Mi az, amit el kellene kerülni ezen a nyáron? Elsőként a hurráoptimizmust. „Tulajdonképpen eddig sem volt járvány, médiahecc az egész, politikai játszma. Végre tehetjük megint azt, amit akarunk. Csapjunk bele!” El kell kerülnünk ezt a szélsőséget: változatlanul vigyáznunk kell. Itt van a vírus közöttünk, nem fejlődött ki a többség immunvédettségével járó „nyájimmunitás” szinte sehol. Azaz igen könnyen kialakulhatnak még ebben a járványban második (és majd ősszel/télen harmadik) fertőzési csúcsok.

Ahogyan az ókori bölcsek tanították, el kell kerülnünk azonban a másik szélsőséget is, a rettegést. „Nem megyek ki az utcára. Nem engedem el a gyerekemet sem sehova. Ezek itt mind elmebetegek. Csak a gazdaság összeomlásától való félelmükben eresztik újra szabadjára a népet. Majd meglátják, mi lesz. De én okosabb vagyok.”

Nem, nem vagyunk okosabbak senkinél. Be kell, hogy lássuk azt, hogy egy olyan bonyolult rendszert (hálózatot) sikerült a világméretű kapcsolatrendszerünkkel kiépítenünk, amelyet már nem látunk át. A gépeink sem látják át. Nem is fogják. Mert a rendszer bonyolultsága gyorsabban nő, mint a rendszert átlátni képes részeknek a bonyolultsága. Meg kell tehát békülnünk a tartós bizonytalansággal. Nincs kipárnázott, veszélymentes élet. Eddig sem volt soha – de sikerült néhány évtizedig abban az illúzióban ringatnunk magunkat, hogy van. Ennek vége lett.

Mit tegyünk a járvány után? Mi a járvány egyik legfontosabb tanulsága? Az eddigiek egyik fontos tanulsága az, hogy el kell kerülni a szélsőségeket. Nem lehet felpörögni, de nem lehet bezárkózni sem. Ugyanakkor viszont felkészültebbeknek is kell lennünk a szélsőségekre.

Sok magyarázat látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy Délkelet-Európa államai miért „jöttek ki jobban” a bajból, mint a nyugati államok. „Kicsit később érte el őket a baj, volt olyan megoldás, amit másolni lehetett. Szkeptikusabbak voltak a saját ellenálló képességükkel (például egészségügyi, szociális rendszereikkel) kapcsolatban, mint a nyugatiak. Stb.” Mindegyik magyarázat igaz. Ha valami, akkor ez a vírus nagyon hálózatos jelenség, amit ezer társadalmi és egyéni tényező befolyásol együttesen. (Ezért olyan nehéz előre látni vele kapcsolatban bármit is.)

Mi lehetett a mi előnyünk ebben az átláthatatlanságban? Igen fontos részok lehetett az a történelmi léptékben „friss” helyi tapasztalat, hogy kell tudni változtatni az életünkön – nagyot. (A rendszerváltás, illetve a 2008-as válság rászoktatott erre minket, illetve a görögöket.) Mire tanított meg minket ez a járvány? Leginkább a viselkedésbeli rugalmasságra. Arra, hogy edzeni kell magunkat a változásra, azaz arra, hogy a helyzetnek megfelelően „bekapcsoljuk”, avagy „kikapcsoljuk” (illetve: átkapcsoljuk) az életünket.

Nagyon nagy szükség lesz még erre a tudásra a 21. század eljövendő évtizedeinek várható, nagy felfordulásaiban. Az a közösség, amelyik jobban begyakorolja a viselkedésváltás képességét most, az enyhe főpróba idején, túlélőbb lesz majd később, ha az igazi gondok (éghajlatváltozás, vízhiány, élelemhiány stb.) beütnek.

Mi az igazi megoldás? A megújulás kegyelme. „Tudok szűkölködni is, és tudok bővölködni is […]. Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,12a–13)

A bevezetőben írtam arról, hogy a 20. század végétől egy olyan új világhelyzet alakult ki, amely a növekvő komplexitásából fakadóan egyre fokozottabban „kigondolhatatlanná” teszi a helyzetre adható legokosabb választ. Amikor a hálózatok összekapcsoltsága meghalad egy bizonyos sűrűséget, akkor a váratlan szituációk sorozatával járó instabilitás időszaka kezdődik el. Ebbe ért bele a világ az elmúlt évtizedekben.

Az egyszerű választ a stabilizációra meghoztuk az elmúlt hónapokban. Szétkapcsoltuk a világot, és ezzel visszaindultunk a stabil szakasz felé. Azonban a világ hamarosan visszakapcsol, és kezdődik majd minden újra – csak éppen máshogy. Az igazi választ azonban nem kívül, hanem belül kell keresni. Hogyan kell nekem megváltoznom? Erre rá kell tudni érezni, rá kell tudni csodálkozni. Az igazi válasz a benső megújulásunk, megtisztulásunk kegyelme – amelyet odafentről kérhetünk el. Az igazi választ kereső ember megnyílik, kitárulkozik, és teret enged magában Isten jelenlétének. Ez repíti őt bele abba az életbe, amely a saját maga teljességében lesz az igazi válasz – bármilyen külső változás közepette. Csak ez a benső megújulás hoz igazi ellenálló képességet és túlélést – bárhol és bárhogyan.

Térjünk meg! Más út nincs. Ezt a megújulást kívánom minden kedves Olvasónak a nyár folyamán.

Forrás: Csermely Péter blogja 2.0 – Csermelyblog.hu/megujulas, 2020. június 11.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 27–28. számában jelent meg 2020. július 19-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.