Szentség vs emberség – nincs két külön világ – Ne válasszuk szét, amit Isten egybekötött

Szentség vs emberség – nincs két külön világ – Ne válasszuk szét, amit Isten egybekötött

Share this content.

Forrás: kotoszo.blog.hu, szöveg: Tóth Sára
Arra vágyom, hogy felszabadult és huszonnégy órás keresztény legyek, és az egyházi közeg ezt mozdítsa elő, ne ellene tegyen. Olyan közeg legyen, amelybe ne vágyaimat, érzelmeimet, gondjaimat, utánozhatatlan egyediségemet hátrahagyva kelljen belépnem, hanem ahol történik az élet – annak minden drámájával: örömével, fájdalmával, humorával és ellentmondásosságával.

„Nem tartod visszásnak, hogy te szórakozni jársz istentiszteletre?” – kérdezte tőlem egy harminc év körüli fiatalember, amikor a jelenlétében istentisztelet után lelkesen megdicsértem fiatal orgonistánkat, mondván, mióta elvégezte az egyházzenei tanfolyamot, lendületesen, dinamikusan játszik, nem csinál a pattogós, örülős zsoltárokból gyászindulót, és hogy ezt én mennyire élvezem, és mennyire segít felemelni a lelkem az Úrhoz. A kérdés hallatán meglepetésemben alig jutottam szóhoz.

A fiatalember megnyilvánulása szomorú példája annak, ahogy manapság az egyházban szétválasztjuk, amit reformátoraink egybekötöttek: a szentet és a profánt. Van a hétköznapi életünk, és vannak az ünnepi, komoly, kegyes életünk epizódjai, és a kettőnek nem sok köze van egymáshoz.

A további gondolatok a KötőSzó blogon olvashatóak.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!