Ahogy az interjúból is kiderül, a koronavírus sok negatív érzést okoz, az általa okozott szorongás sok hasonlóságot mutat a klímaszorongás tüneteivel. Fontos tehát, hogy a tanárok és a fiatalokkal dolgozó szakemberek konkrét feladatok formájában segítséget és útmutatást kaphassanak a nehéz érzések feldolgozásához. 

Mielőtt a három lépcsőből álló modell részletesebb bemutatására sor kerülne, fontos megjegyezni, hogy az 1-es pont viszonylagos biztonsággal használható bárki által, a 2-es és a 3-as pontok azonban nagyobb elmélyülést és alaposabb felkészültséget igényelnek. Ezeknek esetében fel kell mérni azt is, biztonságosan megvalósíthatók-e a feladatok a távoktatás keretei között. Bár általánosságban igaz, hogy az érzések (így a vírussal kapcsolatos érzések) kimondása mindig jobb, mint azok elhallgatása, az ideális helyzet az, ha a fiatal környezetében van egy beszélgetőtárs arra az esetre, ha a negatív érzések felülkerekednének.

1) Öntsük szavakba a koronavírussal kapcsolatos érzéseket.

Ehhez jó útmutatóul szolgálnak pl. a Mannerheim Gyermekvédelmi Szövetség (Mannerheimin Lastensuojeluliitto [MLL]) ajánlásai:

• A gyermek életkorának megfelelően beszéljünk a témáról, az azzal kapcsolatos gondolatokról, érzésekről és aggodalmakról. Az életkornak megfelelő konkrétan azt jelenti, hogy olyan szavakat és fogalmakat használunk, amit a gyermek ismer. Ezek pedig akkor derülnek ki, ha magát a gyermeket kérdezzük. Érdemes azt is ellenőrizni, hogy értette-e a gyermek, amit a felnőtt mondott neki – például meg lehet kérni, hogy saját szavaival mondja vissza, amiről beszélgettünk.
• A kisebb gyermekek a saját fejlődési szintjükön dolgozzák fel a helyzetet, sokszor viccesen vagy játékosan. Ezt meg kell nekik engedni. Ugyanakkor érdemes kihasználni az adódó helyzetet, hiszen a játék hátterében akár valós félelem is állhat.
• Vegyük figyelembe, hogy minden gyermek más. Vannak gyermekek, akik mindenre érzékenyebben és erősebben reagálnak, ami a környezetükben történik. Más gyermekekben viszont az őket közvetlenül nem érintő események nem váltanak ki érzelmi reakciót. Ezt nem is kell elvárni tőlük, nem kell aggódni amiatt sem, ha a gyermek nem hozza fel a témát.
• Azok a gyermekek és fiatalok, akik már korábban is sok nehézségen mentek keresztül, vagy egyébként is hajlamosak a szorongásra, ebben a helyzetben is hevesebben reagálhatnak. Szintén többet aggódhatnak azok a gyermekek, akiknek a betegség szempontjából a magasabb kockázati csoportba tartoznak. Ha a szorongásos tünetek napok múltán sem javulnak, akkor érdemes szakemberhez fordulni.
• Beszéljünk a fertőzés elkerülésének lehetőségeiről, azaz a higiéniás ajánlásokról. Elmondhatjuk, hogy a megbetegedések nagy része enyhe lefolyású, a gyermekek pedig – úgy tűnik – különösen ellenállóak a vírussal szemben. Hangsúlyozzuk azt is, hogy a jelenlegi helyzet ideiglenes és a nagyobb kockázati csoportba tartozó emberek védelmét szolgálja. Sok felnőtt dolgozik azon, hogy a koronavírust legyőzzük, a világ sok részén folynak kísérletek a gyógyszerek és az oltások kifejlesztésére. 
• Beszéljünk arról, hogyan változnak a mindennapok. Beszéljük meg a napok menetrendjét, ez lehetőség szerint legyen hasonló az egyébként is szokásos rendhez. Adjunk lehetőséget a barátokkal, nagyszülőkkel és más rokonokkal történő kapcsolattartásra telefonon vagy interneten. Legyünk engedékenyek magunkkal is. A lényeg, hogy működjenek a hétköznapok, és hogy gondoskodni tudjunk a gyermek jólétéről és biztonságérzetéről. 
• Ne bújjuk túl sokat a híreket, mivel ez is szorongást okozhat a gyermekekben. A híreket ne a gyermekek társaságában nézzük.

2) A koronavírus okozta érzések feldolgozása fogalomtérkép (’mind map’) segítségével.

A feladat felépítése: 

Bevezetés videók vagy szövegek segítségével.

Fogalomtérkép készítése (kb. 15-20 perc): a diákoknak egy érzéseket felsoroló lista alapján kell összeállítaniuk egy fogalomtérképet. Az egyes érzéseket lehet erősségüktől függően kisebb vagy nagyobb betűvel írni, különböző módokon összekapcsolni, vagy ábrákkal kiegészíteni. Ez a feladat segít a személyeknek megfogalmazni és rendszerezni érzéseiket.

Feldolgozás: a feladat során keltett érzések és gondolatok megvitatása az elkészült fogalomtérképek segítségével. Ez történhet önkéntes alapon, névtelenül vagy 2-3 fős kiscsoportokban is.

A beszélgetéshez a következő szempontokat fontos figyelembe venni:

• a beszélgetéshez biztosítsunk biztonságos környezetet, senkinek az érzéseit ne kérdőjelezzük meg vagy kritizáljuk;
• teremtsünk bizalmas légkört, a beszélgetés során hallottakat ne mondjuk tovább;
• a személyesség szintjét mindenki maga választhatja meg;
• kerüljük el, hogy bárkiben felsőbbségi vagy kisebbségi érzés keletkezzen.

3) Más emberek helyzetébe helyezkedés.

Az érzések feltérképezését más emberek szemszögéből is megtehetjük. Elképzelhetjük például, milyen érzések keletkeznek:

a) magasabb kockázati csoportba tartozó emberben

b) olyan valakiben, aki esetleg tudtán kívül megfertőzött másokat

c) egy csőd szélén álló vállalkozóban, akinek a járvány miatt nincsenek ügyfelei

d) egy döntéshozóban vagy egészségügyi dolgozóban, aki megpróbál mindent megtenni a krízis idején

e) a pedagógusokban

Alkothatunk elképzelt kommunikációs helyzeteket, párbeszédeket is, amelyeknek során két különböző korosztályba tartozó vagy különböző szituációban lévő ember szerepében beszélgetünk a koronavírus keltette érzésekről vagy gondolatokról.