– Melyek voltak az első gondolataid a távoktatás hirtelen, péntek esti bejelentése után?

– Megkönnyebültem. Őszintén szólva, tartottam attól, hogy egy elnyújtott, többször meghosszabbított szünettel a tartós bizonytalanság felé mozdul el az oktatás. A digitális munkarendre történő átállással úgy gondolom, hogy két fő szempont egyszerre tud érvényesülni: a „home school” oktatással vigyázunk az idősekre, és közben a tanév is folytatódik, igaz, speciális körülmények között.

– Mennyiben árnyalta a gyakorlat azóta a véleményedet?

– A tapasztalataim pedagógusként és szülőként is összességében pozitívak. Hozzáteszem: az első két hét nagycsaládos szülőként nem volt egyszerű. A feleségem nyelvtanárként szintén átállt az online oktatásra és a négy gyerkőc is alig várta, hogy szabad laptophoz jusson. Egy idő után sikerült megtalálnunk az egyensúlyt, ennek a főbb elemei: tudatos napirend kialakítása, rendszeres mozgás beépítése, és az én esetemben bizonyos napokon az iskolából történő távoktatás. Úgy vettem észre, a diákoknak is kellett pár nap az átállásra, ami teljesen érthető. Az iskolában, úgy érzem, a vezetőink jól kezelték az átmenetet, pontos utasítások mellett a segítőkész magatartás egyszerre valósult meg. Utóbbira példa: minden munkaközösség tartott még márciusban egy tanácskozást, ezeken informatikus kollégák segítségét is igénybe vehettük. Összességében talán valamivel több munkánk van, a folyamatosság azonban nem szakadt meg, az érettségi is a szokott rendben megvalósulhat. Utóbbinak külön örülök, hiszen a diákjainkkal május eleji időpontra készültünk, és ez biztonságosan kivitelezhető.

– Mik voltak az első napok nehézségei?

– Szülőként az, hogy nem jut mindenkinek laptop. De ezt áthidaltuk, a mobiltelefonok is bevonhatók az online oktatásba, én is tudok bizonyos napokon a munkahelyemről dolgozni. A legnagyobb teher szerintem a családanyákon van, akiknek egyszerre kell a házimunka, a távmunka és a gyerekeik tanítása között zsonglőrködni. Ezért törekedtünk mi is otthon arra, hogy a gyerekeinket még jobban bevonjuk a házimunkába. Nekik is jó, ha nem egész nap a „kütyükkel” vannak, felállnak, megterítenek pl. az étkezésekhez, mozognak, segítenek, amiben tudnak. Tanárként az okozza a mai napig a legnagyobb kihívást, hogy nem találkozunk a diákjainkkal. A virtuális kapcsolat pl. egy videókonferenciás órán megvalósul, és ez működik is, de azért ez teljes egészében nem pótolja a valóságos találkozásokat. Pl. az iskolában a tanóra után is bennmaradunk, ha bárkinek kérdése van, válaszolunk, most a 30 perces digitális tanóra időkereteit én is nagyon pontosan igyekszem tartani, hisz tudom, 10 perc múlva újabb online óra következik. Szülőként látom, mennyire fontos az, hogy félóránként mozogjon is a gyerek. Igy ezek a személyes beszélgetések, találkozások most elmaradnak, jobban koncentrálunk a tananyag átadására, illetve a leckével kapcsolatos kérdések megválaszolására. Az iskola a digitális munkarend előtt oktatott és nevelt, most inkább az oktatáson van a hangsúly, nevelni sokkal inkább a család tud ebben a helyzetben.

– Van-e központi szabályozás a ti iskolátokban? Ha igen, akkor milyen?

– Természetesen van, rendszeresen kapunk igazgatói leveleket. Ezek a tájékoztatás mellett a visszacsatolás eszközei is. A visszajelzések alapján próbál az iskolánk változtatni ott, ahol szükséges, ami pedig bevált, megerősítik. Rengeteg kérdés merült fel, ezekre gyorsan kellett jó válaszokat adnunk (pl. hiányzások, házi feladatok határideje, számonkérések stb.)

– Milyen felületeket használsz, milyen módszereket alkalmazol rendszeresen?

– Az IKT és a történelemtanítás kérdését az evangélikus iskolák történelem tantárgygondozójaként és az aszódi iskola munkaközösség-vezetőjeként is fontosnak tartottam az elmúlt években, ezért a digitális eszközök használata nem ismeretlen terep. Az evangélikus iskolák éves aszódi történelemtanári konferenciáin például rendszeresen szerveztünk olyan foglalkozásokat, amelyek a digitális eszközök használatáról szóltak történelemórákon. Ezeket a tapasztalatokat most hasznosítani tudjuk. Ami a diákokkal való kapcsolattartást illeti: az egyik közösségi média felületen minden osztállyal és fakultációs csoporttal zárt csoportot hoztunk létre. Az e-kréta mellett ezeket használjuk, itt számos funkció elérhető, a kvíz jellegű kérdésektől a vázlatírás vagy szövegértés szempontjain keresztül számos részlet itt egyeztethető. A mi iskolánkban napi nyomonkövetés működik, ezt nagyon fontosnak tartom. Ez azt jelenti, hogy minden este megírom a másnapi órák részletes menetrendjét, itt a diák láthatja, a tananyagon túl, hogy milyen módszerrel dolgozunk (pl. videókonferencia, zárt csoportban egyéb munka vagy önálló vázlatírás megadott szempontok alapján). Feltöltésre kerülnek a segédanyagok is, pl. történelemből nagyon jól tudjuk a Zanza tévé pár perces videóit „bevonni” az online oktatásba. Amit nagyon fontosnak tartok: ezek a videón elérhető anyagok vagy elemzésre felkínált szövegek ne „lógjanak” a levegőben, mindig legyenek a feldolgozáshoz szempontok. Továbbá próbálunk időt szánni a konzultációra is, amikor „átbeszéljük” a megoldásokat vagy a felmerülő kérdéseket.

– Szervezel-e számonkérést? Ha igen, milyen módon? Ha nem, akkor miért nem vagy hogyan értékeled a diákjaidat?

– Az értékelésnek több módozatát használom. A Redmenta program nálam bevált, az első 1-2 héten még inkább csak gyakorlásra használtuk. Később az osztályozott röpdolgozatok és témazárók is ezen programon keresztül valósultak meg. Nagyon fontos, hogy nem vagyunk egyedül, a kollégáimmal rendszeresen egyeztetek a tapasztalatokról, továbbá egymás munkáját is segítjük az ötletek, javaslatok, tapasztalatok megosztása révén. Ne felejtsük el, az iskolai dokumentumok új Nat szerinti átdolgozása is ezekben a hetekben zajlik, ez is indokolja az együttműködést. Örömmel tudok beszámolni arról, hogy Aszódon a kollégáimmal a helyi tanterv átalakításának nagy részét már elvégeztük, a mélységelvű témákat is egyeztettük évfolyamokra lebontva. Visszatérve a számonkérésekre: a röpdolgozatok és témazárók mellett lehetőséget biztosítok önálló mini kutatómunkára is, amit természetesen értékelek. Továbbá a konzultációs órákon a legaktívabb diákjainknak már sok ötöst beírtam, ez is egy jegyszerzési lehetőség. Szóval – a szóbeli feleltetést nem számítva – több csatornája is létezik az értékelésnek.

– Mit élsz meg nehézségnek? Mennyivel jelent nagyobb terhelést ez a munkaforma?

– Valamivel több lett a munkánk, ezt nem vitatom. Ugyanakkor a napi bejárás/közlekedés ideje eltűnt, így ezt az időt pedig „megnyertük”. A legnagyobb nehézség az, hogy a diákjainkkal való személyes kapcsolattartás nem valósulhat meg érthető okokból még egy ideig. A digitális munkarend sok mindent pótol, de számomra az elmúlt hónap különösen bebizonyította: a személyes találkozások, beszélgetések, programok semmivel sem pótolhatók. Az élet számos területén előrehaladhat a robotizáció, az oktatás világában ennek számomra egyértelműek a korlátai. Ne felejtsük el az iskola szociális funkcióját, a gyerekek egymásra is hatnak, közösségi emberré mégiscsak az iskolában (is) válnak. Most ezt a közösségi dimenziót a család pótolja, de ez nem mindenhol egyszerű. További nehézség számomra a sok tanórán kívül program elmaradásának tudomásulvétele. Az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium és Általános Iskola egyik legnagyobb erőssége az, hogy rengeteg tanórán kívüli programot szervezünk a diákjainknak. Rendhagyó történelmi séták, tanulmányi kirándulások, előadások. Történelemből az elmúlt hónapban minden héten eszembe jutott, hogy éppen most mi marad el. Elmaradt az ipolysági iskolánkkal való közös ünneplés március közepén, nem mentünk el a betervezett budai vársétára, nem sorolom tovább. Persze, ha az ország egészének érdekeit nézzük, mindez csepp a tengerben, felelősek vagyunk az idős emberekért, most ebből a helyzetből kell a legtöbbet kihoznunk.

– Melyek a legpozitívabb élményeid?

– Szülőként összességében több idő jut a családra, több időnk van otthon beszélgetni, játszani egymással. Az elmúlt években elég sok szálon kapcsolódtam az oktatáshoz, a családra kevesebb idő jutott, így most ezt a lehetőséget igyekszem jól megélni. A digitális munkarendre való átállás ideje nagyrészt a nagyböjti időszakra esett, benne egy húsvéti szünettel. Hívő emberként fontos volt az is, hogy az imára, elcsendesülésre is több idő jutott. Eleinte furcsa volt a helyi Szentháromság Plébánia online szentmiséit követni a nappaliban a tévén keresztül, de ebben is inkább a lehetőséget és ajándékot próbáltuk családi szinten is megtalálni. Iskolai szinten a legpozitívabb élményeim: iskolánk vezetői Veizer Valéria vezetésével nagyon jól reagáltak a helyzetre, a szakmaiságot, az emberséget és így a biztonságot egyszerre élhettük át kollégáimmal. Úgy gondolom, a vezetők most világszinten minden területen megméretnek, legyen szó oktatásról, gazdasági életről vagy politikáról. Egy válság különösen is megmutatja, hogy ki mennyire képes megbirkózni a kihívásokkal. Látok magam körül negatív és pozitív példákat is. Úgy érzem, az értékalapú gondolkodás most felértékelődik. Ahol sziklára építettek, ott a szél nem dönti össze a házat. Aszód, a mi iskolánk most egy erős szikla, vagy talán kifejezőbb, ha azt mondom: erős vár. A diákjaink visszajelzései is ezt mutatják számomra. Tanulóink nagy része komolyan veszi a feladatát, büszkék vagyunk a diákjainkra.