Egy nap: újabb megpróbáltatás? Kezeink közül kifolyó idő? Szorongás, sötét gondolatok? Bizonytalan jövő, aggodalmas jelen, borús kilátások? Vagy inkább huszonnégy óra emberséges, felelősségteljes, isteni és emberi törvényeket megtartó rendben? Harmóniára törekvés, értelmes elfoglaltság, józan ésszel felfogott korlátok között a meglevő jóért mondott köszönet? Istentől kapott erővel, a hozzánk tartozókkal a célra tekintve felvesszük a harcot, hogy este tiszta lelkiismerettel hajthassuk álomra a fejünket? Valószínűleg így: végletek között telnek most napjaink, heteink.

„Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol” – sóhajt fel a zsoltáros (Zsolt 38,7). Amióta világ a világ, minden generáció életében adódtak vészterhes idők. De vigasztaló, hogy a segítség nincs messze egyikünktől sem. Már a home office előtt pár ezer évvel elkészült, leíratott mindaz, amibe kapaszkodhatunk. Lapozzuk fel a Bibliát, és nézzük, mennyire összecseng az ember és a teremtő Isten párbeszéde! A szentírók korában éppúgy, mint 2020 tavaszán, a koronavírus-járvány kikényszerítette karantén idején.

Az élen Máté evangéliumából Jézus vigasztalása: „Ne aggódjatok tehát a holnapért […]: elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6,34) Ezt még pont elbírjuk, ezt a belátható darabot az időből, mert ő ott van velünk. Másnapra új erőt kapunk, s a dolgok is változhatnak. „Aggódásával pedig ki tudná közületek meghos - szabbítani életét csak egy perccel is?” – kérdezi korábban ugyanebben a fejezetben Jézus. Nagy leckét tanulunk most: mi a csapás? A legnagyobb, ha nincs hitünk és reményünk, hogy minden a mi mennyei Atyánk tudtával történik. Életünk az ő kezében van. S amit tennünk kell, arra nézve is megkapjuk időben az egyértelmű iránymutatást.

Ha a legjobb módszert keressük a nap bekeretezésére, íme Pál apostoltól tanuljuk meg. Így jellemzi például a béreaiakat az Apostolok cselekedeteiben: „…teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond.” (ApCsel 17,11) Nincs gyógyítóbb tipp, mint hogy otthonunkban reggel és este egy-egy csendes negyedórára húzódjunk félre, és csak Isten igéjével foglalkozzunk. Ez nem magányos tevékenység, hiszen beszélgetéssé válik. Imádkozzunk, írjunk pár sort a „lelki naptárunkba”, engedjük, hogy formáljon minket a szöveg – és persze Isten, aki Ura minden napunknak.

Könnyű talajt veszteni ilyen embert próbáló időkben. Könnyű még az amúgy erős lelkületűnek is kétségbeesni, tehetetlenségünket és törékenységünket látva. Ha csak a közösségi médiát és a hírportálokat pörgetjük, megnyugtató híreket várva, akkor a lényeg elrejtőzik. „Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd, te tetted helyükre a csillagokat és a napot” – olvassuk a 74. zsoltárban (16). Ha efelől nézzük a történéseket, annak tudatában, hogy Isten a teremtője és gondviselője mindennek, akkor a mi életünk és átmeneti megpróbáltatásunk is más meg megvilágításba kerül.

A napunk, még ha nem tudjuk is mindig profi időmenedzser módjára beosztani, hasznos, sőt: örök életre szóló értékkel bír, ha Isten közelségében, Jézus megszólítására, útmutatásának meghallgatására alapozzuk. A cselekvéshez – ez jó tapasztata lehet a sarkából kifordult világnak és a felborult napoknak – elengedhetetlen a belső rend megtalálása.

Talán elfáradtunk, és nincsenek szavaink. Vagy nagyon is vannak, de haragszunk, félünk, sírunk. Ha segít, mondjuk ki, írjuk le mindazt, ami nyomaszt. És amint megkapjuk az Úristentől a választ, ha a Bibliánk egy-egy igéje, mint egy világítótorony fénye, áttör a sötétségen, és utat, irányt mutat, akkor ne mulasszuk el feljegyezni azokat sem! Többek között azért sem, amiért Pál kéri Timóteust: „…hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.” (2Tim 4,2)

Egyet ne felejtsünk el soha: nem olyan Istenünk van, aki ne ölelne magához a legelesettebb testi-lelki-mentális állapotunkban is! Feltámadás ünnepe után az üres sírtól induló tanítványok vagyunk. Meghalt és feltámadt értünk Krisztus: ezt, vagyis őt senki és semmi nem veheti el tőlünk.

„Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.” (Zsolt 68,20) Ő ott van velünk minden egyes napunk minden percében, mind az ezernégyszáznegyvenben. Az ezernégyszáznegyvenegyedik pedig már… egy új nap.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 15–16. számában jelent meg 2020. április 26-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.