– Az interjú apropóját a szeptember 27. és október 4. között megrendezett ökumenikus kezdeményezés, a teremtés hete adja, de a kérdések már a jövőre irányulnak. Sokan aggódunk, ha a jövőre és a periférián élőkre gondolunk. Az éghajlatváltozást mindannyian érezzük, legfeljebb a veszély mértékét és az emberi tevékenységet mint okozót kérdőjelezik meg egyesek. Hogyan látja ön mint kutató fizikus, gazdálkodó, családapa és teológus? Ön is aggódik?

– Néhány éve az is észreveszi, hogy valami nem a megszokott, aki különben keveset törődik a klímaváltozás problémájával. Hogyne venném észre és találnám aggasztónak, hiszen ennek a jeleit nézem évek óta. Az időjárás megszokottsága: hogy télen hó van, nyáron meg három hónapig meleg az idő, megszűnőben van, helyette egy-két hetes változások jelentek meg, nyáron is lehet hirtelen hideg, télen pedig meleg, s sokszor nézzük a felhőket is, hogy hetekig nem tud esni belőlük az eső, és sorolhatnám.
A teológusnak is érteni kell az idők jeleit, de ma már ezekhez a jelekhez nem kell sasszem, a dolgok változása olyan gyors, hogy aki pár évet vissza tud emlékezni, már láthatja a változást. Akik viszont tagadják mindezt, vagy kisebbítik benne az ember szerepét, úgy gondolom, hogy amellett, hogy tévúton járnak, jelentős felelősséget is magukra vesznek, esetleg akaratlanul.

– Az éghajlatváltozással foglalkozó kutatók mennyiben ítélik meg ma másként az élővilág jelenét és kilátásait, mint például tíz-tizenöt évvel ezelőtt? Mi változott?

– Romlott a helyzet, más tekintetben pedig sokat tisztult a helyzetről alkotott kép. Évekkel ezelőtt talán akár jogos is lehetett megkérdőjelezni az ember szerepét mindebben, ma azonban már kevésbé van erre legitim alapja bárkinek, hacsak nem mélyed el benne nagyon.
A jelenségek szaporodnak: világszerte ki lehet mutatni statisztikailag, hogy nő a rendkívüli események száma – erre különben legelsőnek a biztosítók figyeltek fel. Magyarországon a szélsőségek száma nő, és általában melegszik az éghajlat is. Egészen későn is lehetnek fagyos napok: 2020 nyarán volt rá példa, hogy egy-egy hajnali fagy alakult ki északon, illetve egészen enyhe napok lehetnek a tél közepén is. Az egyszerre lehulló csapadék meghaladhat egy egész havi átlagos mennyiséget, villámárvizek alakulhatnak ki, és a hőstresszes napok száma is növekedik. Ami a világban zajló változásokat általánosságban illeti, lesznek olyan helyek a Földön, amelyek lakhatatlanná válnak az ember számára: mert például túl meleg lesz, vagy elfogy az ivóvíz.

Az interjú a továbbiakban itt olvasható.