A klímaváltozással kapcsolatos közvetlen tapasztalatok szaporodásával és a riasztó előrejelzések mind nagyobb tömegével szembesülve bárkin eluralkodhat a gyötrő szorongás: nem tudjuk, mikor érünk ahhoz a kritikus ponthoz, ahonnan nincs visszaút, mert átléptük egy teljesen ismeretlen, kiszámíthatatlan és minden bizonnyal nem túl barátságos korszak küszöbét.

Az igeszakaszon töprengve alapvető párhuzamokat vehetünk észre a Filippi levélben, illetve a Hegyi beszédben elhangzottak aggodalomábrázolásában. Mindkét szöveg arra int, hogy az igazán fontosra összpontosítva szabaduljunk meg attól, ami felesleges. Jézus még csak az evés és a ruházkodás szükségleteiről beszél, a fogyasztói létformában ma a végképp szétaprózódó, mesterségesen felkeltett és túltáplált igények sokasága nyit újabb és újabb kapukat a gyorsan terjeszkedő, mohó aggodalom számára, amely szétforgácsolja erőinket. Hiszen ha sikerül is az egyik szükséglet terén alkalomszerűen megzabolázni az aggodalmat, egy másik irányból újra felüti a fejét, és enni kér. Környezetünk egyre sokasodó válságjelenségei, a szélsőséges időjárás okozta katasztrófák, a biológiai sokféleség látványos pusztulása, a levegő, a vizek és a talaj állapotromlása okozta vész- és szükséghelyzetek gyarapodása, valamint az ezekről szóló tudósítások naponta ránk zúduló áradat, valamint az ezek alapján felvázolt riasztó jövőkép aláássa azt a kényelmes és kiszámítható biztonságot, amellyel szívesen járnánk-kelnénk és cselekednénk a teremtett világban.

Az evangélium azonban rámutat: bármennyire természetesen lép is fel életünkben, Isten országára tekintve szertefoszlik az aggodalom. Elengedéséhez erre az alapvető perspektívaváltásra van szükség. Isten országába nem a „minden mindegy” csüggedtségén, sem a szorongáson alapuló teljesítménynövelésen keresztül jutunk, hanem annak az ígéretnek az örömteli elfogadása révén, hogy történjék bármi, ez a világ, ez a teremtett környezet nyer új formát abban a folyamatban, amelyet az Újszövetség új teremtésnek nevez. Ha képesek vagyunk elfogadni, hogy minden egyebet „ráadásul” kapunk, a környezet megóvása érdekében végrehajtott cselekedeteinket többé nem a félelem, hanem a hálás szeretet vezérelheti majd. 

Ima. Istenem, te eteted az ég madarait, öltözteted a rét liliomait. Add meg nekünk azt a bölcsességet, hogy ne vesszünk el aggodalmaink kínzó rengetegében, hogy a mára és a holnapra is, a jelenre és a jövőre is a te ajándékodként tekinthessünk. Erősítsd meg bennünk a Lelked által adott reményt, hogy ne bénítson meg minket az aggodalom, amikor kénytelenek vagyunk belátni világunk ökológiai állapotának romlását, melyet mi okozunk. Segíts, hogy tanuljunk az ég madaraitól és a rét liliomaitól, hogy ezzel a bizalommal élhessük életünket – hálával és felelősséggel. Ámen.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 37–38. számában jelent meg 2019. szeptember 22-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.