A meghívón szereplő ige, Mt 5,6 alapján a püspök arról beszélt, hogy a hiányérzet Isten kezében fontos eszköz lehet. „Isten arra hív, hogy tágabb összefüggésekben figyeljük a dolgokat, nyissuk szélesebbre a látómezőt. Figyeljünk arra, hogy Isten felhasználja a hiányt, hogy megáldjon” – fogalmazott Szemerei János. Majd hozzátette: a szélesebb látásra az esperesi szolgálatban is nagy szüksége lesz a most beiktatott szolgatársnak.

Az eskütétel és a hivatalba állítás perceit követően az egyházmegye lelkészei, a Gyülekezeti és Missziói Osztály vezetője, illetve a jelenlévő esperes kollégák mondtak Mesterházy Balázsnak személyes áldást. Majd elhangzott a megerősítő Confirma is.

Az istentisztelethez kapcsolódó közgyűlésen, melyet Gosztola Szabolcs egyházmegyei felügyelő vezetett, elsőként az esperesi székfoglaló hangzott el. Mesterházy Balázs a bibliai József-történet egy mondata alapján foglalta össze mindazokat a feladatokat, amelyeket szolgálata során meg szeretne valósítani: „Menj és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj” (1Móz 37,14). (A székfoglaló teljes szövege alább olvasható.)

Ezek után került sor a köszöntőkre. Áldáskívánását adta át Mészáros Tamás, nyugati egyházkerületi felügyelő, Lengyel Anna, országos felügyelőhelyettes, a déli egyházkerület felügyelője, valamint Gabnai Sándor korábbi esperes. Mesterházy Balázstól, mint korábbi félállású kollégától búcsúzott Németh Zoltán, a Gyülekezeti és Missziói Osztály vezetője, valamint az osztály munkatársai.

Az ünnepség a helyi gyülekezeti házban tartott szeretetvendégséggel zárult.

Esperesi székfoglaló beszéd

Harka, 2016. február 13.

Ünneplő Gyülekezet, Kedves Testvérek!

12Egyszer a testvérek elmentek Sikembe apjuk nyáját legeltetni. 13Izráel ezt mondta Józsefnek: Testvéreid Sikemben legeltetnek. Gyere csak, elküldelek hozzájuk! József azt mondta neki: Kész vagyok rá. 14Apja azt mondta neki: Menj és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj. Azután számolj be nekem! Elküldte tehát Hebrón völgyéből, és ő elment Sikembe. 15Amikor a mezőn bolyongott, találkozott egy emberrel, aki megkérdezte tőle: Mit keresel? 16József azt felelte: Testvéreimet keresem. Mondd meg nekem, hol legeltetnek? (1Móz 37,12-16)

Azt gondolom, elfogultság nélkül mondhatom, hogy József története – az idei országos hittanverseny témája is – sokunk szerint a Szentírás és a világirodalom egyik legremekebb elbeszélése. Ezzel a felolvasott résszel indul (meg persze az álmokkal), amit most szeretnék székfoglaló beszédem alapjául venni. Hiszen a bibliai József karaktere sok szempontból egy vezető-szimbólum. „Államszervezési, gazdaságpolitikai meglátásai ma is korszerűek: a gazdasági ciklusok – a hét szűk és hét bő esztendő – felismerése a gazdaságelméleti szakirodalom máig fontos alapvetése. (…) A korszerű államvezetésnek pedig máig alfája és ómegája, hogy a közös célok érdekében tevékenykedő polgár a hatalom szempontjából is értékesebb, mint a leigázott, megfélemlített párja.” (PrőhleG, 2005) Szeretném felvállalni, hogy a bibliai Józseftől tanulva szeretnék indulni ezen az esperesi úton, amely nem mással indul, mint a küldéssel: Menj és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj! Nézzük egyesével!

1. Menj!

Az apa küldésével kezdődik. Az Atya küldésével kezdődik. Azzal, hogy ő megszólít. A mi esetünkben az Úristen megszólított jónéhány gyülekezetet, hogy van itt egy terhelhető kolléga a megyében, jelöljétek esperesnek. Aztán annyira erős lett az Atya küldése, hogy ezt a terhelhető kollégát ellenjelölt – és ellenszavazat – nélkül meg is választották. Menj! – ilyen erős a küldés, ilyen erős az elhívás: a külső is és – az Atya szavával – most már megérkezett a belső is. Hiszem, hogy engem is elküld, és feladattal bíz meg.

2. Nézd meg, hogy!

Feladattal bíz meg, amely nem más, mint az a jákóbi mondat, hogy „Nézd meg, hogy…” Azt gondolom, hogy ezt a mondatot sokan befejeznék helyettem. Sokan befejeznék, mert mindenkinek van öröme, bánata, kihívása, megkezdett, de be nem fejezett munkája, támogatandó projektje, sokféle gyülekezetépítő ötlete, és még sorolhatnám, amit szeretnének az új esperessel megosztani. Befejezhetnék ezt a mondatot a lelkészkollégák ugyanúgy, mint az egyházmegye gyülekezeteinek felügyelői, vagy éppen elnöktársam, Szabolcs, ill. nem utolsósorban a harkaiak. Nézd meg, hogy…

– minden intézményben rendben mennek-e a hittanórák

– minden gyülekezetnek van-e érvényes, elfogadott költségvetése és beszámolója

– elegendő-e, méltó-e minden kollégának a juttatása

– megfelelőek-e az infrastrukturális viszonyok a parókián, ill. gyülekezeti helyiségekben

– milyen országos egyházi, minisztériumi vagy éppen EU-s támogatások hívhatók le

– ökumenikus téren milyen biztató mozdulások lehetnek az egyházmegyében (ld. Kirill pátriárka/Ferenc pápa)

– a lelki ajándékokkal rendelkezők valóban be tudtak-e tagozódni a gyülekezetekbe, vagy parlagon hevernek, stb.

Azt gondolom, hogy hosszan folytathatnánk ezt a sort, és igyekszem is figyelni arra, hogy aki komolyan befejez egy ilyen mondatot, az komoly választ is kapjon tőlem.

3. Jól vannak-e?

Jákób/Izráel nem bonyolítja túl a mondatot. Ő csak így folytatja: jól vannak-e. Nézd meg, hogy jól vannak-e. Azt gondolom, hogy ez most is nagyon aktuális. Jól vannak-e? Így küldi el Jákób szeretett fiát, hogy derítse ki a többiekről. Hiszen neki a többiek is fontosak. Nemcsak az otthon maradt kivételezett kedvenc, nemcsak a különleges ruhát és megbízatást kapó gyermek, hanem azok is, akik húzzák az igát. Azok is, akik a mindennapokban végzik az érdemi munkát hol nagy kedvvel, hol kevesebbel. Azok, akik dolgoznak.

A mi párhuzamunkat megtartva: az egyházmegye gyülekezeteiben. Jól vannak-e? Lelkészkollégák, gyülekezeti tisztségviselők; hangos és hangjukat alig hallató; elégedett, vagy éppen morgolódó gyülekezeti tagok. Jól vannak-e. Az apa arra küldi el kiválasztott fiát, hogy megnézze, jól vannak-e. Hiszem, hogy én arra kaptam a mai beiktatással (…) felhatalmazást, hogy az Atya tőlem is számon kérhesse, megnéztem-e, hogy a rám bízottak jól vannak-e. Ne feltétlenül én oldjam meg problémáikat, de kérdezzem meg, hogy jól vannak-e. És ha a válaszuk cselekvést igényel, akkor ne féljek lépni, hanem a helyzetet felmérve, elnöktársammal, Szabolccsal egyeztetve tudjuk megtalálni a megfelelő fórumon a megfelelő megoldást.

Talán néhányan emlékeznek, hogy két és fél éve harkai gyülekezeti beiktatásomon ugyanitt az igehirdetésben a MALÉV figyelmeztetését idéztem: „Ha csökkenne a kabinnyomás, az oxigénálarcok automatikusan megjelennek. Rántsák maguk elé a legközelebb esőt, ezzel megindul az oxigén áramlása. A gumiszalag segítségével erősítsék a fejükre úgy, hogy orrukat és szájukat befedje, és lélegezzenek nyugodtan. Miután saját oxigénálarcukat felvették, segítsenek az arra rászorulóknak.”

Az a reményem, hogy egy idő után – akár a ciklus végéig – ez egy önfenntartó rendszer lehet. Segítünk felvenni az oxigénmaszkot annak, akinek szüksége van rá, mert mi már lélegzünk. Mert mi már tiszta oxigént szívunk. Azt, amit csak attól kaphatunk, aki tőlünk is időről-időre – így böjt kezdetén különösen – megkérdezi: jól vagy-e?

4. Testvéreid

Már el is kezdtem róla beszélni, de nézzük tovább konkrétan is az alapmondatunkat: „… jól vannak-e testvéreid!” Józsefnek sok testvére volt. Egész pontosan 11. Nehéz nekem most – itt gondolataimmal ennyire a József-történet körül forogva – nem meglátni azt, hogy éppen ennyi anyagyülekezet van az egyházmegyében. És nagyon örülök, hogy így hangzik el a történetben, hogy TESTVÉREID. Nem beosztottaid, főleg nem alattvalóid, nem is egyszerűen munkatársaid, hanem testvéreid.

Azt gondolom, kedves Testvérek, hogy ez az, amit nem szabad elfelejtenünk. Hogy bármit teszünk, bármit kérdezünk, bármikor számon kérünk vagy fegyelmezünk, azt mindet abban a tudatban tegyük, hogy testvéreinkről beszélünk. Lehet, hogy valamiért az apa is egy szép ruhát készíttetett Józsefnek, a nagy barna fakapura is ki lehet tenni, hogy Esperesi Hivatal, de attól még testvérekként kell, hogy továbbra is éljünk és dolgozzunk egymás mellett.

Mielőtt még jobban belemelegednék a párhuzamba, itt meg is állok, hiszen jól ismerjük a folytatást, a testvérek beledobják Józsefet a kútba… 

A lényeget azt gondolom, hogy mindenki érti, sőt jól ismerjük a történet folytatását is: „Jákób nem sejtette, hogy kedves fiának elküldésével olyan kalandsorozatot indít el, melyben Isten kegyelmének megtapasztalása, a hit cselekedeteinek megnyilvánulása az elkényeztetett ficsúrt komoly államférfivé, népének megmentőjévé teszi.” (PrőhleG, 2005) Szeretném, ha végig, az előttünk álló két és fél évben mindenképpen testvérekként tudjunk egymásra tekinteni, és meglássuk egymás értékeit.

Elődöm, Gabnai Sándor így fogalmazott 2012-es képekben nem szegény székfoglalójában: „Remélem, 2018-ban úgy tudunk majd számot adni az eltelt második ciklusról, hogy ezekkel a ránk bízott kincsekkel jól sáfárkodtunk; hogy tudtunk kezet nyújtani az összefogásra és béketeremtésre. Egy biztos: Isten kínálja nekünk továbbra is az Ő mennyei iránytűjét. Hisszük: hogy az, aki a múltban megtartotta az ő egyházát, benne evangélikusságunkat, azon belül is egyházmegyénk népét, a jövőben is meg fogja azt tartani.” Én is ezt kívánom. Mert testvérként tudom, hogy közös Atyánk és egy Pásztorunk van. Ez adottságot és feladatot is jelent számunkra. Ahogyan figyelünk a Pásztorunkra, úgy kell figyelnünk egymásra is. A családban ugyan sokszor a testvérek között rivalizálás és feszültség tapasztalható, a mi viszonyunkra viszont nem szabad, hogy ez legyen a jellemző, hanem minden egyes kapcsolatfelvétel a jó testvérség jegyében történjen. Így gondolok most hálaadással és könyörgéssel az ágfalvi-sopronbánfalvi, a beledi, a csornai, a farádi, a harkai, a nemeskéri, a rábaszentandrási, a soproni, a szakonyi, a szilsárkányi és a vadosfai gyülekezetekre.

5. és a nyáj

Azt gondolnánk, hogy a testvérek szó lefedett mindenkit, de még van egy kiegészítés: és a nyáj. Őket is nézzük meg, hogy jól vannak-e. Nemcsak a testvérek, nemcsak a sokszor látott lelkészek és felügyelők, közgyűlési küldöttek. Hanem a nyáj. Az a majdnem 9000 evangélikus, akit nyilvántartunk itt az egyházmegyében. Velük is ismerkedjünk. Ne csak a presbitériumokat lássuk, hanem azokat is, akik „apróságokkal” hozzák vissza sokszor a megkopott életkedvet, a szolgálat igazi érzését. Hadd hozzak ma csak két példát azokon a dolgos kezeken felül, akik süteményt sütöttek, termet rendeztek, templomot takarítottak, készülődésben segédkeztek.

Az egyiket mindnyájan látják a templomban, kedves Testvérek: a gyönyörű, kézzel hímzett höveji csipkével díszített új fehér oltárterítőnk. Gyönyörűen mutat a piros bársonyon, 14 különböző minta van rajta, nincs közte két egyforma. Feleségem nagymamájának és hímző-társának alkotása. Hihetetlenül megható, hogy erre a mai alkalomra készítették meg sem tudom mondani, hányszáz munkaóra alatt.

A másikat pedig mindjárt megkóstolhatjátok, kedves Testvérek: igazi (!) áztatott csipkebogyótea, szárított saját szedésű vadkörtével ízesítve. Szintén az a megható kategória, amikor a nyáj csodálatos tagjai úgy vesznek részt az ünnepben, hogy a saját maguk Istentől kapott talentumait beleteszik. És ebben benne van a tisztelet, a szeretet, a testvéri közösség. Hát én rájuk, ezen talentumokra is szeretnék figyelni. A nyájra.

Hogy szólt a teljes mondat? Menj és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj.

Ennél mélyebb programot nem szeretnék most hirdetni. Mert azt gondolom, hogy ez a Józsefnek szánt atyai mondat összefoglalja azt, amibe beleérthető a közösségben – nem magányos harcosként – végzett munka, a gyülekezetek materiális dolgain túl a lelki ügyekre való figyelés, a lelkészkollégákkal való folyamatos bizalmi konzultáció és imádság, a fizetések arányosításának elővétele, ill. a nemlelkészi szolgálat megbecsülése, és a kisgyülekezetek erősítése.

Köszönöm, hogy meghallgattak, Isten áldja egyházmegyénket és az abban folyó mindennemű szolgálatot!

Erős vár a mi Istenünk!

Mesterházy Balázs esperes