Szül(et)éssebek

A szülés eseményében sok benső és látszólag külső réteg egybecsúszik, összesűrűsödik: a múlt árnyai, a jövő kételyei és reményei találkoznak, a felmenők előttünk járó példája vagy elhibázott döntései, életünk meghatározó mozzanatai, hiányok, vágyak kavarognak – „szerencsés” esetben még vagy tíz orvostanhallgató is ott toporog – a szülőágy körül, melynek szöge progresszív módon már állítható ugyan, de a szülő nő igényeihez igazítani valahogy mégsem sikerül…

A „Paradicsomból” a mai magyar szülészeti rendszer gépiesen mozgó karjaiba érkezni alighanem sokkoló élmény az újszülöttek számára. Az esetek nagy százalékában jobbára kihajtják őket anyjuk testéből és átcibálják őket egy számukra ismeretlen, rideg valóságba. A pszichológiai kutatások köztudomású eredményei ellenére a mai gyermekek többsége még mindig úgy kénytelen ebbe a világba megérkezni, hogy a szülés körüli bevett segítők nem veszik figyelembe elemi igényeit, testi-lelki szükségleteit. A szerencsétlen apák meg állnak bambán, és nézik, ahogy kétségbeesetten kapálódzó porontyukat kiteszik élete első komoly traumájának…

A mai magyar szülészeti gyakorlat által ejtett testi és lelki sebek ijesztően nagy méreteket öltő arányának jelensége nem választható el attól a kultúrától, mely azt kitermelte és fenntartja. A szülés és születés minősége – ha áttételesen is – látleletet képez az adott társadalom (szellemi-lelki értelemben vett egészségi) állapotáról, illetve az egészségről alkotott fogalmának nagy átlagáról.

Tovább a KötőSzó blogra.