– Ragtime-opera vagy musical a műfaj?

– Úgy indult, hogy ragtime-opera lesz, de minden van benne, ami a dzsessz műfajba beleillik. Kicsit gospeles, kicsit spirituálés, kicsit swinges, és természetesen van benne ragtime-betét is. Harmincegy éve vezetem a Bohém Ragtime Jazz Bandet, és közel három évtizedes tervem, hogy írjak egy ragtime-operát, de nem találtam megfelelő témát, mígnem a reformáció 500 éves évfordulójára készülve, szembejött velem az Evangélikus Egyház zenei felhívása, mely az évfordulóra emlékező zenei művek megírására szólt. Azt pedig, hogy ez most musical lesz, zenés játék vagy opera, ezt majd még meglátjuk, attól is függ, hogy megmaradnak-e a prózai részek „alá” tervezett zenei anyagok, netán még több jelenleg prózai részt énekelnek majd a szereplők – ezek még alakulhatnak a próbafolyamat során, részben a rendezői meglátásoknak köszönhetően. A dalok meg a kísérő zenei anyag, a nyitány mindenesetre készen van és a tradicionális dzsessz stílusaiban íródott, a ragtime-tól a nagyzenekari swingig.

– A végleges cím A Lutherek lett. Mit tudhatunk a történetről?

– A darab megírása előtt az érdekelt, hogy a déli baptista amerikai prédikátor Martin Luther King miben kötődött a német evangélikus Luther Mártonhoz, miért hívták ugyanúgy. Csak annyit tudunk, hogy édesapja, az idősebb Martin Luther King vette fel a nevet egy németországi látogatását követően, és a fiúnak is ezt a nevet adta négy-öt éves korában, a keresztségkor kapott Michael nevet pedig teljesen elhagyták. A történetformálás elsődleges nehézségét természetesen a térben és időben egymástól távoli két Luther „összehozása” jelentette, de ezt Lanczkor Gábor író végül kiválóan megoldotta. Nem árulnám el a teljes történetet, de az amerikai Luther életén keresztül zajlik az első felvonás, Luther Márton már ott is finoman jelen van, majd a második felvonásban King halála után találkozik a két Luther, és itt teljesedik ki a történet. Az is izgatott, hogy melyek azok a gondolatok, tanítások, morális kérdések, időtlen értékek, amelyek a két lelkipásztor esetében azonosságot mutatnak és ma is érvényesek. Nem akartunk egy történelmi személy szájába olyan gondolatokat adni, melyek direkten a mához köthetőek, így direkt nem aktualizált a mű, és nem is erőltetetten moralizáló, persze van tanulsága és végkicsengése. Miután a műfaja táncolható dzsessz, ezért nincs más funkciója, minthogy aki hallgatja, az érezze magát jól. És az előadás után azért gondolkodjon el egy kicsit...

– Hogyan illeszthető össze Luther az amerikai eredetű zenei műfajjal?

– Sehogy sem. Nem is miatta, hanem King miatt érvényes ez a stílus. Nálam nem énekel Luther Márton, hanem prózai színész. Ha énekelne, akkor gregoriánban szólalna meg, de akkor az stíluskeveredés lenne. Ilyen dolgokban elég konzervatív vagyok, nem is érzem hitelesnek például a német Luther-musical ötletét, már csak azért sem, mert Luthernek a zenei arca is elég markáns volt. Egy apró zenei utalás azért nálam is előfordul, de Luther nem énekel. Amúgy sem akartam végigénekeltetni a szöveget, így a többi szereplőnek is van prózai feladata.

– Mennyi ideje dolgoztak rajta?

– A darabon két éve kezdtem el dolgozni, Lanczkor Gábor szövegíróval pedig bő fél éve zajlik a közös munka, de az alkotó csapat fontos tagja Orbán Eszter is, aki pragmatikus színházi szemmel nézte a dolgokat, és az Operaház dramaturgjaként nagyon sokat segített, mert nemcsak a problémás részekre mutatott rá, hanem a megoldásra is rögtön javaslatot tett.

– A bemutatót 2017-re, az évfordulóra tervezik?

– Igen, és nagyon dolgozunk is azon, hogy bemutathassuk addigra, de részeket már idén szeretnénk belőle előadni. Egy NKA-pályázati határidő is sürgetett, de a reformáció évfordulója a fő motiváció. Azért reméljük, hogy az ünnepi emlékév után nem felejtik majd el a darabot.
Biztos, hogy fog még finomodni az előadás a színházban, és még alakul is majd a mostani állapotához képest, de az utolsó simításokon túl két nagyon fontos feladatunk van: egy angol szöveg elkészítése, hogy nemzetközi téren is megjelenhessünk a darabbal, mert nem csak a magyar közönségnek szánjuk. Fontos lenne a német és az amerikai közönséghez eljutni. Illetve stúdiófelvételeket is kell készítenünk, hogy ne csak beszélni lehessen a zenéről.

– Hol tervezik a darab bemutatóját?

– Ez nehéz kérdés, mert még ha kész is van a kottapapíron, ezzel tulajdonképpen elsődarabos szerzőként most még nehéz lenne meggyőznöm egy színházigazgatót. Ehhez kellenek a felvételek. Mindenesetre nagy zenei produkciókra alkalmas színházat kell találni, mert van benne 15 zenész, három énekes szólista, két prózai színész, egy teljes − minimum 16 fős − vegyeskar, és swingtáncosokra is szükség lesz.

– Van elképzelése kikkel szeretné színpadon látni a darabját?

– A komponáláskor elsősorban konkrét fekete amerikai előadókban gondolkodtam, de róluk még nem beszélnék. A két prózai színész kivételével csupa fekete szereplővel játszódik a darab, de itthon nyilván fehér énekesek adják majd elő magyarul. Az előadás szempontjából a darab legnagyobb nehézsége olyan prózai színészt találni, aki ebben a zenei stílusban otthon van, és ezt jól énekli, vagy olyan jó énekeseket találni, akik jó prózai színészek is egyben, de bízom abban, hogy megtaláljuk a megfelelő művészeket!