A hármas és hatos lüktetésű énekekben találkozunk leggyakrabban aszimmetrikus harmónia-váltásokkal. Elegendő azonban észben tartani, hogy „hánynegyedes” ütemben is vagyunk, azonnal érthetővé válnak az akkordjelek is. Példaként a „Jézus, világ Megváltója” (191) és a „Jer, tárjunk ajtót még ma mind” (137) kezdetű énekeink szolgálnak. Egy mondat erejéig kitérünk a felütések kérdésére és a transzponálás adta lehetőségekre is.