A tanulmányi utat az egyetem támogatásával Pángyánszky Ágnes egyetemi lelkész és Szentpétery Péter tanszékvezető szervezte.

A hajnali négy órás indulás ellenére mindenki jókedvűen ébredt, hiszen aznap már Németország földjét sejtettük a lábunk alatt. A buszúttól elnyűtt tagjainkat először Coburgban nyújtóztathattuk ki. A festői környezetben álló vár felejthetetlen első benyomást tett ránk, betérve pedig megláthattuk a szobákat, ahol Luther Márton az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlés alatt tartózkodott. Másnap Erfurtban egy hatalmas séta keretében ellátogattunk abba az Ágoston-rendi kolostorba, ahol reformátorunk szerzetesként élt. Az eredeti kőpadlón valóban az ő nyomában jártunk, a kolostor templomában pedig a Luther című film forgatási helyszíneit is felismertük. Erfurt kimeríthetetlenül gazdag látnivalókban, mi azonban a dómban tett látogatásunk után Eisenachba vettük az irányt, ahol Luther Márton gyerekkori házát tekinthettük meg. Az ifjú Martin 14 évesen költözött ide és a Cotta családnál lakott. Az ő otthonuk ma az egyik legrégebbi korabeli ház Eisenachban, itt rendezték be a múzeumot. Születési helyét, Eislebent csak egy későbbi napon látogattuk meg, érdekes, hogy bár Luther sosem élt itt, azonban halála előtt mégis visszatért, és itt lelt örök nyugalomra.

Ezután nagyot ugrottunk az időben, mert máris Wartburg várában találtuk magunkat, ahol Luther egy éven keresztül álnéven, György lovagként rejtőzött, ugyanis a birodalmi átok következményeitől csak így menekülhetett meg. Jártunk a szobában, ahol németre fordította az Újszövetséget, és ahol lelki küzdelmei közepette a híres tintatartót a falhoz vágta.

Tanulmányi utunkon nemcsak Luther Márton életének fontos helyszíneit jártuk végig, hanem nagy figyelmet fordítottunk ifj. Lukas Cranachra is, hiszen idén ünnepeljük az 500. születési évfordulóját. A környékbeli városok – így Wittenberg is – kiállításokkal adóznak a festő előtt. Weimarban a Szent Péter és Pál templomban az általa festett világhíres oltárképet csodálhattuk meg.

A kirándulás csúcspontja egyértelműen a reformáció bölcsője, Wittenberg volt. Felejthetetlen élmény abban templomban istentiszteleti és úrvacsorai közösségben lenni, ahol Luther maga is prédikált, és ahol gyermekeit is keresztelték. Mi is szerettünk volna hozzájárulni a vasárnap hangulatához, ezért a templomkapuban egy rögtönzött flashmob keretében hangszerkísérettel elénekeltük az „Erős vár a mi Istenünk...” című éneket. A gyülekezeti tagok lelkes fogadtatása igazi elismerésnek számított. A Luther-házban és Melanchton-házban tett látogatásunk megkoronázta a hetet, és mindannyiunk fejében összeállt a kép, hogyan is éltek akkoriban reformátoraink.

Bár még egy hetet szívesen elöltöttünk volna Wittenbergben, hazafelé vettük az irányt és útközben betértünk Torgauba, sőt még Prágába is. A rengeteg látnivalót és új ismeretet még nem dolgoztuk fel teljesen. Az ötnapos tanulmányi út azonban hozzájárult ahhoz, hogy a egyetemen megtanult, sokszor száraznak tűnő tananyagot a való életben, a „saját bőrünkön” is megtapasztaljuk és ezáltal beépülhessen a személyiségünkbe.