– Mi a véleménye a kötelező hit- és erkölcstanórák bevezetéséről?

– Az egyházak számára nagy lehetőség ez, hiszen reményt ad arra, hogy a mai, értékvesztett társadalom vissza fog térni az európai kultúra hagyományos értékeihez. Azt gondolom, hogy a magyar társadalomnak óriási szüksége van ezekre az értékekre, ezért az erkölcstanoktatást is helyeslem.
Külön öröm, hogy az egyházak számára újabb lehetőség adódott a hittanoktatás kiszélesítésére. A kötelező hit- és erkölcstanoktatás kapcsán könnyen el tudunk érni olyan családokat, olyan gyerekeket is, akik eddig nem vettek részt a gyülekezetek életében vagy nem kötődtek szorosabban az egyházunkhoz. Ez a lehetőség egyúttal komoly feladatot is ró egyházunkra. A nagy történelmi felekezetek nem kaptak elég időt a felkészülésre. Az a szerencsénk, hogy felmenő rendszerben kerül bevezetésre a tantárgy. Egyelőre a római katolikus egyháznak sincs elegendő jól képzett hitoktatója erre a feladatra, és előreláthatólag nekünk sincs. Ezért könnyen lehet, hogy lesznek olyan helyek, ahol igény mutatkozik evangélikus hitoktatásra, de egyszerűen nem lesznek oktatók.

– Hogyan lehet a hitoktatói hiányt pótolni?

– A hittanárképzés szerepe most lényegesen nőni fog. Szabóné Mátrai Marianna, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Intézetének a vezetője nagy részt vállal a hittanár- és lelkészképzés, illetve az erkölcstan-továbbképzés területén is. Számos hitoktatónk van, aki elvégezte a hittanárképzést, de a hittanórák csekély száma miatt nem jut tanítási lehetőséghez. Van olyan eset is, amikor maga a lelkész vállal több hittanórát a gyülekezeti munka mellett, így feleslegessé válik a hitoktatók alkalmazása. A teológiáról kapott információ szerint körülbelül kétszázan rendelkeznek hittantanár diplomával, és most kevesebb mint százan dolgoznak. A teológia, az esperesek és az intézményvezetők segítségét kértem abban, hogy felkutassuk azokat a hittanárokat, akik évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt végeztek, és elvesztették a kapcsolatot a gyakorlati hitoktatással. Arra kérjük őket, hogy jelentkezzenek a lakóhelyük szerinti parókus lelkésznél, mert szükség lehet rájuk szeptembertől.

– Mi a lelkészek teendője, ha mégsem lesz elég hitoktató?

– Előfordulhat, hogy a kötelező hit- és erkölcstanórát nem tudjuk megtartani az iskolában, de az emiatt kimaradt gyerekek sem lesznek hittanóra nélkül. Mivel a most kiépítésre kerülő rendszer kifejezetten csak az általános iskolákat, sőt első évben csak két évfolyamot érint (az óvodákat és a középiskolákat a jövőben sem fogja érinteni), így nagy valószínűséggel a gyülekezeti hitoktatás – ha mértéke csökken is – hosszú távon fenn fog maradni.
A gyülekezeti hitoktatás a gyülekezetekben, szervezett rendben, rendszerint hétvégén vagy délutánonként folyik azoknak a gyerekeknek, akik nem az iskolában vesznek részt hittanórán. Az evangélikus hittanoktatás másik része egyfelől a nem egyházi óvodákban, iskolákban, kollégiumokban zajlik, másfelől ennek nagyon komoly szegmense az evangélikus egyházi fenntartású oktatási intézményekben folyó munka. Ezekben a köznevelési-közoktatási intézményekben természetesen az evangélikus és más felekezetű hittanórák – általános iskolában jellemzően heti egy, középiskolában heti két óra – be vannak építve az órarendbe. A hitoktatásnak ezek a formái ezután is megmaradnak, csak kibővülnek egy új lehetőséggel.

– A helyi együttműködés nélkülözhetetlen a hit- és erkölcstanórák megszervezéséhez.

– Éppen ezért fordultam már kétszer intézményvezetőinkhez azzal a kéréssel, hogy segítsék a helyi lelkészek és az állami iskolák igazgatói közötti kapcsolatépítést. A lelkészeknek emellett a tankerületi igazgatókat is fel kell keresniük, hiszen ők segíthetik azt, hogy az erkölcstan mellett valóban hittant is választhassanak a gyerekek. Különösen az evangélikus hittanra érvényes ez, mert a római katolikus és a református egyház hittanoktatását a két egyház lényegesen nagyobb lélekszáma miatt valószínűleg kevésbé kell majd támogatni – nekünk ilyen szempontból nehezebb a helyzetünk. Lélekszámunknál és szórványhelyzetünknél fogva kérdéses, hogy egy-egy iskolában elérik-e majd a gyerekek egy komolyan szervezhető csoport létszámküszöbét. Sikerült elérnünk a minisztériumi egyeztetések során, hogy az alsó és felső tagozatokon teljesen összevonhatóak legyenek a hittancsoportok, ami azt jelenti, hogy első és negyedik, illetve ötödik és nyolcadik osztály között valamennyi evangélikus hittanost össze lehet vonni egy csoportba, hogyha a csoport létszáma ezt teszi indokolttá, és amennyiben az órarend ezt lehetővé tudja tenni. Engedményt ad a szabályozás arra nézve is, hogy ha teremhiány, hitoktatóhiány vagy egyéb ok miatt csak órarenden kívül sikerül megszervezni az órát, más helyszínen is meg lehet tartani úgy, hogy mégis az órarendi keretben elszámolható. Ezek az izgalmas helyzetek mindig a helyi személyek kreativitásán és jó szándékán múlnak majd.

– Hogyan történik az órák finanszírozása?

– A kötelező hittanoktatásban végzett munkáért az állam óradíjat fizet, amiben a járulék is benne lesz majd, és óradíja az állami pedagógus átlagbérből számított óradíjjal megegyező összeg. A gyülekezeti hittanóra az eddigi módon: az egyházon keresztül, szintén az államtól kapja a finanszírozást. Jelen pillanatban folynak a tárgyalások a finanszírozásról. Nyitottságot tapasztalok az állam részéről, ugyanakkor a finanszírozási oldal végessége miatt kockázatokat is látok. Nyilvánvalóan nem elvárható, hogy az állam hat felekezet hittanóráinak díját fedezze. Valószínű, hogy az állam minden osztályra heti két órányi keretet különít el, ami azt jelenti, hogy egy osztályban a harmadik felekezeti hittanra már nem jut pénz. Az viszont biztos, hogy nem lesz minden osztályban hittan, vagy csak egyféle lesz, és akkor a fennmaradó összeg felhasználható máshol. Az órarendszervezésen sok fog múlni.  Ezzel kapcsolatban optimista vagyok, de nem vagyok nyugodt.

– Milyennek találta a minisztériumi egyeztetések hangulatát?

– A hit- és erkölcstanórák ügyével kapcsolatos egyeztetés már két éve megkezdődött. Időközönként az egyházak között és az állammal is folytak megbeszélések. Korábbi tapasztalataimmal egybevetve ilyen konstruktív, nyitott és baráti légkörrel sosem találkoztam. A jelenlegi Oktatásért Felelős Államtitkárságon valamennyi vezető beosztásban levő munkatárs egyházi iskola kötelékéből került a minisztériumba – tehát teljes mértékben egyházbarát volt a tárgyaló fél.

– Ön szerint min múlik az evangélikus hit- és erkölcstanórák sikere?

– Az elmúlt két év során közel ötezer diákot vettünk át – óvodákban, általános iskolákban és középiskolában. Az intézményrendszerünk jelentősen gyarapodott, ami nagyon örvendetes tény. Elsősorban nagy evangélikus gyülekezetek biztos hátterével és az evangélikus egyház számára stratégiailag fontos településeken vettünk át oktatási intézményeket.  De ezeken a helyeken is rengeteg múlik az igazgatókon és a tantestületeken. Ugyanezt a helyzetet látom a kötelező hitoktatás kapcsán is: kaptunk egy esélyt, egy lehetőséget, hogy a krisztusi üzenetet elvigyük olyan helyekre, ahol eddig nem találkoztak vele. De egyáltalán nem mindegy, hogy ki viszi oda. Remélem, hogy az Isten kellő tehetséget és ambíciót fog adni azoknak, akiket erre a szolgálatra kiküld.