Ezen a szombaton is így volt, bár sajnos egyre kevesebben emlékezünk. Városunk polgármestere Siklósi István, és alpolgármestere, Szekeres Józsefné településünk nevében helyezte el koszorúját. Körösi Mihály, a képviselő testület tagja, bizottsági elnök feleségével együtt főhajtással emlékezett. Előttük azonban azok léptek kezükben virággal a keresztet formázó gránit emlékműhöz, akik maguk is átélték a 64 évvel ezelőtti kitelepítést.
A megemlékezés szervezője Kisari Miklósné Chovanyecz Magdolna, köszönetet mondott a részvevőknek, majd emlékbeszéd helyett egy rövid visszatekintést és fogalmi pontosítást tett.
„Településünkről elhurcolták a zsidókat.
A malenykij robototra kényszerített német származású fiatalokat deportálták Szovjetunióba. (562 fő)
Az itt maradt németeket- időseket és fiatalokat - kitelepítették az akkori Nyugat-Németországba. (490 fő) (Ezt az érintettek kiűzetésnek nevezik. Előtte azonban már kb. 400 fő menekült el ill. engedelmeskedett a kiürítési parancsnak és Németországba ment. LSK)
A csehszlovák- magyar lakosságcsere értelmében a felvidéki magyarok érkeztek hozzánk, ők a betelepültek. (931 fő)
Helyükbe mezőberényi " tótok" mentek. Őket nem telepítették ki, hanem önként kitelepültek. (1117 fő)
1951-ben megérkezett Mezőberénybe Budapestről 251 család, (900 fő), ők kitelepítettek.
Barátaink szerint ember legyen a talpán, aki első hallásra megjegyzi, ki a kitelepített, a betelepült, kitelepült.
A budapesti kitelepítetteket berényi szóhasználat szerint csak "pestieknek" nevezték, bárhonnan jöttek.
A befogadó családok számára mindegy volt az elnevezés, ők csak azt tudták, hogy összébb kell húzódniuk, mert idegeneket kell elszállásolniuk. Az egymásra utaltság megtette magáét, a kényszerű együttélés a legtöbb helyen véd- és dacszövetséggé alakult, a kölcsönös segítés természetessé vált. A kitelepítést mindenki másként élte meg, de az igazságtalanság máig fáj. Nekünk az a feladatunk, hogy a történelmi igazságtalanságokat kibeszéljük, megosszuk gyermekeinkkel és mindenki mással is. Hátha jobban ráfigyelnek azok is, akik a történelemkönyvekben még nem, vagy alig olvastak a XX. század közepének eseményeiről."
A mezőberényi befogadók főként a kuláknak nevezett családok voltak, a pestiek pedig értelmiségiek. Az akkori hatalom pedig azt gondolta, hogy ők majd ebben a szorongatott helyzetben egymás torkának ugranak. Nem így történt. Az emlékművön található ige az érintettek választása, lejjebb látható szöveg pedig hálás emlékezetüket tükrözi.
Városunkban az utóbbi években több hiánypótló történelemkönyvet adtak ki. A legutóbb megjelent kötet Dr. Kugler József műve, augusztus 20-án ünnepélyes keretek között a Városházán került bemutatásra. A könyv címe: „Berényiek voltak, berényiek lettek". Alcíme: „A II. világháború utáni migrációs változások (németek kitelepítése, magyar- csehszlovák lakosságcsere) emlékezete"
A mezőberényiek tehát eleven emlékezetükben hordozzák, mit jelent igazságtalan döntések alapján útra kelni, bizonytalan ideig távol lenni, méltatlanul szenvedni. Ugyanígy emlékeznek azokra a helyzetekre is, amikor befogadóvá váltak, vagy befogadottként kellett újat kezdeniük, akár itt, akár a távolban.