Őrimagyarósdon a felújított Életfa Evangélikus Ifjúsági Tábor adott otthont a rendezvénynek. Az őrségi csendes, nyugodt táj biztosított lehetőséget a kikapcsolódásra, elcsendesedésre, a megszokott életritmusból való kiszakadásra. Jól eső érzés volt a szomszédba reggelente átmenni házi tehéntejért, amit a reggeli fejés után még frissen, melegen kaphattunk. A reggeli ébresztőnk sem a szokásos mobil ébresztő volt, hanem a harsány kakas a szomszédból.

A tábor lelki vezetője a vönöcki lelkésznő, tiszteletre méltó Kovácsné Tóth Márta volt. Teológusként, csoportvezetőként szolgált Lázár Anikó és Bolla András.

A délelőtti programok a teológusok által vezetett reggeli áhítattal indultak a templomban, ahol gitárokkal kísért éneklés keretében ráhangolódtunk a napi témára. Ezt követte a bevezető előadás, majd a lelkésznő által tartott főelőadás. Nagy örömmel ittuk Márta néni szavait, amit ezúton is köszönünk Neki! A kiscsoportos beszélgetés keretében volt lehetősége mindenkinek elmondania gondolatait, egymás hitét erősítve.

Minden napnak megvolt a maga témája: 1. Párkapcsolat, házasság, család, 2. Munkahely, pénz, megélhetés az Istenhit „ellenében”, 3. A mi fegyverünk az ima és a szeretet, 4. Szolgálat a mindennapokban, az egyház.

A Vadása-tó adott lehetőségeket a délutáni szabad programra: akár egy kellemes sétára, akár egy hűsítő fürdőzésre, akár az útba eső malomgát tanösvényen fotózásra.

Az estéket az esti áhítat zárta, melyet szintén gitáros éneklés színesített a templomban.

Programból nem volt hiány:

– filmklub keretében két alkalommal sikerült keresztény tartalmú filmet megtekinteni, ami bizony elgondolkodtatott, hitet erősített :)

– egy esti bibliai kvíz keretében mérhették össze bibliai tudásukat a csapatok :)

– a szerdai gyalogos kirándulás első célpontja a szőcei tőzegmoha láp volt. A „Lápok Háza” interaktív múzeum mutatta be a láp megtekintése előtt a lápok élővilágát, sokszínűségét. A második célpont a Borostyán-tó hűsítő vize volt, ahol megmártóztunk :)

– az Őrségi tájra jellemző a fazekas mesterség. A tábor keretein belül, a tábor helyszínén volt lehetőség egyrészt agyagból figurákat készíteni, másrészt pedig a korongozás mesterségébe kóstolva kisebb edényeket készíteni, így mindenki hazavihette az általa készített fazekas edényt. Kellemes pillanatokat őriznek ezen emlékek odahaza :)

– egy alkalommal egy helyi vállalkozó segédletével szintén a táborban volt lehetőség arra, hogy mindenki saját magának készítsen kürtős kalácsot, parázs felett megsütve. Finom lett, jól laktunk vele :)

– közös sütés keretében egyik délután/este cicegét (tócsni) készítettünk, ahol a közös munka öröme közös vacsorával folytatódott :)

– a tábortűz egy tábor csúcspontja: jól esik a szabadban a tűzrakás, a szalonnasütés, a parázs melletti gitáros éneklés. Jól esett érezni a tábortűz meghitt, összekovácsoló melegét :)

– „Titkos tesó” program keretében egymást ajándékoztuk meg titokban, gyakorolva a másikra odafigyelő szeretetet. Mindenkinek a neve szerepelt egy kalapban és mindenki húzott egy nevet, ő lett a „tesója”, aki fele szeretettel fordult a tábor ideje alatt. Csak a tábor végén derült ki tábortűz mellett, hogy ki kinek volt a tesója :)

– a közös főzés sem maradt el: a szombati úrvacsorás istentisztelet után utolsó ebédre bográcsgulyást készítettünk :)

A legelső áhítat témája volt: „Ne félj!” Megtudtuk, hogy a félelmeket a pokolból kovácsolják és a sátán a megrendelője. Menekülünk valami elől, ami meg sem támadott soha. Ezen gondolatok már az első este békét hoztak a táborra és ez ihlette a vendégkönyvbe írtakat: „A Bibliában 365-ször szerepel a felszólítás: „Ne félj!” Ezt kívánjuk az év minden napjára vendéglátóinknak. Hálásak vagyunk ezért a helyért, ahol felüdülhettünk, feltöltődhettünk, erősödhettünk!” Aláírás: Ricsi és a cicegék :)

A tábor végeztével valami nem befejeződött, hanem elkezdődött: tervezzük jövőre is ezen tábor szervezését ugyanott. Két visszajelzés két táborlakótól: „Nekem ajándék volt ez a hét”, „Ez a hét óriási tanulás volt.” Folyt. köv. …