„Láthatóan evangélikus” – hirdetjük stratégiánkban, de mit jelent ez a hétköznapokban? A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára készülve Lupták György és Németh Zoltán arra kereste a választ, hogy létezik-e, és ha igen, akkor milyen az evangélikus lelkiség. Színes vagy egyirányú? Jól megkülönböztethető, sajátos? A beszélgetőtársak a Laborczi Dóra moderálásával vezetett dispután megállapították, hogy a legfontosabb a közös alap, Krisztus, s ebből kiindulva sokféle út vezet ahhoz, hogy Istenhez jussunk.

„Számomra a legfontosabb Jézus Krisztus missziói parancsa, azaz elmenni, tanítani, keresztelni és hirdetni Isten igéjét” – fogalmazott Lupták György. Németh Zoltán ezt megerősítve hangsúlyozta, hogy a gyülekezet és a misszió nem egymástól távoli fogalmak, hanem szétválaszthatatlanul összetartoznak. Az osztályvezető kiemelte: „A gyülekezet van a misszió fókuszában. Az egyház küldetése, az igehirdetés szolgálata, mások megszólítása és bevonzása gyülekezet nélkül elképzelhetetlen.”

A beszélgetőtársak kitértek arra, hogy a misszió célja nem áll meg ott, hogy valaki meghallja, megérti az evangéliumot, és az megérinti őt, hanem az ige integrál, gyülekezeti közösségbe hív, és egyúttal – a missziói parancs értelmében – onnan is küld szolgálatra.

Az evangelizációs és missziói bizottság elnöke kiemelte: a lutheri reformáció azt jelentette, hogy reformátoraink újra megkeresték az alapokat. „Az evangélikus jövő az ötszáz év fényében egyet jelent: vissza a tiszta forráshoz” – mondta Lupták György.

A dispután a tradicionális és a modern gyülekezeti modellekről is szó volt, valamint a beszélgetőtársak kitértek a missziói koncepcióra is.

A beszélgetés teljes terjedelmében itt hallgatható meg: