetében a körülbelül egy órás öltözködés alatt idősebbek és fiatalok segítik egymást, hiszen nem olyan egyszerű… A fiatalok beletanulnak ebbe a szokásba, öröm volt látni, hogy a jövő generáció milyen büszkén viseli ezeket a szép öltözékeket.

– Mi volt a nemcsak Maglódon és Mendén, hanem a korábban szlovák nemzetiségű gyülekezeteinkben szélesen elterjedt templomdíszítés szokásának a fő üzenete, és mit jelent ma?

Koltay Erika: – Régebben a Szentlélek szétáradásának, az egyház születésének az ünnepét jelentette, valamint a szlovák evangélikussághoz tartozást is kifejezte. Ugyanakkor, ha a hagyomány néprajzi eredetét keressük, elmondható, hogy a zöldágazás szokása már a kereszténység előtti időben is megtalálható. A paraszti gondolkodásban ez a természet megújulását jelentette. A földművelők számára kifejezte, hogy a vegetáció után ismét rügyezni fognak a fák, nőni fog a gabona, ismét van élet. Erre épül az egyházi réteg, mely a föld újjáéledésén túl az emberi élet hit általi újjászületését szimbolizálja. Az, hogy egy mai ember számára ez mennyire többlettartalom, az már nehezebb kérdés. Vallom, hogy egy vallásos ember ma is értheti és átélheti a szokás egyházi szimbólumát. Azok számára, akik nem járnak rendszeresen templomba, vagy nem hívők, de érdekli őket a szokás, számukra mindez egy olyan kulturális örökségelem ami a közösséghez kapcsolja őket, tehát identitást erősítő erővel bír.

– Maglódi evangélikusként nem tart attól, hogy e méltán elismert népszokás egy idő után annak turisztikai erejéből kiindulva veszít esetleg egyházi jelentőségéből?

Koltay Erika: – A szellemi örökségeknek lényeges eleme, hogy olyan jelenben zajló folyamat, ami a múlttal is kapcsolatban van. Addig élő és funkcionális egy népszokás amíg képes a változásra. Ezek nem berögződött formalitások, mindig jön egy újabb elem. Mivel templomdíszítési szokásunk már a kulturális örökség része, így várható, hogy nálunk is lesz majd bizonyos szétválása ennek a hagyománynak. Lesz egy „színpadi megjelenés” is. Ezt már most is látjuk, hiszen a szentendrei skanzenben pünkösdkor bemutatták a hagyományt. Ezen kívül a jövőben is élni fog a helyi szokás, vagyis az, hogy a szűkebb közösségünk továbbra is hite szerint gyakorolja majd a templomdíszítést. Maglódi evangélikusként azt is látom, hogy szokásunkat ma már tényleg nemcsak a gyülekezetünk, hanem az egész város is a magáénak érzi. Ez nagyon jó, hiszen ezeknek a kulturális örökségeknek nemcsak az az értelme, hogy megőrizzük azt, hanem az is, hogy minél többen magunkénak is valljuk annak értékeit.

– A maglódi filmen kívül a Néprajzi Múzeum költözéséről készült alkotásáért is díjat nyert a fesztiválon. Hogyan épült fel ez a nemzetközi fesztivál? Milyen tapasztalatokkal tértek haza?

Csorba Judit: – A fesztivál szervezői minden évben nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a világ minden tájáról érkezzenek alkotások. A díjátadón túl betekinthettünk egymás filmjeibe, valamint szakmai workshopokon vehettünk részt, így bepillantást nyerhettünk a világ különböző audiovizuális gyűjteményeibe. Jó volt látni, hogy a múzeumi és kulturális szakma ezen a téren nagyon hasonló kérdésekkel foglalkozik. A vendéglátó sanghaji Történeti Múzeum kiállításán túl több helyi múzeumot is megismerhettünk, az ő tapasztalataikkal is gazdagodtunk. Utunk során – melyet a WINK Nemzetközi Kulturális és Sport Egyesület is támogatott – előadást tartottunk a Pekingi Magyar Kulturális Intézetben is, és többek között levetítettük a maglódi pünkösdi templomdíszítésről készült filmünket is.

Pünkösdi templomdíszítés Maglódon