Krisztussal a családban

Krisztussal a családban

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Szenczi László
Szomorúan tapasztaljuk, hogy napjainkban sok családban vannak súlyos gondok, az egymás iránti szeretetlenség számtalan családot bomlaszt szét. Gyakran még a hívők élete sem példamutató, pedig a világ fiai a hívők családi életét figyelik a legkritikusabban. Példamutató-e a mi életünk? Válaszoljunk erre nagyon őszintén! És törekedjünk rá!

Isten gyermekei gyakran panaszkodnak, hogy sok vereséget szenvednek el, pedig az Úr dicsőségére szeretnének élni. Pál így ír a kolossébelieknek: „...a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.” (3,3; Károli-ford.) Amilyen mértékben Krisztusban való élet a hívők mindennapi élete, olyan mértékben telik meg áldással, erővel, örömmel és békességgel.

Modersohn Ernő Krisztussal című könyve (fordította Gellért Margit, Bethánia Szövetség, Budapest, l946) hasznos, építő tanácsokat ad a családi élettel kapcsolatosan.

A legelső kérdés tehát minden hívő számára, hogy élete Krisztusban való élet-e. Ha egy ember Krisztussal él, az a kegyelem csodája. Krisztussal való életünk akkor kezdődik, amikor akaratunkat átadjuk az Úrnak, életünket felajánljuk neki, és így szólunk: „Uram, mostantól fogva te légy Uram és Királyom. Úgy akarok élni, amint kívánod; elhagyom, ami neked nem tetszik, a te tanácsod lesz nekem minden más felett való, mostantól fogva veled élek.” Ilyen közösségre kell lépnünk vele.

Modersohn hangsúlyozza: családi életünk csak akkor lesz igazán értékes élet, ha Jézussal élünk. Hogyan valósul meg ez a mindennapjainkban? Az egyik lényeges dolog, hogy napi munkánk végeztével Krisztussal térjünk haza, és „Krisztussal várjon” a házastársunk. Ha hivatásunkban valami kellemetlenség ér, és hazatérésünkkor még mindig ezek foglalkoztatnak bennünket, nyilvánvaló lesz a bosszúságunk, ha nem akarjuk is mutatni. Ez még nem jelent bajt, ha feleségünk vagy férjünk is közösségben van Krisztussal. Mert ekkor az ő különösen kedves és szeretetteljes magatartása elűzheti bosszúságunk felhőit, s a gondoktól ráncolt homlokunkat is ki tudja simítani. Gondolkozásunk akkor lesz keresztény, ha nem magunkkal törődünk, hanem társunkkal.

Ha Krisztussal elfogadjuk, és szeretettel vesszük körül egymást, ha érdeklődünk egymás nehézségei felől, ha egymás előtt kiönthetjük szívünket, akkor megkönnyebbülünk, eltűnnek fejünk felől a felhők, kisimul az arcunk, és visszatér a jókedvünk, a nyugalmunk. Érdemes ezért végiggondolnunk, hogy így cselekszünk-e. Avagy kölcsönösen ingereljük egymást szeretetlenségünkkel, meg nem értésünkkel, s nem tudunk megbocsátani egymásnak?

Mindezek természetesen mindkét házastársra egyformán vonatkoznak. Mégis gyakran fordul elő, hogy az otthoni feladatokat végző feleség munkáját kevesebbre értékeljük, mint a munkahelyen végzett kereső munkát. Pedig gondolnunk kellene arra, milyen fárasztó feleségünk otthoni munkája a hétköznapok taposómalmában! A hazaérkező gyerekek ezer kívánsága, a velük való törődés őt is kifáraszthatja, különösképpen, ha ő is kereső munkára kényszerül. Éppen ezért még inkább szükséges az, hogy mi, férjek, Krisztussal térjünk haza, azzal az elhatározással, hogy szerető, kedves, gyengéd, megértő lesz a közelségünk. Ha a bevásárlásban is tudunk segédkezni, az a gondoskodó szeretetet jelzi feleségünk számára. A házi teendők elvégzésében is szükség lehet a férj segítségére. A figyelmes munkamegosztástól függ házaséletünk boldogsága és a család összhangja. Sokszor egészen kicsiny kedvességekben válik nyilvánvalóvá a közösségünk Krisztussal. A mennyország földre szállt darabja lehet a házasságunk.

Külön kell szólni az özvegyekről, akik elveszítették házastársukat. Szívükben ott van a felelősség gyermekeikért, hogy felneveljék őket. Modersohn erről így ír: „A szükség és a gond benéz az ablakon, és azt kérdezi: hogyan teleltek ki, hogyan tartod el a gyermekeket, miként ruházod csekély nyugdíjadból?” Kedves édesanya, édesapa! Erre a válasz: Krisztussal! Te magad a gyermekeket felnevelni nem tudod. De nem is kell. Nevelheted Krisztussal. Isten megígérte az özvegyeknek és árváknak, hogy atyjuk és tanácsadójuk lesz. „...én terólad el nem feledkezem.” (Ézs 49,15) „Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.” (Jn 14,18) Milyen jó ezt tudni!

Neveljétek gyermekeiteket Krisztussal! Ő segít nektek. Amire szükségetek van, mindent megad: erőt, tudást, szeretetet, határozottságot, mindent. Sok olyan hívő özvegy gyermeke találta meg az Urat, akiket édesanyjuk Krisztussal nevelt fel. Az Úr megtartja szavát, bízzuk magunkat az ő ígéretére, nem hagy cserben bennünket! Ami pedig mindnyájunknak a napi gondjait illeti, legyen bátorságunk hozzá, hogy minden gondunkat őreá vessük, mert ő gondot visel rólunk.

Járjunk tehát Krisztussal minden napon, minden órában, mert akkor vele áldott lesz családi életünk, és fénylő csillagai leszünk e sötétedő világnak! Hívő életünkkel igazolhatjuk, hogy van boldog családi élet – de csak Krisztussal! 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 17. számában jelent meg, 2016. május 1-jén. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!