Nyáry Krisztián 2012 elején kezdett rendszeresen történeteket publikálni Facebook-oldalán, amire egyre többen lettek kíváncsiak, mára huszonötezren. Meglátása szerint öt évvel ezelőtt még nem történhetett volna ez így, hiszen kezdetben másképp használtuk a közösségi oldalt; az emberek mára a régi dolgok, fényképek iránt kezdtek el érdeklődni. Nem tervezte meg a love storyk népszerűsítését annak ellenére, hogy marketinges területen dolgozik. Nyáry írásai az internetes felületen hosszúnak számítanak, az értelmiségi városlakókat – akik olvassák történeteit – viszont láthatóan vonzza az ilyen igényes bulvár, amit a magyar sajtóban nem találnak meg.

„Sokkszerű volt számomra, hogy meg kellett tanulnunk, hogy Petőfi hány kilométert gyalogolt Pápáról Selmecbányára – mesél az író saját iskolai tapasztalatairól –, ennél sokkal érdekesebb dolgok viszont kikoptak a költő életművéből, például hogy nagyon tudatosan alkotott: tudta, mitől lesz népszerű, és ugyanígy a szerelmi bonyodalmai is kimaradnak a tanórák anyagából.” Nyáry szerint jó, ha a gyerekek is megismerik a művészek szerelmi életét, hiszen ez érinti meg őket a leginkább ebben az időszakban.

A szerző csak olyan történetet közöl, amelyet korábban irodalomtörténészek feltártak már, és nagy valószínűséggel igaz. Ugyanakkor az írók leszármazottai is egyre több forráshoz juttatják – előfordult, hogy az internetes közlés után már egy órával küldtek neki anyagot. De nemcsak irodalmi nagyságokkal, hanem sportolókkal és festőkkel is foglalkozik Nyáry, hiszen sokan elvesznek a múltban, pedig óriási eredményeket értek el.

Benedek Eleket jelölte meg egyik kedvenceként a szerző, akit meséi kapcsán ismerünk, viszont pulicisztikája is kivételesen színvonalas. Feleségével pedig rendkívüli kapcsolata volt. Az erdélyi származású református író és zsidó családban született felesége megfogadták, hogy nem élik túl egymást – Fischer Mária öngyilkos lett férje halála után.

„A jó szerzőkről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy szentek. De tudni kell elválasztani a magánéletet vagy akár a pártállást és a művészetet. Franciaországban, Amerikában az írások alapján döntenek arról, hogy bekerüljön-e a kánonba a szerző. Utcát nem neveznek el azokról, akik nácik voltak, de a műveiket olvassák” – mondta el végül Nyáry Krisztián.