Szinte már kegyes közhely, de ettől még igaz, hogy az imádság a keresztény ember lélegzetvétele. Ahogyan éltető levegő nélkül percek alatt megfulladunk, úgy imádság, Istennel való élő és személyes kapcsolat, kommunikáció nélkül lelkileg válunk életképtelenné. Másokért lehet közbenjárni, könyörögni, lehet egymást imádságban hordozni, de imádkozni egymás helyett lehetetlen, mintahogyan levegőt venni sem tudunk valaki más helyett. 

Földi életünk beszédes nyitánya, amikor újszülöttként első lélegzetvételünkkel felsírunk. Az élet egyértelmű jele ez, ha úgy tetszik: tömör segélykiáltás, választ váró imádság - megérkeztem, itt vagyok, számoljatok velem, segítsetek rajtam! Éhes vagyok, fázom, szeressetek! Ugye nem hagytok magamra?! Jó esetben, ilyenkor gyorsan érkezik a válasz, az „imameghallgatás”. De e nélkül felnőtt emberként sem tudunk hosszabb távon élni. Bár kinőve a gyermeki hitet, sajnos, később már gyakran szégyelljük, elfojtjuk ezt az őszinte hangot, ami pedig emberlétünk csodálatos méltósága, semmivel sem pótolható életmegnyilvánulása.

Az év elején meghirdetett imahét életünknek erre a nagy titkára, lehetőségére, az imádságban rejlő erőforrás kiaknázására hívja fel a figyelmünket. Fedezzük fel 2020-ban is az imádság ajándékát, ami soha nem torzulhat megszokott vallásos kampánnyá. Erre utal Pál apostol bíztatása, aki szüntelen imádságra buzdít minket. Ez nem valamiféle elgépiesedő, monoton imamalmot, szent szövegek rutinos mantrázását jelent, hanem naponként megújuló, friss, nyitott párbeszédet a mennyei Atyával. 

Talán, egy jól ismert kép a mobil telefonos kommunikáció világából segíthet megérteni a lényeget. Ki ne tudná, mennyire fontos, hogy bekapcsolt, azaz online állapotban legyünk. Ehhez hasonlóan állhatunk mindenkor készen arra, hogy fogadjuk a mennyei hívást. És ugyanakkor mi is bármikor, bárhol, bátran megszólíthatjuk a világmindenség Urát. Ő soha sincsen „offline”, kikapcsolva. Ő mindig elérhető, mindig hívható, nemcsak vészhelyzetekben. 

A kétoldalú kommunikációt biztosító mennyei térerő, a Szentlélek erőtere mindig adott. Ahogyan Jézus bíztat Lukács evangéliumában: „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékot adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” 

Isten nem vár tőlünk hosszú, ékesen szóló imádságokat. Egy őszinte, sms-tömörségű fohász is elindíthatja az éltető párbeszédet. Mint például az a csupán négy szavas segélykiáltás, ami évi igénkben szólal meg, ami már előző, január 6-i adásunkban is előkerült: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!”  

Egy beteg gyermekének gyógyulásért küzdő édesapa szívéből és ajkáról szakad fel ez a szívbemarkoló fohász, amely a világtörténelem egyik legtömörebb, legőszintébb hitvallása és bűnvallása. De vajon lehet-e igaz egyszerre mindkét vallomás? Lehet-e imádkozni, lehet-e hinni hitetlenül Istenben?! Ady Endre „Hiszek hitetlenül Istenben” című versében egyértelmű választ ad erre a talán sokunkban ott feszülő, de ki nem mondott kérdésre: 

Hiszek hitetlenül Istenben,                                                                                                       
Mert hinni akarok,
Mert sohse volt úgy rászorulva
Sem élő, sem halott.

Szinte ömölnek tört szívemből
A keserű igék,
Melyek tavaly még holtak voltak,
Cifrázott semmiség.

Most minden-minden imává vált…

Bárcsak a mi életünkben is őszinte imádsággá érne 2020-ban mindaz, ami tavaly még talán csak holt és cifrázott semmiség volt. Az imahéten túl, az új esztendő új esélyt kínál arra, hogy nap mint nap őszinte imádságban becsületesen megvívjuk hitünk harcát Isten előtt. Ebben segíthet nekünk 383. énekünk néhány bátorító sora is: 

Hitem pedig, mint a változó hold, / Hamar elfogy, tölte alig hogy volt; / Hol felhat égig, Hol meg elhal, s a homályban késik. 

Ha elhamvad hitem mécsvilága, Szentlelkedet, Uram, fuvalld rája! / Lobogjon újra, Hogy e hideg szívet lángra gyújtsa.

Jöjj, Jézusom, siess közelembe, / Ruhád szélét kezem hadd érintse! / Jöjj, drága vendég, Veled tér be hozzám a békesség!  

Ilyen, Krisztustól kapott békésségben gazdag imahetet, imaévet, megújuló imaéletet kívánok minden kedves Hallgatónknak!   

Rádiós jegyzet, 2020. január 20.