Korábbi cikkünkben azt latolgattuk a Kötőszón: Létezik–e keresztény kultúra? Ebben arra a megállapításra jutottunk, hogy nem létezik, amennyiben a kultúra csak arra jó, hogy elválasszon bennünket másoktól, és a világot magunkfajtákra és magukfajtákra ossza –, hiszen ez ellentétes volna a keresztény tanítás lényegével. Cikkünkre számos reakció érkezett, ezért fontosnak tartottuk, hogy visszatérjünk a témára és tisztázzuk a kultúra, a keresztény kultúra fogalmát és jelentését társadalomtudományi, valamint művészeti szempontból. Ebben Kamarás István szociológus és Schneller János művészettörténész volt segítségünkre. (A megkérdezett szakértők egymástól függetlenül válaszoltak a feltett kérdésekre.)
– Mit jelent tulajdonképpen a kultúra?
Kamarás István: – A szociológus számára a társadalom és a kultúra szinonimák. Legtágabb értelemben minden kultúra, ami nem természet, ami emberi hozzáadás. Mindaz kultúra, ami annak a következménye, hogy az ember képes biológiai meghatározottsága ellenére is cselekedni. Ahol megjelenik bármiféle reflexió, bármiféle szimbólum, ott már kultúráról beszélhetünk. Ebben az értelemben: A kultúra jelrendszer. Létezni pedig annyit tesz, mint jelnek lenni a kultúra valamelyik területén.
Schneller János: – A kultúra tágabb értelemben egy közösség műveltségét jelenti. Ez persze túl tág fogalom, ezért számomra sokkal érdekesebb a kultúra természetérőlbeszélni, semmint felsorolni azon műveltségi területek összességét, amelyek a kultúra fogalomkörébe tartoznak (művészetek, irodalom, földművelés, ünnepek, vallás, tárgykultúra, étkezési szokások, szociokulturális normák stb.). A tágabb értelemben vett kultúra két jellemző vonását szeretném kiemelni: egyfelől a kultúra az áthagyományozásra, a tudás átadására, tehát a tradícióra épül. Ha a hagyomány átadása valahol megszakad, ott kulturális deficitről, veszteségről beszélhetünk, ennek bekövetkeztekor pedig a közösség önazonossága és ellenálló ereje csorbul, azaz befolyásolhatóvá és irányíthatóvá válik.
Nem véletlen, hogy a totális diktatúrák, hatalmuk megerősítése érdekében a társadalom kulturális tartópilléreit – család, oktatás, művészetek – igyekeztek és igyekszenek megtörni vagy átalakítani.
Másfelől a kultúra olyan, mint a testben az immunrendszer; amíg működik, addig szinte észrevétlen, amikor veszít az erejéből, vagy megszűnik létezni, akkor rögtön észrevesszük a hiányát. Az emberi civilizáció ellenálló képességének és fennmaradásának szempontjából fontos, mert az egyes ember életminőségének garanciája, valamint a közösségi élet kereteit biztosítja. Emberségünk egyik záloga a kultúránk megőrzése, amely nélkül az emberi civilizáció pusztulásra van ítélve.
– Miben különbözik egymástól az, amit a művészettörténet, és amit a társadalomtudomány kultúraként ismer?